A 2024-es év tele volt felejthetetlen pillanatokkal az elektronikus zene világában. Emlékezetes események, maradandó zenei élmények, váratlan meglepetések és sajnos fájó veszteségek is formálták a szcénát. De milyen volt mindez azok szemszögéből, akik nemcsak átélői, hanem alakítói is ennek a közegnek? Négy neves hazai DJ és producer – James Cole, Chriss Ronson, Peter Makto és Kühl – mesélt nekünk az elmúlt év legnagyobb pillanatairól, legemlékezetesebb zenéiről, a közeget érintő változásokról, valamint arról, hogy mit várnak 2025-től.

Melyik elektronikus zenei rendezvény volt a legnagyobb élmény számodra tavaly, és miért?

James Cole: Muszáj kettőt mondanom. 🙂 Az egyik a Marco Carola, Joey Daniel és Mahony fellépésével megrendezett városligeti buli. Ilyen komoly parti ebben a műfajban és ilyen különleges helyszínen évek óta nem volt Magyarországon. Megtisztelő volt rajta játszani, kábé az ország minden house arca megjelent rengeteg ismerőssel, de romániai, cseh, szlovák, szerb barátok is eljöttek. Minden téren 10/10-es buli volt. A másik a Lee Burridge utáni Halászbástya, ahol az utolsó számnál, a Wonderful Life-nál még majdnem el is pityeregtem magam, ahogy mindenki együtt énekelte. Ezúton is köszönöm Krikonak és Chriss Ronsonnak a lehetőséget!

Chriss Ronson: Az egyik legemlékezetesebb élményem a Balaton Piknik volt Tihanyban. A helyszín hangulata és a zenei felhozatal fantasztikus volt. Emellett kiemelném a Halászbástyán tartott eseményeket, amelyek igazán különleges atmoszférát teremtettek. A Be Massive buli Keszthelyen szintén a kedvenceim közé tartozott, de az év során számos emlékezetes eseményen vettem részt.

Peter Makto: Partizóként egy Sven Väth bulit tudok kiemelni, ami Ibizán, az Akasha-ban történt. Ennek különlegessége, hogy ez egy pár száz fős helyszín a hippi piacon, és teljesen más a vibe itt, mint a giga eseményeken. Nappal kezdte az öreg mester, kint a piac udvarán, és este bent, a klubban folytatta. Zseni volt az a szett, úgy rakta a közönséget különböző állapotokba, ahogyan azt az újak közül kevesen tudják és merik. Nem a tuti és az állandóan működő zenéket tette egymás után, amibe a mai DJ-zés mutálódott, hanem kaptunk rendesen a robbanásokat előkészítő lemezekből is. DJ-meló volt, de ezt ma már kevesen értik. Fellépőként az Everness Fesztivál és a Nomad Gathering voltak azok, melyek mélyebb nyomokat hagytak. Mindegyik egy teljesen új élmény volt, új közönséget kaptam, és egy eddig számomra ismeretlen környezetben zajlottak, és engem is újszerű szettekre késztettek. Egy előadónak szerintem fontos, hogy a zenei komfortzónából kilépjen néha.

Kühl: A márciusi huszáros buli az A38-on, mivel hazait hallgattunk, az “emlékezősek” közül a novemberi Remember Home a Lockban, illetve a decemberi Club Speed a Cinema Hall-ban.

Melyik három zeneszámot tartottad a legkiemelkedőbbnek tavaly, és miért éppen ezeket?

James Cole: Két top 20-at kellett összeválogassak, mert annyira sok jó zene volt. 🙂 Hármat kiemelni nehéz, de talán ezek:

  1. Mazos – Drivin me Crazy – Igazi dögös, tánctéren jól működő bassline és groove, jó kis duma betéttel.
  2. Ninetree – Set The tone – Tőle még promoban kaptam, és lesz is megjelenése a labelemen. Rengeteget játszottam.
  3. Roller Funk – Keep My Love – Valódi szexi house: vokállal és lágy témával. A house hőskorát idézi.

Chriss Ronson: Most megfogtál! Egyszerűen lehetetlen három kiemelkedő zenét választani, mert 2024-ben rengeteg fantasztikus megjelenés született. Az elektronikus zene olyan sokszínű volt, hogy nehéz lenne néhányat külön kiemelni. Bocsi! 😊

Peter Makto: Szerintem évről évre egyre kevesebb az igazán kiemelkedő zene. Egyrészt, nagyon telítődik az úgynevezett “zenei kreatív kosár”. Korábban voltak olyan zenék, amelyekre mindenki felkapta a fejét, mindegy, hogy ki, milyen műfajt képvisel. Úgy mondogattuk egymásnak, hogy “ja, ez csúcs alkotás” – így kevesebb a kísérlet. Másrészt mindenki “begyárt”, és manapság a többség nagyon gyorsan szeretne felugrani a csúcsra, így beírnak a piacra. Illetve a csúcson lévők sem erőltetik meg magukat nagyon, mindenki a fellépéseket darálja. Igazából totál megváltozott a kiadói piac. Nagy kedvencek ezek: 

  1. Lil Yachty – I’ve Officially Lost Vision – (Tim Engelhardt Edit) – House arc vagyok, és ez nekem 100%-osan adja azt az érzést, amiért ebbe a műfajba anno beleszerettem. Szexi, táncolható, szép zene! 
  2. Boral Kibil & TVM – Mario (Peter Makto Remix) – Ez nem a reklám helye, viszont ebben a remixben sikerült valami olyan hangzást találni, ami szintén a “back to basic” érzést adja. Lassan építkezik, elvisznek a dallamok, és a vokál is feltesz még egy érzelmi hatványra – hallgatni kell, élni kell. Szembemegy a trendekkel, nem ötperces sprint.
  3. Bedouin, Iveta – Better Than This ft. IVETA (Original Mix) – Erre jó sokat kellett várni. Szintén house zene: ízig vérig vidám alkotás. Leginkább a szettek, vagy a bulik végén szoktam használni, hatalmas borulás van rá parketten.Kühl:
  1. Moshic – Love Made Me Do It – Guy J Remix – Az eredeti is nagyon rendben van, de amit Guy J hozzátett, azt csak ő tudja, és persze Moshic, a tesóm. Keep It Dark!
  2. Eduardo McGregor & Mitch Oliver – Men Against Fire – Egy olyan vokálos darab, ami évek múlva is érzelmeket fog előcsalni.
  3. Solis (US) – Echosphere (Original Mix) – Zseniális zene, benne van minden, ami a progressive house jelene és múltja.

    Szerinted mi volt a legjobb, ami az elektronikus zene világában történt tavaly?

    James Cole: Nem látok már rá a teljes szcénára, annyira sokszínű és szerteágazó. Nagy dolgot nem is tudnék kiemelni, abból a buborékból, amiben én vagyok. Inkább a sok új és ultra tehetséges nevet, kiadót tartom fontosnak, amelyek, mint egy-egy apró kocka, továbbra is építik ezt a kultúrát. A hollandok, angolok, franciák és románok kiemelkedőek. A deep house, deep-tech minimalban rengeteg kiváló producer van, valamint jó DJ-k és kiadók. Nekem ez a legjobb dolog globálisan. Személyesen meg a saját vinyl megjelenés hat év várakozás után! 🙂

    Chriss Ronson: Mindenképp a hazai tehetségek és zenei megjelenések. Egyre több magyar előadó jelentkezett izgalmas, friss zenékkel, amelyek új színt vittek a szcénába. Ez nagyon inspiráló volt!

    Peter Makto: Nem tudok most olyat mondani, ami a legjobb volt, de tényleg. Az innovációkat követem. Nagyon kreatív dolgok történnek: a vizuális élményektől kezdve a többi show elemig. Mindezt nagyon cool dolognak is tartom, de valahogy az én old school programjaimnak ezek éppen az ellenkezőjét üzenik. Ipari és steril lett ez a kultúra. Mennek a bulik egymás után, ezerrel pörög az információ előttünk a neten, mikor, ki és mekkorát csinált, de aztán két nap múlva megy is a feledésbe. Személyes megtapasztalásként Matthew Sona sikereinek örülök a legjobban. Az durva volt, amikor a Hernan Cattaneo, Nick Warren B2B szett közben a full teltház előtt bedobták Matyi zenéjét, és robbant a komplett Cova Santa. Arra mi sem számítottunk, és az egészet a DJ pultból éltük meg.

    Kühl: Ha egy nagy név éppen szárnyal, akkor az az egész stílust előrébb viszi, és tavaly John Digweed újra szárnyalt!

    Mi volt szerinted a legnagyobb negatívum az elektronikus zenei életben tavaly?

    James Cole: Nem nagyon követem ezt sem, és elfogadom azokat a jelenségeket, amik nekem nem tetszenek, így tudomásul veszem csak. 🙂 Így ha valamit meg kell említeni, az egyrészt a pár éve még néhány ezer eurós artistok ma már tízezer, vagy annak többszörös árait. Értem, hogy kapitalizmus, meg kereslet-kínálat van, de ezt innen, Magyarországról nem tudjuk követni. A másik, amiről kb. azonnal elkapcsolok, ha meghallom a számomra értelmezhetetlen 150 ezer BPM-es hard valamit – ahol ugrál valaki félmeztelen, bőrszerkóban, esetleg maszkban. Nem ismerem ezt a szcénát, biztos ebben is van jó, de engem elborzaszt. 🙂 Ehhez még hozzá tehetjük a bohócnak maszkírozott, pampalini kalapos, tech housenak csúfolt kommersz fellépőket. Régen a tech house egy autentikus minőséget takart, mára ez lett a kommersz house gyűjtőhelye. Ettől még ez is ott van a piacon, és mindenki azt hallgat, ami jól esik neki. 🙂

    Chriss Ronson: Elszomorít, hogy itthon hanyatlóban van a klubélet, legalábbis országos szinten. Az elektronikus bulik száma alig nő, és csak néhány városban működnek még igazán jól. Sajnos úgy tűnik, hogy ez egyre inkább mélyrepülésbe kerül.

    Peter Makto: Mulya elvesztése – az egész világ kevesebb lett ezáltal, nem csak a zenei élet.

    Kühl: Ripacs, tartalom nélküli kamu DJ-k, melodic techno, ami tulajdonképpen lelassított uplifting trance.

    Mit vársz 2025-től?

    James Cole: Semmit. 🙂 Teszem a dolgom: van rengeteg tervem a saját klubestekkel, fellépésekkel, rezidenciával, megjelenésekkel, illetve a kiadóval kapcsolatban. Végzem, amit szeretek, és ha ennek egy részét meg tudom valósítani, az már jó. Emellett újra kick-boxozom: szeretnék indulni a veterán világkupán, meg OB-n – erre edzek egy ideje: heti négy alkalommal. Ez nagyban átalakította a közérzetem és a mindennapjaim is. Egyensúlyt szeretnék kialakítani család-sport-szakma/munka között, ami nem egyszerű, de erre törekszem.

    Chriss Ronson: Elsősorban minőségi bulikat, több saját zenei megjelenést, és ami a legfontosabb: gyógyulásom.

    Peter Makto: Indul a Dance Floor Mania – talent management. Egyelőre két hazai tehetségre van igazán időm. Mindketten más műfajt képviselnek, így ez egy színes munkamenet lesz. Bízom benne, hogy hozzuk a kitűzött célokat. Építem tovább a kialakult hangzást a kiadókon. Nem látom magamat a világ giga eseményei körül, és a technika “ipari forradalmában” sem. Éppen ellenkezőleg agyalok. Erősíteném azt az intim és jó közösségi élményt, amiben komfortosan érzem magam. Ehhez ötletek már vannak, de a helyszínekkel nagyon nehéz itthon tárgyalni. Megint lesz pár külföldi fellépésem is: a Balance Croatia négy napos fesztiválra már most csorog a nyálam. Remek év lesz, ez már most látszik.

    Kühl: Boldog új évet!