Intenzíven robbant be az idei nyár. Vasárnap lett vége az Alkotótábornak (beszámoló ITT), néhány nappal később pedig már kezdetét is vette a Kolorádó! Idén a csütörtöki és szombati napra látogattunk ki, elsősorban Chlär és Blawan produkciója, másodsorban pedig a csodálatos helyszín miatt. A cserkészparkban 2016 óta megrendezésre kerülő Kolorádó vadregényes környezete ugyanis kétségtelenül az egyik legkülönlegesebb hazai fesztiválhelyszín.

A színpadoknak a kezdetek óta fix helye van, idén csak a pult tájolása változott előnyére az Erdei Rave-en, a Takatuka pedig nevet változtatott, 2024-ben már Katt Rengetegként szerepelt. A Hűvösvölgyből induló transzferjárat kiszámíthatóan közlekedett, bármelyik napszakban is vettük igénybe a szolgáltatást. A bejáratnál ízesített söröket osztogattak, ami igazán jól esett a nagy melegben.


Csütörtökön egyébként elég hamar hűvösre fordult az idő, sötétedéskor már nem igazán lett volna komfortos pulcsi nélkül. Az italárak nem drágultak tavalyhoz képest, azonban a képletet némiképp árnyalja, hogy idén is 0,3-as egységben mérik a rövidet. Külön öröm, hogy a kajás résznél (Meraki ftw!) lehetőség nyílt élőben is nyomon követni az EB-meccseket. Másképp nem is lett volna rá mód, hiszen a helyszínen nincs térerő. Itt mindenki számára adott, hogy valóban megélje a pillanatot!

A délutáni kiegészítő programok után pedig a legnagyobb dózisban kaptuk a zenei dózist. Szinte minden stílusba belekósolhattunk, legyen jó popzenei boybandről a Keretben, vagy pedig drum and bass-ről az Erdei Iskolában. Chlär csütörtöki szettjéről, és Blawan nem evilági szombati fellépéséről pedig csak szuperlatívuszokban tudunk beszámolni, a képzeletbeli dobogóra pedig Cvrdwell & Bizmuth analóg live produkcióját helyeznénk. A Kolorádó még mindig egy csoda, és idén azt tapasztaltuk, hogy mintha már az idősebb generáció is kezdené felfedezni magának.

Képek: Karancsi Rudolf, Cseke Tamás, Gaál Dani, Nagy-Peti Lili, Tóth Emese