Több mint három évtizede duzzasztja fel Budapest lakosságát a Sziget egy hét erejéig, a fesztiválról ezért joggal állítható, hogy nem csak a kordonokon belül terjed. 

Már a Filatorigátra vezető HÉV-en érdemes figyelni a legkülönbözőbb arcokat: plüssállat formájú ridikülök, furcsa kalapok, hátizsákokból kukucskáló szabadidős sport- és játékszerek – illetve már csak azért sem árt nyitott szemmel közlekedni, mert a zsebes maffia minden megállóban ott leselkedett az izgatottan várakozó, bulizni vágyó tömegre, de hát ilyen az igazi magyar (inflációs) vendégszeretet!

A fennálló gazdasági helyzetre gondolva hirtelen egy pillanatra útközben meg is álltam péksütiért, előre féltem, hogy a tavalyihoz képest idén milyen mértékű árváltozással számolhatok. Azonban a Sziget szervezése nem hagyja magára a megfontoltabb vásárlókat sem, a fesztivál területére betelepített Aldi ugyan alkoholt – teljes mértékben érthető okokból – nem árusíthat, ezzel szemben viszont grill sarkot üzemeltet, hogy a bolti apróságok mellett könnyebben megfizethető meleg étellel is tudjanak szolgálni. A szükségletek iránt tanúsított tudatosság minden rendezvénynek elengedhetetlen alappillére – szólal meg bennem filmgyártásban szerzett kétéves tapasztalat. Ugyanis az emberi méltóságról alkotott felfogás nyilvánul meg a szervezésben: a sűrűn kihelyezett, ingyenes, tisztított ivóvíz-blokkok; a toitoikat szép lassan felváltó mosdók vagy a párakapuk mind-mind az elemi komfortérzetet biztosítják. A gesztusokon felül feliratos táblákkal is hirdetik a felelősségteljes hozzáállást, amelyek figyelmeztetnek a megfelelő mennyiségű vízfogyasztásra, de felszólítanak a társas minimumokra is, ugyanis szórakozni együtt csak úgy lehet igazán önfeledten, ha vigyázunk önmagunkra és egymásra egyaránt.

A napközbeni tikkasztó hőség elől tökéletes menedéket nyújtanak a nem-zenei programsátorok. Az éppen aktuális és a mindenkoron releváns ügyekkel foglalkozó civil helyszínen bóklászva alig találtam szabad helyet, ami elsőre panasznak hangozhat, pedig őszinte örömmel tölt el a civil programok ilyen mértékű látogatottsága. Az LMBTQ+ zónából érdemesnek tartom kiemelni a már nem először kitelepült HepaGo Projekt sátrat az ArtWorkShop jóvoltából, ahol ingyenes és szakszerű gyorstesztet végeztethetnek magukon a szigetes állampolgárok, illetve érzékeny és informatív felvilágosításon lehet részt venni, amelyhez olyan (szintén grátisz) higiéniai eszközöket osztogatnak, mint például a tampon vagy a gumióvszer. Természettudományos oldalról pedig a Magyar Nukleáris Társaságnál töltöttem a legtöbb időt, az este egy sokkal későbbi pontján felidéztem, hogy a magfúzió hidrogénalapú folyamat, amely 150 millió °C-okon zajlik és mivel a plazmának kiegyenlített az elektromos töltöttsége, ezért mágneses technológiával biztonságosan üzemeltethető. Kövezzetek meg, ha rosszul emlékszem, ha mégsem, akkor viszont minden elismerésem a társaságnak, mert ügyesen űzik az ismeretterjesztést!

Igyekeztem hősiesen keresni az árnyékot a délutáni koncerteknél, így volt szerencsém elcsípni Beton.hofi Nagyszínpados fellépését, megható volt látni, ahogy a pogózó tánctértől kicsit távolabb, a naptól védett földszeleteken egymás hátán kuporogtak a rajongók. A Citromail Gang a nap hátralévő részére le is fedte a dropYard színpad programját. Bár a hivatalos kiírás szerinti „live” Hundred Sins performansztól dj-szemszögből más prekoncepcióim voltak (értsd: azt hittem live elektronikus act-ettel készül), ehelyett szerényen a háttérbe húzódva adta át a terepet az instrumentális zenészeknek és az énekeseknek a színpadon. A feldolgozás- és mashup-trendek cudar körülmények között tojó csirkék, pedig mindenki tudja, hogy a legfinomabb rántottát a boldog tyúkoknak köszönhetjük. A képes beszéden túl muszáj picit kampányolnom az editek mellett, ugyanis az elektronikus zene digitális szerkeszthetősége LEHETŐSÉG, mivel nem vagyok producer, ezért nem is bocsájtkoznék bele a technikai részletekbe, azonban mint képzés alatt álló esztétika feladatomnak érzem felhívni a figyelmet a hagyományteremtés gesztusára. A Big Data Era gyermekeiként számunkra már feldolgozhatatlan mennyiségű információ áll rendelkezésre, s mivel hamvában holt kísérlet összefogni a „big picture-t”, könnyű elveszni az adatáramlatok között. Ebből a szemszögből ránézni az átdolgozásokra már-már orientációnak is tűnik, esetleg statement-nek, hogy a művész nem csupán inspirált elődje munkája által, hanem meg kívánja őrizni saját, új csomagolásában. Ilyen formán a remix hangzásvilága az a védőfólia, amely megóvja a régi dalokat attól, hogy összetörjenek, mire a címzetthez érnének a naprakész divatőrületek zajában.  

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal igyekeztem egyben hangolódni is az esti dj-szettekre, elektronikus zenei felhozatalból iszonyú ígéretes listát állított össze a Sziget. Ferrari Rot játékos hangzásvilágát Narciss kicsit szexibb tónusokkal vezette tovább, felemelő érzés volt a Yettel Colosseum house/trance-központú felhozatala. Narcisstól egy (általunk nem titkolt) kedvenc duó vette át a pultot, Eris Drew & Octo Octa a 2022-es Kolorádó fesztiválon rabolta el a szívünket drága Gombás Péter barátommal, könnyed-forró-eufórikus atmoszférát teremtettek a vinyl válogatásukkal, egyszerűen lehetetlennek tűnt elhagyni a táncteret. Nem okoztak csalódást a Sziget Fesztiválon sem: tökéletes ritmusérzékről árulkodó scratcheléseket hallhattunk pimaszul old school slágerek eredeti bakelitjen, ez az összesen négylábonjáró csoda b2b a példája annak, hogy a technikai tudás, a szelekció és testi-lelki jelenlét hogyan képes együttesen több száz embert egyetlen jó érzéssel eltöltő hangulat hatalmába keríteni.

Nem spóroltunk a belemelegítéssel a Colosseumban, így jól átmozgatott testtel ereszkedtünk alá a Bolt Arénába, ahol viszont kíméletlenül a keményebb techno dominált. Enrico Sangiuliano számomra egy nagy névként létezik, igazán nem keltette fel a kíváncsiságom korábban, de törekszem a folytonos nyitottságra. A magam cipőjéből beszélve a két legérdekesebb trendvonallal dúsította fel a stabil 4/4-es tracklistjét: a kiállások funkcióját betöltő trance és break dalok messze a szett legizgalmasabb részeit tették ki, s mivel én a stabil techno helyett az izgalmasabb ritmusokat keresem, megszólítva éreztem magam a tánctéren.  Mielőtt azonban rátérnék Dariára, hiszen én magam taktikai pihenőt iktattam be a kezdése előtt, most is álljunk meg egy említés erejéig. A Bolt Aréna szomszédságában a szemfülesek és a véletlen kóborlók egy gerilla performanszt is elcsíphettek, ahogy egy mosogatófiúnak öltözött ismeretlen személy hard és core elemekkel szórakoztatta az ad hoc verbuválódott közönségét: egy nyitott mosogatógépre helyezett gofrisütő adta a technikai hátteret (miközben telefonról szóltak a zenék egymás után), a gépben egy kis diszkólámpával. Ha nem is ez volt idén A Titkos Buli a fesztiválon, a viccért abszolút megérte!

Daria Kolosova pedig azért került a beszámoló legvégére, mert ha vele kezdem, még mindig csak róla értekeznék és bár valóban a kíváncsiságom fókuszában állt, megannyi program megérdemelte a fesztiválozók figyelmét és így is hagy némi hiányérzetet egy program meglátogatása, ugyanis egyidőben nem lehet két helyen lenni. Daria kezdésére várakozva hangzott a cikk címének is kiemelt mondat Kollár Balázs szájából: A legjobb napra jöttél! – utalva ezzel a fentebb már taglalt gépzenei felhozatalra. Feltöltődve és nagy elvárásokkal érkeztünk vissza az Arénába a gofricore (vagy hardwasher?) után, és természetesen az ukrán származású, Berlinben élő dj felülmúlta valamennyit. Dilemmáztam, hogy dokumentáljam-e azt a fergeteges élményt, amit okoz, de végül úgy döntöttem, hogy metafizikai emlékként mentem el, ha már a beszámolóm sem objektív. Kolosova energikus fellépése, merész narratív koncepciói és az old school londoni elektronikus zene iránti vonzalma non plus ultra előadóvá tette őt a szememben, tiszteletem és megbecsülésem iránta évek óta töretlen. Korábban egy Etapp Kyle b2b keretein belül volt szerencsém meghallgatni Dariát a Flashbackben, így ez volt első alkalom, hogy megtapasztalhattam tisztán az egyediségét, a jól felismerhető keverési (igen technikás!) stílusát és a sajátos ízlését a groove, az old school goa/trance, a UK break és berlini hard techno metszéspontján.

Összességében rendkívül hálás vagyok, hogy ennyi elismerésre méltó művészt láthattam szerepelni, hogy informatív programokban vehettem részt, és hogy a gazdasági közérzet ellenére a sponteneitás és a játékosság nem veszett el a fesztiválozó közösségből. Visszatekintve a pénteki napról megállapítható, hogy már-már előnytelen versenyben nyomta le az elektronikus zene az instrumentális koncerteket frissesség és változatosság tekintetében, illetve valamennyi performansz, amely itt említésre került, jó minőségű hangosítással szólalt meg.

Köszönet mindenért a Primate.hu csapatának.

Képek: Szegedi Fanni, Sziget Fesztivál Official