Azt hiszem kijelenthetjük, hogy 2024 az abszolút a SNYL éve. A hazai nagy sikerű fellépések mellett, négyszer is megfordult a legendás berlini klubéletben, mint főszereplő; megjelenések tekintetében is nívós kiadványokhoz járult hozzá; és új projektjei is sikeresen futnak. Ezekről beszélgettünk egy forró tea mellett.

Berlin. Arról már sokat olvashattunk, hogy milyen a legendás berlini partiélet a közönség szemszögéből. Most beszéljünk arról, hogy milyen egy előadó oldalról. Több neves klubban is zenéltél idén. Mesélj, hogyan életed meg 🙂

Berlin sok szempontból olyan, mint Ibiza: az emberek hajlamosak romantikus elképzelések alapján túlzó elvárásokat támasztani vele szemben. Jelenleg sem az előbbinek, sem az utóbbinak nem az aranykorát éljük – finoman szólva. Ha az ember ezt a helyén tudja kezelni, akkor szuper élményekben lehet része, hiszen még így a felhígult szcénával együtt is bőven veri az ottani klubélet a legtöbb másik városét. Én imádom Berlint a maga eklektikusságával. Az első ottani bulimon a KitKat Clubban (2-3 éve) mondta a promoter a szettem előtt, mikor láthatólag izgultam, mert az előttem játszó warmup DJ épp 140 BPM feletti technot tolt, hogy ne izguljak, ez Berlin, itt mindenki fel tudja építeni a maga szettjét. Ez az alaptétel ott is és azóta többször is beigazolódott: vagyis az emberek nagyon nyitottak a jó zenékre műfajtól függetlenül, akár egy szetten belül is. Tényleg bármit fel lehet tenni, ami jó. Senki nem fog furcsán nézni, ha egy indie dance szettbe becsúszik pár breakbeat, vagy acid techno. Ez például nagyon hiányzik mind az itthoni promóterek, mind a közönség részéről (tisztelet a kivételnek).

Melyek voltak a legszebb pillanatok? Kikkel zenéltél?

Idén sikerült kipipálni egy régóta bakancslistás zenélést a Kater Blau-ban. (A másik bakancslistás klubom (Watergate) már sajnos jó eséllyel nem fog összejönni a hely bezárása miatt. a Kater Blauban Murat Uncuoglu-val zenéltem, illetve ő warm-upolt nekem. Ez is olyan dolog, ami sok más helyen elképzelhetetlen (hacsak nem én szervezem a bulit) hogy egy nagyobb nemzetközi ismertséggel rendelkező DJ kerüljön warm-up szerepbe. Az egész este fantasztikus volt, teltház és hatalmas hangulat. Ebbe én azt is belelátom, hogy – hasonlóan egyre több helyhez – ott tiltólistás a telefonozás a tánctéren. Érezhető a különbség, hogy az emberek nem unottan nyomkodják a mobiljukat, hanem úgy buliznak, mint az okostelefon-korszak előtt.

Nemrég Dubfire “I feel speed” című zenéjére készítettél remixet. Mik voltak a felkérés körülményei?

Ez egy tipikusan mesébe illő sztori volt. Tudod olyan, mint amikor szerencsésen állnak össze a csillagok. Megírni se lehetett volna jobban. Egy producer barátom hívta fel a figyelmemet, hogy van egy Aslice nevű oldal, ahova regisztrálva láthatom, melyik DJ hol játszotta a zenéimet (abban az esetben, ha az adott DJ is regelve van). Egyből láttam is, hogy Dubfire többször játszotta több trackemet is, de egyet kifejezetten sokszor.

Gondoltam, megköszönöm neki és ráírtam. A legtöbb arc, aki olyan ismert, mint ő, egyszerűen ignorálni szokta ezeket. Ő azonban nagyon kedvesen és közvetlenül reagált, ezért elindult egy beszélgetés, amiből kiderült, hogy épp egy remixalbumot tervez a 2007-es, mára klasszikussá érett I Feel Speed-ből.
Nekem sem kellett több, hogy lecsapjak az alkalomra 🙂 Ali is nagyon örült a jelentkezésnek és a végeredménynek, azóta is pörgeti a bulijain a remixet. Közben a többi remix és elkészült, többek között Stephan Bodzin és Rafael Cerato által, úgyhogy hamarosan várható a megjelenés.

Saját zenék tekintetében is nagyszerű dolgok történnek veled. Ma jött ki a legújabb megjelenésed. Mit lehet róla tudni?

Véletelen egybeesés lehet, hogy éppen ma beszélünk erről 😀 Ennek szintén van köze a fenti sztorihoz, mivel Dubfire SCI+TEC kiadóján jött ki. A neki készült remix kapcsán találkoztunk Budapesten. Együtt vacsoráztunk, aztán meghívott a fellépésére, Bajára. Örült este volt brutál zenékkel, sok szakéval és olyan közjátékokkal, hogy például elszállították az autómat a budapesti közterületisek – szerintem jogtalanul, ezért még mielőtt levezettem volna Bajára, volt egy jó kitérőm a központi parkolójukhoz. Ezúton is köszi nekik. Ennek az estének állít emléket a Baja című zene.

Nemrég említetted, hogy újabban hangmintacsomagokat is gyártasz nagyobb cégeknek. Hogy jött ez a fordulat? Miként találtad meg önmagad ezen a téren is?

Alapból közel áll a szívemhez a sound design és egyéb hasonló dolgok. Időm nagy részében egyébként is ilyenekkel foglalkozom: A Karanyi Sounds-nál audio plugineket gyártunk, ahol a termékfejlesztésekért vagyok a felelős az ötleteléstől a megvalósításig. Az egy nagyon izgalmas feladat, hogy egy már telített piacon olyan hangszereket és effekteket tudjunk kitalálni, ami mégis újszerű. Most, az AI korában meg kifejezetten: olyan lehetőségek nyíltak meg a gyártók előtt, ami korábban sosem. De erről majd később. Mindenesetre akit érdekel, az tud a holnapunkon tájékozódni az aktualitásokról.
Szóval a hangmintagyártás ezt jól kiegészíti szakmailag és tök jó kihívás is egyben, hogy olyan műfajokban tudom ezt csinálni, ami egyébként producerként nem a saját stílusom, de mégis szeretem. Ilyen például az afro house, deep/dub techno, az industrial, vagy mondjuk az ambient.

Itt a hideg, így jólesik az embernek kicsit visszatekinteni. Melyek voltak a nyár legemlékezetesebb pillanatai?

Ne is mondd, utálom a hideget, az esőt, a kevés napsütést. Annak ellenére, hogy októberben születtem, lélekben nyári gyerek vagyok. A sok szakmai dolog helyett itt most egy személyeset mondanék, mivel a legjobb a nyárban egyértelműen az a hét volt, amikor a családdal sikerült kikapcsolódni a nyaralás alatt. Medencéztünk, SUPoztunk, kirándultunk, vadvízi evezésen voltunk. A gyerekek is imádták, mi is. Az ilyen idő fontosabb, mint akármelyik buli vagy megjelenés.