Sasha, azaz Alexander Paul Coe neve egyértelműen összeforrt az elektronikus zenével. A walesi DJ és producer kapcsán olyan ikonikus fogalmak juthatnak az eszünkbe, mint a Global Underground mixsorozatának San Francisco és Ibiza darabjai, a Renaissance kiadványok, Xpander, John Digweed, Airdrawndagger, illetve számos klub és fesztivál szerte a világon.

Hazánkban legutóbb novemberben járt: Pécsett és Budapesten. Mindkét fellépésén megmutatta, hogy DJ-ként is még mindig magas színvonalat nyújt. Nehéz pontosan meghatározni a jelenlegi stílusát: hipnotikus és progresszív címkékkel illetik – bár ez a két kategória csupán egy szeletét tükrözi annak a széles spektrumú, innovatív hangzásvilágnak, amelyet képvisel.

Sasha producerként is meghatározó tényező az elektronikus zene világában. Az első szerzői albuma The Qat Collection címmel jelent meg. 1994-et írunk: innovatív és izgalmas megoldások, monumentális, akár 13 perces számokkal – gondoljunk csak az Animal Qat-re. Az Airdrawndagger 2002-ben került kiadásra. Ez az album új mércét állított a progresszív house-ban: a közönség és a szakma is csak áradozott róla. Tizennégy évvel később, 2016-ban jelentkezett ismét szerzői lemezzel, Scene Delete néven. Ezt a kiadványt a Late Night Records gondozta: talán ez is érzékelteti, hogy egyre inkább eltávolodunk a táncterektől. Filmes hangulatok, éteri dallamok, könnyedebb ütemek, és Sasha-ra eddig nem igazán jellemző hangok. Viszont egyre több kérdés a rajongóktól: működnek-e ezek a számok a klubokban? Sasha zenei fejlődése egyértelmű irányt vett ezzel a lemezzel. 

Mielőtt rátérnénk a Da Vinci Genius-ra, érdemes megemlíteni James Holden és Max Cooper neveit. Mindketten eszünkbe juthatnak a progresszív house kétezres évek környéki tündöklése kapcsán. Holden Nothing című darabja igazi klubhimnusz, Cooper Chaotische Serie száma pedig többször felrobbantotta a táncparketteket. Azóta az elektronikus zene más területein alkotnak: az experimentális jelző illik rájuk. (Érdemes utánanézni James Holden  Imagine This Is a High Dimensional Space of All Possibilities albumának, illetve Max Cooper élő fellépéseinek.) 

Ahogy James Holden és Max Cooper is a kísérleti zenék felé fordultak, Sasha zenei evolúciója szintén egy hasonló művészi megújulást tükröz, amely túlmutat a klubok világán. Ez a fejlődés kihívást jelenthet, de lehetőséget is ad arra, hogy új zenei dimenziókat fedezzen fel a közönség.

Sasha legújabb szerzői albuma, a Da Vinci Genius novemberben jelent meg a Late Night Records-nál. Az album tizenhét szerzeményt tartalmaz, nagyjából egy órában. Az anyag a Scene Delete által megkezdett zenei építkezés következő állomása. Természetesen szó sincs tánczenéről, hanem hangulatfestésről és történetmesélésről – talán csak ebben található hasonlóság Sasha mély és epikus DJ-szettjeivel és mixalbumaival. A Digweed-el jegyzett Renaissance lemezek az elektronikus zene “reneszánsz” oldalát mutatták be, ezért roppant találó a mostani címválasztás is. Leonardo Da Vinci a reneszánsz kor géniusza volt, ez a lemez is valami hasonló szerepet tölthet be ebben a szcénában, sőt talán azon túl is.

De mivel is találkozhatunk a lemezen? Ha feltétlen címkézni szeretnék, akkor a neoklasszikus és elektronikus jelzőket használhatnánk. A szerző a zenei ötleteit részben Da Vinci festményeiből meríthette, amelyek inspiáló alappillérkké válhattak a szerzemények számára. Szinte minden szám kivételes arányérzékkel építkezik, klasszikus zenei elemek és egyedi elektronikus zenei textúrák találkozásával. Vonósok és pengetősök, ambient hangulat, angyali kórus, pár dallal később pedig egy kevéske lüktető ütem. Szép, de sosem hatásvadász dallamok: Sasha ezt mindig pontosan érezte. Pont ezért hiteles és őszinte ez az alkotás. Letisztult, kimértségükben gyönyörű szerzemények. Egyértelmű, de fontos szabály, hogy nem ugrálunk a számok között: a szerzemények egységes egészet alkotnak. A Portraits intenzíven építkező darab: a végén egy izgalmas hangkollázzsal. A Machines egy mese: történet arról, hogy milyen innovatív találmányok születtek meg Da Vinci képzeletében. A Descent egy ambient mestermunka: egy reneszánsz álom hangképzete. A Prelude a reneszánsz szépség mintaképe, a Last Supper – Oxford Suite Pt 1 számban pedig minden benne van, ami megmutatja Sasha munkásságának értékét. A lemez hidat próbál képezni a klasszikus zene és az elektronikus zene között. A siker egyértelmű. 

Sasha többször beszélt arról, hogy mennyire szereti a filmek világát. A Scene Delet-hez hasonlóan a Da Vinci Genius-ban is tetten érhető ez: az utaztató kompozíciók egy képzeletbeli film zenéjeként is felfoghatók.

A szerző ezúttal is Dennis White, Dave Gardner és Barry Jamiesont segítségét kérte a zeneszerzéshez – ők voltak a partnerei az előző szerzői albumánál is. 

Kivételes munkáról, álomszerű utazásról van szó. Sasha ezzel az albumával egyértelműen megmutatta a zsenialitását. A pult mögött alkotó DJ képe kibővült: előkerült egy “reneszánsz” művész. A közönség vajon felkészült erre? Hagyjuk, hogy Sasha zenei evolúciója hatással legyen ránk. A Da Vinci Genius a reneszánsz kor művészi zsenialitását hozza közel a modern hallgatóhoz.

Borítókép: The Etiket