Az amerikai elnök minden évben beszédet mond az „Unió aktuális állapotáról”, de nem sok minden történik a gyakorlatban. Meg lehet nézni a képviselőket, akiknek olykor már az is nehézséget okoz, hogy nyitva tartsák a szemüket. Ez azért is van, mert már mindent hallottak…

Mi is. Nem sok változás történik a politkában. Különösképpen a jelöltekre igaz ez. Nagyobb a választék a helyi benzinkúton, ahol legalább háromféle üzemanyag és ötféle Big Gulp közül választhatok.

Hagyjuk is inkább a politikát, jelenleg minden történés a mainstream kultúrában  történik, amely folyamatosan változik. Ezért is volna szükségünk helyette egy, „A kultúra helyzetéről” című beszédre. Valójában 2024 minden idők leggyorsabb és legveszélyesebb időszaka lehet a kreatív gazdaság számára.

Vágjunk is bele! A következőkben szeretném kifejteni, miért is tűnik el a szórakoztatás, és mi fogja átvenni a helyét. 

Ha a kultúra olyan lenne, mint a politika, akkor két út állna előtte. Ez a két út pedig valahogy így nézne ki:

A művészek nagy részének az az álláspontja, hogy két véglet van – mind számukra, mind a közönség számára: vagy megadják a közönségnek azt, amit akarnak (ez a művész munkája), vagy pedig ők kérnek a közönségtől (itt kezdődik a művészet).

De mindketten óriásit tévednek.

Lehet, könnyebb megérteni a kreatív gazdaság folyamatát, ha úgy tekintünk rá, mint egy táplálékláncra. Ha művész vagy (vagy próbálsz azzá válni), sokszor ilyennek láthatod a valóságodat:

A közelmúltig a szórakoztatóipar mutatói nagy ívben emelkedtek a piacon, azonban mára ez csökkenni látszik, az iparág pedig lemaradt egy nagy lehetőségről. Szemtanúi lehetünk egy poszt-szórakoztatási kultúra létrejöttének. Egy olyan kultúrának, amelyben a szórakoztatás nemigen van jelen. Ez pedig egyáltalán nincs jó hatással a művészetekre, valamint a társadalomra. Még a képen látható nagy bálna is bajban van… A szórakoztatóipar cégei olyan problémákkal találták szemben magukat, amelyekre senki sem számított.

Nézzük meg, mi a helyzet a filmiparban:

– A Disney válsághelyzetben van, ahol a vezérigazgató fizetését leszámítva minden csökken,

– A Paramount 800 alkalmazottat bocsátott el nemrégiben és új tulajdonos után kutat,

– Az Universal már 3 héttel a mozikba kerülés után feltölti a filmjeit a streamingszolgáltató-felületére,

– A Warner Bros több pénzt csinál azzal, ha filmeket töröl, mintsem ha elkészíti őket.

2023-ban a filmipar falba ütközött. Az évek során tartó folyamatos növekedés után a számok csökkenni kezdtek. 

Talán a zeneipar van a legrosszabb helyzetben. Érdemes megfigyelni a Sony nem sokkal ezelőtti hatalmas lépését – 1.2 milliárd dollárt fektetett be Michael Jackson dalkatalógusába. Egyetlen kiadó sem fektetne bele ekkora összeget egy kezdő projekt elindításába. 

2024-ben valójában többen érnek az idős vagy elhunyt előadók, mint a fiatalok vagy az élők.

Ez felvet egy nyilvánvaló kérdést: Hogyan csökkenhet az új szórakoztatás iránti kereslet? Mivel lehetne helyettesíteni?

Valami pótolni fogja. Ez a folyamat már el is kezdődött. 

Itt egy jobb modell a 2024-es kulturális tápláléklánc megértésére:

A kulturális gazdaság leggyorsabban növekvő ágazata a figyelemelterelés. Vagy hívhatjuk görgetésnek, időpazarlásnak vagy bárminek, aminek csak akarjuk. Ez nem művészet vagy szórakozás, csak szüntelen tevékenység.

A kulcs az, hogy minden inger csak néhány másodpercig tart, és folyamatosan ismétlődik. 

Ez egy hatalmas üzlet, és hamarosan nagyobb lesz, mint a művészetek és a szórakoztatás együttvéve. Mindent TikTokká alakítanak át – egy találóan elnevezett platform egy olyan vállalkozás számára, amely ingereken alapul. Olyan ingereken, amelyeket néhány óra ketyegése után meg kell ismételni.

A TikTok hatalmas vagyont keresett a videóival és az algoritmusával. A Facebook – egykor a családdal és a barátokkal való kapcsolattartás helye – most ugyanezt másolja le. A Twitter, az Instagram, a YouTube szintén. Mindenki pénzt szeretne csinálni a közösségi médiából.

Ez több, mint egy trend. Ez örökké tarthat, hiszen a test kémiáján alapszik, nem divaton és esztétikán. 

Agyunk jutalmazza ezeket a rövid figyelemeltereléseket. A neurokémiai dopamin felszabadul és ettől érezzük jól magunkat. Ez a „jóérzés” vezet oda, hogy később meg akarjuk ismételni az ingert. 

A ciklus folyamata így néz ki:

Ez a függőség egy ismerős modellje.

Csak most kezdik alkalmazni az emberek között, és ezek a használók akaratuk ellenére is önkéntesek az emberiség legnagyobb szociális kísérletében. A figyelemelterelés pedig csak egy lépés a valódi cél felé – ami a függőség. 

Itt látható a jövő kulturális tápláléklánca, melynek szerves részét képezik a tech-platformok. Ezek a tech-platformok mára életünk minden részét behálózzák. 

A tech-platformok nem olyanok, mint a firenzei Mediciek vagy a művészetek más gazdag pártfogói. Nem akarják megtalálni a következő Michelangelót vagy Mozartot. A függők világát akarják létrehozni – mert akkor ők lehetnek majd a kereskedők.

A függőség a cél. 

Nem mondják ki nyíltan, de nem is kell nekik. Elég ha megnézzük mit is csinálnak. 

Mindent úgy terveznek, hogy a felhasználókat egy addiktív állapotba tereljék: 

– A platformok mind görgetősek lesznek, ahol az ingerek optimalizálják a számodra szánt dopamin jutalmat.

– Minden olyan dolgot, ami elvonhatja a figyelmed a platformról, bünteti az algoritmus, hiszen nem akarja, hogy kilépj a függő állapotból.

– De van még más is! Az Apple, a Facebook és már mások is szeretnék, hogy viseld virtuális valósággal rendelkező fejhallgatóikat, ahol elnyelnek az ingerek. Kicsit olyan ez, mint a Mátrix című filmben.

A tech-óriások vezetői tudják, hogy ez káros, de mégis csinálják tovább. Kiszivárgott dokumentumok megmutatták, hogy az Instagram használata hogyan vezet depresszióhoz, szorongáshoz.

A tech-cégek folyamatosan agresszíven nyomulnak előre , hiszen nem szeretnék elveszteni pozíciójukat a dopaminkartell-versenyben. Különös tekintettel vannak a gyerekekre: rájöttek arra, amit már szinte minden árus tud: sokkal jövedelmezőbb, ha a felhasználókat minél fiatalabban ujjuk köré tudják csavarni.

Filmek helyett a felhasználók 15 másodperces videók végtelen sorozatát kapják meg. Szimfóniák helyett a használók falatnyi dallamokat hallanak, általában egy ilyen apró videó kíséretében –  ez éppen elég egy megfelelő dopaminadaghoz. Ennyi pont megteszi…

Ez az új kultúra. A legszembetűnőbb jellemzője pedig a Kultúra hiánya (nagy K-val), vagy az esztelen szórakozás – mindkettőt kényszeres tevékenység váltja fel.

Ne lepődjünk meg, ha azt tapasztaljuk, hogy a többi nagyvállalatot is hasonlóképpen látjuk cselekedni – a szórakoztatóipar hirtelen felkarolja a szerencsejátékot, vagy más, hasonlóan addiktív tevékenységeket (erre egy tökéletes szimbólum a Las Vegasban megrendezett Super Bowl). 

Mindennek az alapja a játék. Minden görgethető. Minden szimulálható. A nagy kérdés pedig: Milyen hatással van ez az agyunkra? Az életünkre? A jövőnkre? 

Itt válik a tudomány által felvázolt jövőkép elég sötétté. Minél több felhasználó válik szenvedélybeteggé, annál kevesebb élvezetben lesz részük. Egy adott ponton megjelenik a felhasználók életében  az anhedónia-érzés állapota (a állandó örömszerzésre törekvő folyamatban az élvezet teljesen elveszik).

Ez olyan, mint egy paradoxon. Hogyan vezethet az örömszerzés kevesebb örömhöz? Mindenesetre az agyunk így működik. Ez a működés vélhetően védekező mechanizmus lehet.  A függőség kialakulásának egy bizonyos pontján a szenvedélybetegek még mindig keresik az ingert, akkor is, ha már nem sok öröme származik belőle az illetőnek. Ez azért van, hogy a dopaminmegvonás okozta fájdalom eltűnjön.

Azok az emberek akik a fájdalomcsillapítók függésében élnek, hasonló élményeken mennek keresztül. Ennél nagyobb függőséget az opiátok képesek még kialakítani, és egy bizonyos szint felett ezek a szerek csak felnagyítják a fájdalom mértékét. 

Na és mi történik akkor, mikor ezt az élményt az emberek megkaphatják a telefonjaikon keresztül? Dr. Len Lantz szerint eredmények pusztítóak. Még azoknak  az emberek is, akik azt gondolták, hogy immunisak a függőséget okozó viselkedésre, be kellett látniuk, hogy tévednek. Dr. Len Lantz szerint létezik egy specifikus, abnormális agyi aktiválási minta, amely azoknál az embereknél található meg, akik anhedoniával rendelkeznek – amely ugyebár a súlyos depresszió egyik fő jellemzője. „Gyakran megesik, hogy a páciensek depresszió miatt jönnek el hozzám és azt mondják: „Jó életem van! Nem kéne depressziósnak lennem. Ha a barátaim vagy a munkatársaim megtudják ezt, nem értenék meg, sőt, mérgesek lennének rám! Azt gondolnák csak kitaláltam. Én miért nem így érzem?„

Ennek a társadalomra gyakorolt kábító hatásnak most látjuk az első jeleit. Adhatunk neki nevet is. Lehet mondjuk TikTok-depresszió, vagy Silicon Valley által indított elzombulás, vagy igazából bármi. 

Egy nagyon fontos tény kiemelendő, mégpedig az, hogy a társadalom érzi ezt, még ha nincs is rá megfelelő cimkéje. Még akkor is érzik ezt, ha a technokraták nem akarnak erről beszélni nekik. 

Szóval itt vagyunk 2024-ben. Valamennyire tudjuk mi ez és mit is okoz, azonban mégis ezt csináljuk szórakozásként.

Ez viszont nem fog boldogságot hozni. A World Happniess Report 150 000 embert kérdezett meg 26 különböző országban és arra a megállapításra jutottak, hogy az USA-ban és más technológiailag fejlett nagyvárosokban drasztikus boldogságcsökkenés következett be. Ez történik, mikor mindenhol anhedóniát árulnak… Ezek a tech-platformok egyre jobban hasonlítanak azokra a könyörtelen nagyvállalatokra, amelyek opiátkeresdekelemmel gazdagodtak meg a múltban.  Vannak cégek, amelyek tűvel és tablettákkal palizzák be az embereket és vannak, amelyek alkalmazásokkal és algoritmusokkal. A végére az eredmény ugyanaz: függő emberek tömkelege.

Ez a mi disztópikus jövőnk. Nem annyira orwelli jövőkép, sokkal inkább az Aldous Huxley által megálmodott Szép új Világra hasonlít. 

Dr. Anna Lembke, a Dopamine Naton szerzője arra buzdítja pácienseit, hogy időnként tartsanak egy hónapos dopamin-böjtöt. Szerinte ez elegendő idő az agynak az újratöltéshez, regenerálódáshoz. Dr. Anna Lembke megosztotta egy pácienssel való rövid történetét is: 

„Egyik páciensem, Sophie, egy stanfordi egyetemista Dél-Koreából. Segítséget kért depresszió és a szorongás miatt. Sophie elmondta, hogy ébren töltött órái nagy részét valamilyen alkalmazás használatával tölti: Instagram, YouTube, podcastek és lejátszási listák hallgatása. A vele folytatott beszélgetés során azt javasoltam neki, próbáljon meg úgy órára menni, hogy nem hallgat semmit, csak a saját gondolataira fókuszál. Egyszerre nézett rám hitetlenkedve és félve. „Miért tenném?” – kérdezte tátott szájjal. Egy héttel később Sophie beszámolt az új élményiről: „Először nehéz volt, de aztán megszoktam és kicsit meg is szerettem. Elkezdtem észrevenni a fákat is.”

Nem sokkal ezelőtt nem törődtem volna ehhez hasonló dolgokkal. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy valaki az Instagram vagy a TikTok rabja legyen. Mostanra már semmit sem kell elképzelnem. Akármerre megyek, csupa szomorú szenvedélybetegekbe botlok, akiket a telefonjuk birtokol. 

Ez 2024 valósága. Ez a valóság pedig nagyobb probléma, mint csődbe menő médivállalatok vagy művészek. A dopaminkartell ebben a pillanatban is tovább súlyosbítja a már amúgy is nagyon nehéz társadalmi helyzetet. Ezek a problémák pedig megjelennek mind az oktatás, a munka és a magánélet színterén egyaránt. Azonban ezekről nem sokat fogsz hallani a mainstream-médiában, túlságosan nagy pénzek forognak már hosszú ideje ebben a világban. 

Ha Te azt gondolod, hogy a drogkartellek sokat keresnek, csak várj amíg meglátod, hogy a dopaminkartellek mennyit tesznek zsebre. Elég, ha megnézed az Apple, a Meta vagy bármelyik hasonló tech-cég értékét. Egyértelműen túl hatalmasok ahhoz, hogy bárki is megállíthassa őket, de lehet róluk beszélni és ki is kell mondani, hogy amit csinálnak, az nem jó! Ha már a politikusok ezt nem is teszik meg helyettünk, mi megtehetjük, és igen, meg is kell tennünk! Ha pusztán elmondjuk az igazat a dopaminkartellről, már az is nagy előrelépés lehet a kultúra számára a jövőt illetően.

Továbbá, tégy meg magadnak egy szívességet a jövőre nézve! Olykor kapcsolódj le, húzd ki magad a konnektorból! Vedd észre a téged körülvevő világot, a benne lévő élőlényeket. Sokkal jobban néznek ki élőben, mint  a telefonodon!

Forrás: [The Honest Broker]