Disco – egy szó, ami bár elsőre kicsit megfoghatatlannak tűnhet, az elmúlt kb. 45 év során mégis viszonylag szűk jelentéstartományt kapott. Csillogás, flitterek, trapéznadrágok, kokain, VIP-részlegek, John Travolta és mikrofonfrizurák – ezek a képek biztosan sokak fejében megjelennek, amikor egy lagzin felcsendül a Staying Alive. És bár ez a fajta diszkó kétségkívül elérte a maga csúcsát és széles körben elterjedt – sok heteró fehér férfi bánatára –, sosem tükrözte igazán azt, hogy miről is szólt valójában a disco: a szabadságról.

A ’70-es évek válasza volt ez a „summer of love” által inspirált béke- és szeretetkultúrára – csak éppen az undergroundban. A disco a társadalmilag elnyomott és marginalizált csoportok zenéje volt, amit elsősorban meleg, fekete és latino közösségek táncoltak végig. A hangsúly a basszuson, az erőteljes lábdobon és táncolható ritmusokon volt – nem véletlen, hogy a „diszkó” elnevezés is a discotheque klubokból ered. Innen nőtte ki magát a modern tánczene egyik alapköve.

A disco fejlődéstörténetének feltérképezése nem egyszerű feladat. Ellentétben a hiphoppal – amely mindig is a rappelés köré épült –, a disco sok átalakuláson esett át, rengeteg alműfajt szült, és hullámzó népszerűséggel élt tovább az idők során. A kezdeti, még „proto-disco” időszak zenéi cukormázas popdalok voltak, rövid játékidővel, míg a klubélet hatására a számokat egyre inkább meghosszabbították, hogy jobban működjenek a tánctereken.

A diszkó aranykora a ’70-es évek végére tehető, és nem meglepő, hogy ennek a lejátszási listának is a legnagyobb része ebből az időszakból származik. Amikor viszont a nagy lemezkiadók elkezdték kiszipolyozni a műfajt, a disco kifulladt, és visszahúzódott az undergroundba. Ebből az időszakból fejlődtek ki az e-funk, az r’n’b, majd a hangzás elvándorolt Európába, ahol az ’80-as években újraéledt olyan formákban, mint az Italo disco vagy a Hi-NRG.

Mindez később elvezetett a house zenéhez – bár ezen a listán direkt nem foglalkoztunk a house-szal, hiszen az már külön világ. Olyan műfajok, mint például a French touch, szintén rengeteget köszönhetnek a disco hagyatékának, de megérdemelnek saját dedikált listákat.

Manapság a különböző remixek és újraértelmezések tartják életben a diszkó szellemét. Az olyan alkotók, mint DJ Harvey a 90-es években készített Black Cock editjeikkel sokat tettek azért, hogy a közönség újra felfedezze a groovos basszusokat, a lüktető dobokat és az édes szintihangokat – még ha ezek a remixek sokszor nem is találhatók meg a Spotify-on.

És hát ott van Todd Terje is… akinek valószínűleg sokat „kell magyarázkodnia” a műfaj mai reneszánszáért.

Úgyhogy nincs más hátra – merülj el a diszkó történetében 100 kiváló track segítségével!
Hallgasd meg a Spotify playlistet, és éld át, hogyan alakult ez a műfaj a kezdetektől egészen a mai napig.

Forrás: [Mixmag]