Idén több rekordot is sikerült megdönteni. Még soha nem sikerült ilyen korán kiérni a Szigetre (délelőtt fél 12), és még soha nem fogyott ilyen kevés (szeszes) ital az itt tartózkodásunk ideje alatt. Ez a két tényező pedig nagyon is összefügg egymással, az idei Szigeten akkora dózisban kaptuk a legkülönbözőbb zenei, illetve nemzenei programok dömpingjét, hogy eszünkben sem volt sorban állni a büfénél.

A bejutás simán ment, mindössze néhány percet vett igénybe. Még úgy is, hogy a korai órákban még csak csökkentett kapacitással működtek a beléptető kapuk. Dög meleg volt, úgyhogy már az odaútra vittünk magunkkal vizet, amit egy gyors szagminta után (nem pálinka) simán be is engedtek. Ennek még nagy haszna volt a későbbiekben, ugyanis – bár alkoholt nem ittunk – vizet viszont annál inkább, és idén rengeteg vizes pontot helyeztek el a szervezők a fesztivál területén. Lényegében minden nagyobb színpadnál volt egy, a korábbi évektől eltérően nem kellett hosszú sorokban állni, hanem azonnal fel lehetett tölteni az üveget. A hidratálással nem volt gond, és ez óriási piros pont a szervezők felé!

A nagy nyári hőség miatt csak a késő délutáni órákban kezdődnek a zenei programok, így aztán most bőven volt időnk feltérképezni a nemzenei helyszíneket és idén is sikerült begyűjteni a szigetes útlevél összes pecsétjét, ráadásul úgy, hogy sehová nem kellett sietni. A fesztivál területe hatalmas, ezért érdemes előre megtervezni minden egyes apró lépést, mert rengeteg időt meg lehet spórolni azzal, ha két program között nem kell óriási távolságokat megtenni.

Megnéztünk két cirkuszi előadást, a fogyatékkal élők helyszínén kipróbáltuk a kerekesszékes kosárlabdát és a vakon dartsozást (jobban ment, mint a kocsmában néhány feles után), a civil helyszínen megterveztük a következő Pride optimális útvonalát, fake news híreket elemeztünk, a zászlófelismeréses játékban idén is taroltunk, beszerezve néhány elengedhetetlen repicuccot, mint pl. törcsi és legyező.

A kajálást is sikerült olcsón megúszni, mindenhol lehetett kérni pénztárcakímélő ételeket, ami tavaly még csak egy köretben merült ki, idén viszont már komplett és laktató főételeket lehetett kapni 3200 ft-ért, ami ezért elég jó deal!

Idén felültünk az óriáskerékre is, itt találkoztunk egyébként a legbunkóbb szigetes kollégával, a jegykezelő hölgy személyében. Amúgy mindenki kedves volt, és a tapasztalatok alapján – legalábbis a szombati napon – sikerült „visszafoglalni” a Szigetet. Egészen biztosan több volt a hazai vendég, mint a külföldi.

Ez leginkább Pogány Induló koncertjén csúcsosodott ki,  a dropyard és környéke ugyanis teljesen megtelt. Egészen megható érzés volt látni és hallani, hogy totálisan magyar uralom van a tánctéren és körülötte. Ilyet korábban még soha nem tapasztaltam itt.

Pogány Induló után aztán egyből a nagyszínpad felé vettük az irányt, még szerencse, hogy egymás mellett helyezkednek el, így aztán Martin Garrix kezdése előtt elfoglaltuk helyünket a placcon. Guetta nekem tavaly jobban tetszett, de a tubi – sör kombó megtette a hatását, régóta szerettem volna már az Animals-t élőben meghallgatni. Martin Garrix szettje alatt kétszer is elment az áram, a holland sztár dj eleinte mikrofonnal próbálta feltüzelni a közönséget, aztán síri csend következett. Végül negyed óra után sikerült orvosolni a problémát.

A szettje végén várható tumultust már nem vártuk meg, a Magic Mirrorban megrendezett kabaré sokkal érdekesebbnek tűnt. Elég eklektikus zenei kavalkádban volt részünk idén is, közben belehallgattunk néhány kisebb színpad előadóiba, aztán elment két óra azzal, hogy megkeressük az idén valószínűleg nem is létező titkos helyszínt.

A hajnali órákban tömény dózisban kaptuk a technot. Sokat változott Len Faki hangzásvilága, először azt hittem, hogy helyet cserélt Anfisa Letyago-val, Sam Paganini még mindig jó munkásember, a Colosseum mérete pedig bővülhet bármekkorára, mindig tömegnyomorra számíts! Végül Ellen Allien zárószettje alkalmából merészkedtünk csak be igazán a tánctérre. Az első 30 percben még csak kereste önmagát. Eleinte nagyon tetszett, hogy zeneileg a régi énjét adja, aztán lelkesedésem gyorsan elillant, amikor elkezdett indokolatlanul veretni, hozni az újhullámos vonalat. Szerencsére gyorsan visszatért a régi kerékvágásba, az LFO – Freeak, Green Velvet – Lalaland, Ellen Allien & Apparat – Jet hármas zárásért pedig hatalmas puszi jár neki! Még úgy is, hogy elkalkulálta az időt, így a záró tracket idő előtt le kellett keverni.

Ez volt nagyvonalakban az idei Sziget, sikerült 18,5 órát eltölteni a helyszínen, de igazából még ez sem elég. Ide legalább két nap kell!

Borítókép: Sziget Official
Képek: Primate.hu