Comissar Lag a kelet-közép európai színtér egyik legnagyobb kedvence, aki már különc megjelenésével is egyből felkelti az érdeklődést, miközben játékos eleganciával gyúrja össze szettjeiben a ropogósan friss újdonságokat a régi nagy klasszikusokkal, legyen az proper techno, vagy éppen hardgroove. Legendás szettet rakott a 2023-as Alkotótáborban. A szerb dj / producer hamarosan újra hazánkba látogat, a Kindergarten január 25-i buliján a Kassa hajón fog zenélni. Ennek apropójából kérdeztük őt.

Hogyan emlékszel vissza első kapcsolódásaidra az elektronikus zenével?

Anyukám rengeteg zenét mutatott nekem, így aztán soha nem tapasztaltam meg azt a „kultúrsokkot”, amit sokan akkor élnek át, amikor először találkoznak az elektronikus zenével. Arra sem emlékszem már, mi volt az első, amit hallottam, de egyformán elbűvölt Fatboy Slim Rockafeller Skank-je és Umek Gatex-e. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy meghallgattam Darren Emerson Singapore mix-ét, és eldöntöttem, hogy DJ szeretnék lenni. Később meghallgattam Mills Exhibitionist Mix-ét, és ugyanazt éreztem, mint amit a Singapore mix-ben is szerettem: egy fantasztikus utazást, tele kontrasztokkal, egymástól különböző, ám mégis egységes zenék követték egymást, ahol mindegyik track-nek megvolt a maga helye.

Újvidékről származol, mit érdemes tudni a szerb techno szcénáról, mennyiben más, mint a kontinens többi részén?

A DJ-zés mindig egy párbeszéd, és tapasztalatból mondhatom, hogy teljesen más Szerbiában játszani, mint Magyarországon. Hihetetlen, hogy alig néhány órányi távolságra mennyire más tud lenni egy buli hangulata. Mindenkinek nagyon ajánlom a szerb bulikat, aki hozzászokott a „nyugati” party-érzéshez. Itt nagyobbak az elvárások a hosszú kiállások és dropok irányában, de közben az emberek úgy buliznak, mintha nem lenne holnap. Ez benne a legjobb.

Összetéveszthetetlen megjelenéssel (ing + nyakkendő) lépsz minden egyes alkalommal a színpadra. Honnan jött ez a dj pultban elég különlegesnek számító outfit?

Több dolog miatt is. Rájöttem, hogy amit korábban az identitás elvesztésének tartottam (a szürke öltönyös, corporate stílust), valójában kifejezőeszközként is lehet használni (jártam Olaszországban). Emellett arra is, hogy amikor rövid ideig rendes állásom volt, ingeket hordtam, és rájöttem, hogy nagyon kényelmesen érzem magam ebben a stílusban. A legfontosabb üzenete azonban, hogy egy olyan korszakból származom, amikor a techno szcénában nevetség tárgya volt az uniformizálódás. Mindenkit szívesen láttak, nem számított, hogyan öltözködik, amíg kívülálló volt és jó szívvel érkezett. Miután később megjelent az a fajta mentalitás, miszerint „ha techno, akkor feketét kell viselned”, szándékosan a lehető legélénkebb és legszínesebb ruhákat kezdtem hordani. Most, hogy mindenki egy bizonyos módon öltözik a Balenciaga (egy drága divatmárka) által diktált trend miatt, ami egy olyan közegben vált népszerűvé, amelynek az emberekről, és nem a vállalatokról kellene szólnia, jól érzem magam, ha az ellentétes irányt választom. Az ing és a nyakkendő egyszerre a pajzsom és a szabadságom ott, amit még mindig az otthonomnak tartok.

2023-ben léptél fel nálunk utoljára az Alkotótábor vendégeként. Milyen emlékeid vannak a fesztiválról és a szettedről, amit sokak szerint a tavalyi év legjobb techno mixe?

Amióta játszottam az Alkotótáborban, rengeteg közeli ismerősömnek meséltem a fesztiválról. Olyan, mintha egy nagyon jól őrzött titok lenne. Általában két kezemen meg tudom számolni, hány igazán jó szettet hallok egy évben, de ottlétem alatt egyetlen rossz szettel sem találkoztam. Sőt, egy ponton levettem az ingemet, és élveztem egy kis napsütést. Emlékszem, arra gondoltam: „Szóval ilyen érzés fesztiválra járni!” Ez tényleg egy különleges dolog, amit az szervezők és a látogatók együtt hoztak létre.

Mit gondolsz a techno jelen és jövő helyzetéről? Milyen kilátásokkal számolhat az underground klubkultúra?

Úgy gondolom, hogy recessziót élünk, és ilyenkor mindig az történik, hogy az emberek nem akarnak lemondani a szórakozásról, de sokkal óvatosabban bánnak a pénzzel. Ez azt jelenti, hogy a turbo-folk (vagy bármi, ami a tömegeket leginkább vonzza) kerül előtérbe. Az előző recesszió idején az EDM volt a nyertes, most pedig a TikTok techno tölti meg a raktárbuli helyszíneket, miközben a közepes méretű helyek szenvednek, és a kísérletezésre szánt tér jelentősen csökken.

Mindezek ellenére a különbség a mostani és a 2008-as recesszió között az, hogy most itt a Bandcamp, és sokkal több hozzáférésünk van új zenékhez, amelyek kiválóak – olyan zenékhez, amelyek 15-20 évvel ezelőtt láthatatlanok maradtak volna a terjesztési akadályok miatt. Őszintén szólva, soha nem volt még ennyi jó zene, mint most, csak meg kell találni őket. Ez korábban is igaz volt, de most igazán érzem, hogy már nem vagyunk korlátozva pusztán az aktuális trendek által, és nagyon boldog vagyok, hogy ez az új valóság. Ráadásul számíthatunk arra, hogy ez a jövőben is így lesz.

Kik azok az előadók a múltból, akik a legnagyobb inspirációt jelentik számodra, és kik azok a feltörekvő nevek, akik az aktuális kedvenceid?

DJ Pete, Surgeon, Lorn, Amon Tobin, KiNK, Fatboy Slim, dBridge, Coil… hosszú a lista nagyon. Az újabb nevek közül megemlíteném Alarico-t, Forest Drive West-et, Introversion-t és Carlos Nilmmns-t. Ballacid (Galactic Jackson Youtube-csatornája – a szerk.) csatornája is remek választás, ha új zenéket keresel. Rengeteg nem elektronikus zenét is hallgatok, de ezzel most nem akarlak untatni!

Szettjeidben a techno széles spektrumát feltárod, új és régi zenéket, különböző alstílusokat vegyítve, vokálokkal megspékelve. Hogyan készülsz a szettjeidre? Van mögötte tudatos koncepció?

Minden érzelem valós. Ahogy már mondtam, nagy hatással volt rám a Singapore és az Exhibitionist szettek, amelyek az ellentétekre épülnek, de a DJ-zés arról szól, hogy több is lehet a megértés, ami elfogadást és párbeszédet jelent. Egy DJ sem állhat a közönség fölött, ezért soha nem készülök előre zeneileg. Ez olyan, mintha előre felkészülnék egy baráti beszélgetésre, tudva, hogy milyen kérdéseket fogok feltenni és milyen válaszokat adok majd. Jobban szeretem az első fél órát azzal tölteni, hogy tapogatózom, javaslatokat teszek, figyelem a reakciókat, majd abból építkezem, amit a közönségtől kaptam.

Hogyan zajlik nálad a zenekészítés folyamata? Milyen produceri megjelenéseket tervezel a közeljövőben?

A covid és az amiatt elmaradó események miatt hajlamos vagyok nem beszélni a jövőbeni megjelenésekről, amíg azok nem 1000%-ig biztosak (tehát kb. egy nappal a megjelenés előtt). Amit elmondhatok, az az, hogy korábban egy bizonyos stílusra korlátoztam magam, mert a piac ezt követelte. Két éve viszont kiadtam öt megjelenést, és nem hiszem, hogy bármelyik hozott volna egyetlen plusz fellépést is, ami egyszerre volt kicsit kiábrándító, de felszabadító is. Látva, hogy ez nem igazán számít, végre szabadon váltogathatok hangulatot és stílust a megjelenéseim között, hasonlóan ahhoz, ahogy a DJ szettjeimben is teszem. Több megjelenés is várható a közeljövőben olyan kiadóknál, amelyeket nagyon szeretek, kettő közülük olyan kollaborátorokkal, akiket nagyon tisztelek, és lesz néhány szóló megjelenésem is. Biztosan hallani fogsz pár új zenét tőlem a január 25-i bulin is. Általában számítógépen dolgozom (Reason), de épp egy hardveres szettet rakok össze, és azt tervezem, hogy idén sok igazán egyszerű, lényegre törő, oldschool stílusú technót készítek rajta.

Mi az, amit számodra ad a zenélés? És mi az, amit azonnal likvidálnál a bulikból, ha lenne rá lehetőség?

Több dolgot is kapok belőle, ami nélkül nem tudnék élni. Mivel az életem nagy részében azt éreztem, hogy nem tartozom sehova, az a kapcsolat, ami egy jó DJ szett során létrejön – legyen az az én szettem, vagy valaki másé, akivel kapcsolatot tudok teremteni – ez számomra igazán lélekemelő. Emellett a DJ-zés volt az első dolog az életemben, amiért sikerült megveregetnem a vállamat. Ahogy korábban mondtam, nem tudok bókokat elfogadni senkitől, még magamtól sem, de néhány olyan élmény után, amelyek hatással voltak rám (például amikor láttam, hogy az egyik kedvenc DJ-m Shazamozik a szettem alatt), az univerzum megtörte a jeget, és most már néha saját magamat is tudom szeretni. A zene tényleg gyógyít, több szempontból is.

LIkvidálnám a kamerákat, hogy a közönség kicsit jobban ellazulhasson, és eltörölném a vendéglistát is, hogy a szervezők is kicsit nyugodtabbak lehessenek.

Melyik volt a leghasznosabb tanács, amit valaha kaptál a karriered során?

Azt, hogy ne akarjak  mindent jobban tudni. Jó dolog, ha van önálló véleményünk, de DJ-ként az én szerepem az, hogy szórakoztassak, kapcsolatot létesítsek, hidakat építsek, és így tovább. Örülök, ha megoszthatom a véleményemet bizonyos dolgokról, de távol tartom magam azoktól a témáktól, amelyek éket verhetnének közém és mások közé. Ez nehéz, mert gyakran látok olyan dolgokat, amelyek szerintem veszélyeztetik azt, amit szeretek (a zenét és a szcénát), de az ellenük való fellépésem soha nem változtatott semmin, szóval hagyom őket a fenébe. Inkább keményen dolgozom azon, amiben hiszek, hogy értékes, és nem pazarolom az energiámat fölösleges dolgokra.

Mi akartál lenni gyerekként?

Egy profi Starcraft gamer. Előtte pedig azt mondtam a szüleimnek, hogy bohóc szeretnék lenni, szóval bizonyos értelemben valóra vált az álmom. 😀

Melyik az all time top 3 (lehet több is) kedvenc techno zenéd?

Hm, ha hármat kellene választanom, ezek lennének:
Surgeon – Death Before Surrender, a szürreális hangzásai és a könyörtelenül groove-os lendülete miatt.
Carl Craig – At Less vagy E-Dancer – Olyan mint egy álom, a techno lelkisége miatt.
Cristian Vogel – (Don’t) Take More (Jamie Lidell Remix), a rendkívül ügyes, mégis „alacsony küszöbű” szórakozás miatt.

Milyen tervekkel készülsz a 2025-ös évre?

Zenét készíteni, zenét játszani. Teljesíteni minden küldetést a Darktide nevű számítógépes játékban. Többször megölelni a szüleimet.

Köszönjük, ez igazán remek beszélgetés volt! Január 25-én találkozunk a Kassa hajón!

Képek: Todor Milivojevic, Jovana Semiz, Viktorija Milošević