Matthew Sona színre lép, avagy szintet lép…

Egy 19 éves magyar srác zenéi tartják lázban az Organic House / Progressive House műfaj legendáit. Ezentúl pedig egyre több kiváló nemzetközi előadó számára is evidens lett, hogy nem indulnak úgy a fellépésre, hogy ne szerepelne a hanghordozóikon egy vagy több Matthew Sona track. Hosszú idő óta nem volt ilyen izgalmas a hazai house szcéna, egyre több producer érkezik meg a felsőbb körökbe, viszont igazi áttörés eddig nem történt. Bízunk benne, hogy Matthew Sona egy hosszú és sikeres utat jár be és ez a kezdeti lendület csak nagyobb lesz és mi ennél is büszkébbek leszünk rá. Komolyan gondolja a profi szcénában való jelenlétét, a zeneírás szabadsága mellett minden lépésében egy tapasztalt szakemberrel beszél meg. Figyel és tanul, nem siet ami kivételes erőforrás lehet számára a jövőben. 

Aranyossy Mátyás 18 évesen lépett színre a hazai elektronikus zenei térképen. Nem is akármilyen belépővel hívta fel magára a figyelmet. Azonnal a fókuszba került. A Peter Makto által megálmodott és komoly nemzetközi sikereket is elkönyvelő Zenebona Records exkluzív új, generációs artistjaként ismertük meg a Matthew Sona nevet! Viszont innentől mesélje el ő a történetét!

Mivel már sok DJ interjút készítettünk, kihagynánk a sablon, kérdéseket. Egy érdekes felütéssel kezdenénk. A korosztályod jellemzően hiánycikk azokon a bulikon mely műfajokat te képviselsz. A többség ezekben az években pörög ezerrel a techno rendezvényeken vagy a korszellem popzenéin csüngenek – 16 és 20 év között nem jellemző, hogy a fiatalok a mélységeket keresik, inkább a lendületet. Miért az organic és progressive house? Hogyan kerültél kapcsolatba ezekkel a műfajokkal ennyire szorosan? Illetve azt is elárulhatod, hogy miként és hol kapcsolódott be az elektronikus zene az életedbe? Volt élet a gépzene előtt? 

Sziasztok, üdvözlöm az olvasókat is elsőként és persze köszönöm a lehetőséget. Megtisztelő, hogy teret adtok, pláne, hogy ezen az interjún keresztül mélyebb kapcsolatom lehet a közönséggel. Ahol a szavak elfogynak, ott jön képbe a zene. De fontos az is, hogy így is tudok mutatni magamból egy picit és kiderül, hogy mi és ki áll a zeném mögött. Az biztosan előnyös, hogy én már az a generáció vagyok akiknél sok szülő elektronikus zenén nőtt fel és buliztak az ősök. Nehéz megfogalmazni azt, hogy miért az organic és progressive house műfajokat kedvelem. Mivel érzés alapú a dolog lehet nem is kell keresni a szavakat. Lehet, hogy gyerekkori lenyomatokból származik a vonzódás. Úgy gondolom, hogy a test és az agy érzik, hogy mi rezonál velem. Nagyjából 3-4 éve kezdtem jobban elmélyülni ezekben a műfajokban. Előtte hatalmas Kraftwerk rajongó voltam, bejártuk apukámmal – aki szintén hatalmas elektronikus zenei fan – fél Európát, velük turnéztunk. Gyakorlatilag, több mint 20 koncertjükön voltam már. A Kraftwerk más hangzás, de ehhez képest zeneileg fejben nem volt nagy ugrás az organic, bar egy kis idő kellett ahhoz, hogy megértsem. Otthon szinte már családtagnak számít az argentín Fernando Ferreyra, az ő Dreamers mixei szóltak sokat a nappaliban, ez biztosan meghatározó volt. Sokáig nem éreztem a műfajt, csak hallgattam. Nem értettem, hogy ezt hogy tudja valaki élvezni. Aztán egyre közelebbről kezdtem fülelni, beengedtem a stílust és szépen lassan megtaláltam benne a szépséget. Neki köszönhetem a műfajra való felugrásomat. Ha pedig már sok az elektronikus zene akkor általában Bee Gees-t, Thievery Corporation-t vagy Michael Jacksont hallgatok. Ezek az ilyen komfort előadóim, kiskoromban mindig ez ment a kocsiban utazások alatt.

Mielőtt megkerestünk volna ezzel az interjúval, pár bulidon jelen voltunk, figyeltünk és hallgattunk. Szintén eltérő habitussal rendelkezel a pultban az aktuális trendektől. Fókuszált vagy a szettek alatt, nem az időt kitöltő show megy nálad. A pulton kívül sem a rock sztár életet éled. Megfigyeltük, hogy teljesen benne vagy a zenében, nem a közönséggel való interakció van a fókuszban, lassan építkezel. Nagyon aprólékos a mixer mögött a munkád. Ez a személyiséged tükröződése vagy a pálya eleji izgalom? Netán tudatos imidzs? Kik voltak rád hatással akik pl.: befolyásolták a DJ énedet? 

Számomra a legszebb pillanat a keverés közben az, amikor a két futó szám egy harmadikat alkot. Nekem ilyenkor valósul meg a művészet, így hatalmas hangsúlyt fektetek az átmenetekre. Azt szeretném elérni, hogy a szett ne egy trackekből álló hullámvasút legyen hanem egy hosszú szám. Próbálok mindig úgy mixelni, hogy alig lehessen észrevenni a zenék közti kapcsolódást – úgy érzem, hogy akkor csinálom jól ha még én sem veszem észre. Ehhez elengedhetetlen a számismeret és a magabiztos pultkezelés. A legnagyobb hatással a szakmában Hernan Cattaneo van rám, számtalan ok miatt. Többek közt, nála tapasztaltam egyedül azt, hogy bármennyire figyelek, egyszerűen nem veszem észre az átmeneteket a számok között. Ez ihlette az én mixelési stílusomat is. Próbálom az átmeneteknél a számok dallamos részeit egymásba fűzni, szépen átmosni egyik zenét a másikba. Nagyobb odafigyelést igényel mint a számok végén és elején lévő groove-ok keverése. Természetesen egy jó dj nem csak a mixeléstől jó, hanem azért, mert pontosan tudja, hogy melyik számot kell felrakni következőnek. De meggyőződésem az is, hogy ha kézség szinten el van sajátítva a valós mixelés és annak minden fortélya beleértve a beatmatchelést is akkor könnyebb fókuszálni a közönségre.

Mi volt a második lépés? Hol kezdődött a közeledés az éjszakai élet és a DJ pult illetve a zenekészítés felé. Tudtad, hogy ezt akarod csinálni vagy hobbi szinten kezdődött mint sok mindenkinek?

Természetesen hobbinak indult. Az elején magam szórakoztatásért kevergettem zenéket, aztán megmutattam barátoknak. Ez sokáig ilyen szinten állt, és semmi vágy nem volt bennem arra, hogy ezt “profi” szinten űzzem. Aztán ahogy teltek a hónapok, eszméltem, hogy már a napom nagy részét az tölti ki, hogy valamelyik zenén gondolkozom, vagy hogy ezt-azt hogyan kevernék össze. Elkezdtem felvenni a mixeim és elküldeni barátoknak akiktől jó visszajelzést kaptam (de tőlük jó visszajelzést kapsz bármit csinálsz, szóval nem vettem készpénzek). Egy-két mixet feltöltöttem Soundcloudra, és elindítottam a Reflections néven futó mix sorozatomat. Nem az számított, hogy hány meghallgatást kapok – talán azért mert nagyjából 5-10 meghallgatást kaptam az elején – hanem, hogy van valami kézzelfogható termékem. Innentől kezdett el ez a gondolat egyre komolyabbra válni bennem.

Nálad tapasztalható először az a tudatosság, hogy az elejétől kezdve egy szakmai stáb is körülvesz. Itthon ez nem divatos, mindenki magának intézi a dolgait, haverságok, szívességek, érdekek mentén alakulnak életek és DJ utak, míg valami konfliktus ezeknek véget nem vet – általában így szokott ez lenni sajnos. Az országon kívül szinte minden előadó így gondolkozik, manager segít a fontosabb kérdésekben – miért tartod fontosnak azt, hogy legyen körülötted egy ilyen emberi tényező?

Úgy látom és tapasztalom a világot, hogy elengedhetetlen ha valaki előre akar haladni és eredményeket is szeretne felmutatni. Sok DJ-t ismerek például Argentínából akik eszméletlen tehetségesek és nyílnának előttük a kapuk de nincs manager akinél a kulcs van. Röviden, egy jó manager a hozzáférés mindenhez amire a tudás és tehetség által méltó lennél de nincs meg a kapcsolatod hozzá. Illetve nagyon hasznos ha valaki kívülről is lát egy alkotót, így folyamatos lesz a monitorozása annak amit csinálok. Továbbá én leginkább a zenékkel szeretnék foglalkozni, míg a manager tud dolgozni az előre haladás szakmai ötletein.

Édesapám révén már 16 éves korom óta jártuk az elektronikus bulikat, többek között a Truesounds Music szervezései alá tartozókat, így a Peter Makto név majdnem hetente jött velem szembe, de semmi olyat nem forgattam a fejemben, hogy letámadom őt. Aztán egyik nap edzés közben megláttam a teremben. Elindult bennem minden is. Láb remeg, tenyér izzad, pulzus az egekben. Itt az én időm, gondoltam magamban és odamentem egy közös képet kérni, aztán mondtam, hogy én is nyomom ezt a finom organic vonalat. Annyit mondott, hogy, hogy küldjek neki valamit és szívesen meghallgatja. Engem is meglepett a szituáció. Eszméletlen közvetlen és kedves volt amikor odamentem hozzá, egyből éreztem, hogy nem csak szakmailag hanem emberileg is magas pályán játszik. Ez biztosan nem jön le senkiről és távolról. Olyan helyzetekben mint ahogy sokan őt látják, munka közben például. Ez volt a sors, oda kellett mennem hozzá.

Ezután természetesen apukámmal, aki mindenben mögöttem van és a legjobb fater a világon egy laza dumára leültünk Peter Maktoval egy A38 keddi eseményen a fellépése előtt. Ahol csak annyi volt a téma, hogy világítsa át a saját szemével azt amit tudok és ahol tartok. És mondja meg, hogy menjek el valami más hobbit keresni, vagy érdemes ezen az úton haladni tovább. Szerencsére ez utóbbit hozta be az élet. Az elején nem értettem a jelentőségét amikor előjött ez a management gondolat, hogy legyünk profik. Ez egy szép teremtése lett az univerzumnak, mivel Péter akkor már jelezte, hogy közelebb az 50 felé éppen ilyen szakmai kihívásokat keres. Hamar eldőlt, hogy együtt megyünk előre. Szinte ismeretlenül, a zenék döntöttek. A Zenebona kiadóról akkor még nem hallottam. A kiadó később került fel a térképre. Megismertem a labelt és tudtam, hogy a Zenebona Records teljesen fekszik ennek a hangzásnak és jó indulópont lesz. 

Picit Peter Maktozzunk is. Tényleg nehéz eset? Nem a bulvár irány miatt, csak te erről hitelesen tudsz beszélni, hiszen a Truesounds Music srácok esetében kb.: 20 éves barátságok is adottak. Hogy érti meg egymást 26 év távlatából 2 ember – ahol az egyik szereplő szinte már egy mindent látott rigolyás idősebb eleme a szakmának, míg a másik egy teljesen új nyelvet beszélő generáció tagja?

Az elején folyamatosak voltak az egymás mellett haladó kommunikálások – nem volt meg a kapocs. Sőt a ami napig akadnak kisebb elcsúszások ebben. Fontos megérteni, hogy nem nézeteltérések hanem félreértések ezek. Amikor beszélgetünk élőben, vagy akár online. Tanuljuk egymást. Viszont ez semmiben nem hátráltatja az emberi kapcsolatot az egyre szorosabb egymásra rezgést és az együtt dolgozást. Szerintem mindketten pont ugyanannyit tudunk kivenni ebből a mára már nagyon is erős barátságból mint amennyit belerakunk. Ehhez kellett közel kettő év, tanulás és türelem a másik felé. Sok területen hasonlóak a meglátásaink és az alap gondolatmenetünk is aránylag összehangolt. Rengeteget tanulok a mai napig az élet összes területéről tőle, viszont ami az egyik leghasznosabb amit át tudtam venni az a tisztelet és alázat szerepei a folyamatban. 

Persze ehhez sokszor helyre kellett tenni a tinédzser attitűdöt, de sosem kaptam sértő vagy ártó viselkedést. Senki mást nem ismerek aki ilyen mértékű tapasztalat mellett meg tudta tartani az emberségét. Ez minden alkalommal lenyűgöz és ezt a példát szeretném követni amihez szerintem elengedhetetlen az alázat a többi ember felé, legyen az dj, zeneélvező, vagy bárki aki körbevesz az utamon. Máskülönben amikor rossz napja van, vagy más stresszek miatt nevezzük finoman türelmetlennek, olyan mint egy klasszikus morgós filmfigura akinek adott pillanatban semmi sem jó. Nekem nagy mozi, mert már ismerem, hogy ahogy lehiggad visszakapom azt akit ismerek. Viszont amiben emberséges, hogy ha velem is rossz hangot üt meg, mert van ilyen is, képes visszalépni, bocsánatot kérni és keresi a dolgok rendezési útját. Sokan letolják a fiatalabbon, hogy az idősebbnek mindent lehet. Ő nem ilyen, hibázik de javítja is azokat.

Mennyire gyors vagy ijesztő neked az elektronikus zenei ipar sebessége? Naponta jönnek a zenék, a hírek. Mindenki próbálja felülmúlni a másikat. Szinte véres meccsek mennek a szereplésért, a pultokért? Gigászi cégek dominálják a piacot, hogy érzékeled ezt, mit üzen neked ez?

Rendkívül gyors, vannak olyan helyzetek ahol úgy érzem, hogy 1 nap sem elég arra, hogy döntsek valamiről ami meghatározhatja majd a következő éveimet. Ahogy egyre több információt kapok és ahogyan egyre jobban kezdek mélyülni a zenei iparban, (szerintem még 10%-nál sem járok :D) úgy látom, hogy mennyi minden van még hátra. Valóságos és komoly harc folyik a dj szakma ringjében ahol egy-egy helyre több százan állnak sorba. Ezért nagyon fókuszáltnak és tudatosnak kell lennem. Ha valóban ezt komolyan gondolom, a mentális edzés is szükségszerű. 

A gigabulik kora jelenleg még egy egyre csak növekvő folyamat, ha felmegyünk az Instagramra azonnal megannyi videó ugrik az arcunkba, hogy Tulumban, vagy a világ számos pontján hány tízezres méretű tömeg táncol kb.: 20 világhírű headlinerre. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz, de biztos, hogy átalakítja a jelenlegi zeneipart. Ahogy minden területen a szakmában, úgy itt is, a leleményesés, legkeményebben dolgozó dj, producer, manager, promoter, ügynök típus az aki fent fog maradni, a többieknek nehéz lesz. De ezt az élet körforgásának tudom be. Pár évente van egy szita ami kiszűri azokat akik innovatívan tudnak előre menni. Úgy gondolom, hogy manapság a hígulás mellett egyre jobban ilyen presztízs dolog lett a dj szakma és egyre többen vagyunk. Rengeteg a buli is, de ami nincs a felszínen, hogy egyre több kis hely, klub szűnik meg szerte a világon. Érdekes időszak ez. Ez megint nem pozitív vagy negatív de biztos, hogy nagyon megosztja a közönséget. 

DJ vagy producer vagy jobban? – vagy mindkettő?

Manapság inkább a zeneírást élvezem jobban. Az elején egyértelműen a DJ oldal fűtött, viszont mostanában egyre többet foglalkozom zeneírással és úgy érzem, hogy ez a kreatív oldal most jobban húz. Szerencsére nem vagyok ráutalva arra, hogy minden buliban részt vegyek, vagy , hogy az alkalmi djzés fedezze az életemet. Jelenleg még tanulok, ott is helyt kell állnom. Mindenre a megfelelő időt és energiát szánom. 

De nagy csapda, ha rákattanok! Vigyázni kell ezzel is, mert úgy be tudja szippantani az embert a hangok és a gépek világa, hogy napokig be van zárva nem eszik nem iszik, csak nyomogatja a gombokat. Jó ha van egy balance a közösségi és egyéb időtöltés és a bezárt anyaggyártás között. A fellépések például ilyenek, kiszed ebből a folyamatból. Szeretem azt a pezsgést.

Egy 19 éves srácnak milyen álmai vannak ebben a szcénában? DJ life goals?

Ez talán a legviccesebb kérdés, mert minden cél amit az elmúlt 1 évben kitűztem maga elé azok nagyjából havonta megvalósulnak Először volt az, hogy közönség előtt játszhassak. Aztán, hogy írjak jó számokat. Utána, hogy megjelenjek kiadón. Aztán, hogy a hősiem, a nagyok: Hernan Cattaneo, Nick Warren és mások is játszák a számaim. Olyan gyorsan történnek az események, hogy néha nem tudom lekezelni. Itt már erősen jelen van a management és az alkotásaim közös sikere. 

A hosszú távú célok között a legerősebb, hogy, DJként sikerüljön egy igazi turné.  Álomszerű lenne ha utazhatnék a világban és megmutathatnám a hangzásomat – ami még folyamatos csiszolásban van – a külföldi zenekedvelőknek is. Emellett örülnék annak is, ha felnőnék azokhoz az emberekhez akikre felnézek és akár együtt tudnánk zenélni egyszer. 

Ki rejtőzik a Matthew Sona mögött? Mivel tölti az idejét Aranyossy Matyi? Hobbik? Egyéb dolgok? Tanulsz, ha igen hol és mit?

Matthew Sona Mögött egy hétköznapi diák van aki Budapesti Corvinus Egyetemre jár Pénzügy és Számvitel szakra. A szabadidőmet a tanulás és zeneírás tölti ki. Elvesztegetett időm ritkán van mivel nagyon precízen beosztom a napjaimat. Fent említettem, hogy nagyon tudatosnak kell lenni ha valaki ma a dj szakmát választja – ezt gyakorlom minden nap! Említettem már apukámat de olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámat mondhatom a legjobb barátomnak ezért vele töltöm azt az időt ami ezeken túl marad. A legtöbbet mostanában fürdőzni szoktunk együtt, nagyon kikapcsol. A Rudas és a Széchenyi fürdők a kedvenceim. 

Van e olyan klub vagy helyszín ahova mindenképpen szeretnél elmenni mint partizó?

A legnagyobb álom Forja, Cordoba, Argentina ahol minden évben Hernan Cattaneo nyom 9 órás all night longot. Több tízezer ember van egy felfoghatatlan nagy hangárban, ami páratlan atmoszférával rendelkezik. Youtubeon fent vannak az elmúlt pár év eseményei. Komplett szettek. Érdemes megnézni hogyan is néz ki, mi is történik ott valójában! Valamint talán egyszer a Tulum varázst is megélném, az a fránya Instagram annyi videót tolt az arcomba róla, hogy most már nagyon érdekel mi van ott. Ezek mellett őszintén annyira nem húz semelyik hely sem. Apával már Európán belül sok külföldi fesztiválon és bulin voltunk, jobbnál jobb helyeken és akkora csoda nincs sehol. A hangot ugyanúgy el tudják rontani, a DJ ugyanúgy tud rossz szettet játszani, az emberek ugyanúgy lehetnek rossz passzban. Emellett viszont azt kell mondanom, hogy Amszterdamban általánosan talán egy kicsit oldottabbak voltak a táncparketten, elfogadóbbak, szeretettel telibbek. Ott úgy éreztem magam sokszor mintha egy nagy család lennénk. Ezt itthon csak kevés helyen tapasztaltam eddig.

Mi a te álom line upod, amire bármennyit kiadnál?

Tavaly nyáron voltam kint Amszterdamban a Loveland fesztiválon ahol konkrétan megvalósult az álom line upom: Sebastien Leger, Guy J, Hernan Cattaneo B2B Nick Warren. Ez egy stagen, egymás után, egy délutánon. Eszem megállt amikor láttam a line upot. Ehhez nem igazán tudnék kit hozzárakni. Talán Lee Burridge, vagy Volen Sentir? Nem tudnám megmondani mert néha a kevesebb több.

Mi az az álom line up amiben magadat is szívesen látnád kiírva?

Álom lenne egyszer a Tim Green, Roy Rosenfeld, Sebastien Leger körbe tartozni Ők hárman testesítik meg a legjobban azt a zenét amit én képviselek. De egy The Soundgarden bulitól is mennybe mennék.

Hazai szcéna vs. a nemzetközi tapasztalatokkal szemben? 

Ezt feljebb pont említettem már egy másik kérdésnél. Szerintem ez a külföldön minden jobb dolog egyáltalán nem igaz. Mindenkinek megvan a saját stílusa amiben bulizik. Valaki egyedül, valakik többen. Valakit érdekel a zene, valakit kevésbé, csak élvezi, hogy zenél. Ugyanúgy vannak zenerajongók a parketten meg olyanok is akik csak sodródnak a haverokkal és lehet hétköznap nem is hallgatnak ilyen zenét. Vannak akiknek fontos a hangrendszer, aztán másoknak nem fontos. Számtalan meg egy ismérv van ami szerint ezeket a klubokat, embereket csoportosítani lehet. Viszont ha csupán a matek és logikai oldalait nézzük ezeknek, akkor pl. Amszterdamban vagy Londonban ahol sokkal több helyszín, klub, buli van mint itthon és ők az otthonai ennek a stílusnak Európában, valószínüleg nem csak egy fokkal tapasztaltabbak a szervezés meg minden más területeken ami sok különbséget eredményez. Ezekben az országokban zajlanak a technikai innovációk első tesztelései, sorolhatnám még de felesleges.

Merre láthatunk  és hallhatunk a közelgő hónapokban?

A Zenebona Records képviseletében leszek jelen a közelgő időkben. Mozgalmas lesz a nyár, indul azonnal június 01én az Ikrek Cruisin hajózással! Fellépek az Everness Fesztiválon és majd valamikor egy keddi napon az A38 teraszon is. Lesz Balaton élmény is a Siófok Plázs műsorán minden hét utolsó napján a Zenebona Records lesz jelen egy hangulatos naplementés műsorral, itt is majd zenélek. 

Tudnál tanácsolni valamit a pályakezdő kollégáknak – annak ellenére, hogy még te is csak pár éve vagy aktívan jelen, de biztosan sokaknak vannak megválaszolatlan kérdései magukkal szemben?

Ezen azért jó elgondolkozni mert a koromból és tapasztalatomból kifolyólag még senki nem kért szakmai tanácsot. Szerintem a siker rendkívül összetett, és nincs egyértelmű recept. A kedves viselkedés, szakmai felkészültség, humor, helyzetfelismerés, megbizhatóság, lojalitás, tisztelet, alázat, ezek mind kulcsfontosságú összetevői a szakmának. A felsoroltak közül talán a szakmai tudás az amit a legkönnyebben tud felszedni az ember ha kellő időt tölt ezzel és szorgalmas is. A többit maximum formálni tudja kis mértékben de egy ember belső személyiségét nem lehet és nem is kell megváltoztatni. Amikor először a kezembe került egyik karácsonykor egy kicsi kontroller, végtelen órákat töltöttem vele a szobámban és mindent megtanultam róla és ami ezzel kapcsolatos. Az alapokat a legjobban! 

Ahogyan az alapok megvoltak és a mixelést kellően kitanultam – ehhez tartozott számomra a beatmatch / mixelés egy füllel monitorra, vagy egy zenék felépítésének az ismerete, illetve az, hogy csukott szemmel is már éreztem, hogy hol tart egy szám, milyen jellemzői vannak a zenéknek, akkor tudtam a még fontosabb dolgokra is koncentrálni – elmélyedni a saját hangzásom kialakításában például.

A produceri oldalon ugyanezt tettem. Leültem az Ableton Live elé és megnéztem az összes lehetséges tutorial videót a Youtubeon a különböző pluginokról, zene elméletről. Mindent ami érdekelt megnéztem és tanultam, tanulmányoztam.  Mindent tudni akartam arról, hogy mi hogyan működik. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az én esetemben nem betanulni akartam a dolgokat és sietni előre, hanem megérteni és kapcsolódni ezekkel az információkkal. Ez a fajta kíváncsiság a mai napig tart.

Az, hogy az ember mélyrehatóan tanulmányoz egy dolgot és érti is amit csinál és nem csak ösztönösen kísérletezik az egy olyan magabiztosságot ad és egy olyan lapot generál a paklikban amit nem lehet elvenni tőle.

Izzanak a fórumok – leginkább a külföldi netes közösségekben visszatérő téma – miszerint az idős generáció DJi szerint az nem is DJ aki nem tud bakelitről mixelni. Ott van a SYNC gomb kérdése is. Ezekkel a kérdésekkel te, hogy állsz?

A rövid válaszom a bakelit témára ennyi, hogy még sehogy! Tervben van annak is a megtanulása mert érdekes, de csak hobbi szinten nézném meg. Nem érzem, hogy igazán szükséges lenne manapság ez a tudás. Nem feltétlen azért mert a gépek  elvégzik a mixelési feladatokat, hanem inkább azért mert onnantól kezdve, hogy az ember füle ki van képezve a monitorra mixelésre vakon, onnantól úgy érzem, hogy mindegy, hogy egy bakelit lemezt igazítgatsz vagy a jog tárcsát kezeled úgyanúgy mint az analóg technikát. Ha te magad csinálod és az emberi tényező jelen van a DJzésben és a mixelésben akkor egyedi és hiteles a dolog. 

Ahány DJ annyi megközelítés és szerintem nem vagyok olyan helyzetbe, hogy bárkiről bármi féle “ítéletet” mondjak. A SYNC gomb használatának kérdése folyamatosan lebeg az iparban de szerintem erre sincs egy jó válasz. Rengeteg olyan helyzet van ahol nagyon nehéz vagy lehetetlen fülre mixelni több okból is, ilyenkor jó ha van segítség és a közönségnek tudod továbbra is nyújtani az élményt. Az én személyes tapasztalatom az, hogy sokkal jobban meg tudom élni a bulikat és a közönséggel együtt tudok benne lenni a folyamatba ha saját magam keverek. 

A bakelit téma kicsit megosztó és tudom, hogy ilyen fiatalon ezek merész kijelentések, de szerintem a világ halad előre. Amikor vezetni tanulunk akkor se a lóval kezdjük mert régen az volt az eszköz. A technológiai fejlődést meg kell lovagolni és együtt kell vele fejlődni mert csak így lehet fent maradni. Aki 20 év múlva fogja elkezdeni ezt a szakmát és akkor lesz éppen tizenéves annak valószínűleg már az a gondolat se fog megfordulni a fejében, hogy fülre menjen a beatmatching de ez tök normális. Minden szakma változik. Ahogy tapasztalhatjuk az AI megjelenésével a zenei ipar újabb változások előtt áll. Azok akik szidják lemaradnak és kész, ha tetszik, ha nem menni kell előre a technológiával.

Köszönjük a kimerítő és érdekes válaszokat! Nagyon jó meglátások ez egy 19 éves sráctól, vidám nyarat és sok jó bulit neked! 

Én is köszi újfent és nektek is pörgős nyarat!