Miért érződik úgy, hogy a tánczene sokkal erősebb és gyorsabb lett? Isaac Muk vizsgálja meg az újabb, keményebb generáció hatását a zenei világra. 

Tempelhofer Feld-től északra fekszik Berlin egykori repülőtere. Ez a hely jelenleg rekreációs köztérként üzemel, továbbá mára az egyik leglátogatottabb elektonikus szintérré avanzsált. A fehér csempés falak előtt – amelyeket általában egy neonsárga lámpa világít meg – egy egyszerű DJ-szett található: egy  pár CDJ, olykorTechnics-1200, négysávos keverő és két Mackie monitor. Az elmúlt néhány évben a felszerelésnek volt szerencséje megszokni a kemény, ütős hangokat. 

A helyszín természetesen a HÖR, a táncene  toalett-rádióállomása, amely az egyik leggyakoribb YouTube általi javaslattá vált az elmúlt években. Amíg a zenei bookingok viszonylag sokrétűek – old-school electrotól a trance-ig -, addig a platform legtöbbször lendületes és erős techno szetteket sugároz.

2021 szeptemberében Daria Kolosova 50 perces szettjére 2.3 millióan kattintottak, míg SPFDJ szettjére 3.5 millióan voltak kiváncsiak. 

A vírus okozta globális lezárások közepette, a HÖR sikeresen bevonzott egy olyan fiatal közönséget, akik már klubkorba léptek, és alig várták, hogy átéljenek egy kiadós éjszakát. „Úgy éreztem, hogy a HÖR volt az egyetlen, ami akkoriban történt!” – mondta Impulsive Behaviour, igazi nevén Casey Seaward, aki egy 20 éves techno DJ Indonéziából.

Visszafogott, de pompás esztétikájával, az ipari korszak lélegzetvételeivel egy tökéletes ellenszere lett az otthonülésnek, főzésnek, szobanövénynevelésnek. Sok technokedvelőnek pont a legjobbkor, a bezárások idején jelenthettek egy kis vigaszt a HÖR által sugárzott adások.

Ettől kezdve a kemény és nyers techno – gyorsabban játszott és gyorsabban kevert – szélsebesen elterjedt a mainstreamben, különsöen Nyugat-Európában. A legfontosabb bulik, mint a  manchesteri Teletech, a londoni UNFOLD vagy a párizsi Possession Festival hamar átvették ezt a fajta hangzásvilágot. 

Ezzel egyidőben pedig megjelentek azok az előadók, akik az egekbe tolják a BPM-számlálót és a dobtorzításokat. Jól befutott kollektíva a Herrensauna csapata, Héctor Oaks rezidenssel a fedélzeten. Megemlíthető továbbá Charlie Sparks is, aki a Teletech rezidense. Saját kiadóval rendelkezik, ami az Elektra nevet viseli, Instagram leírása pedig az alábbi: „FAST PACE TO THE FACE” – „GYORS SEBESSÉG AZ ARCBA”

2021 júliusában a fergeteges szettjeiről elhíresült VTSS, közzétett egy képernyőképet Twitteren egy, az Instagram-történetére adott választ, amelyben ez állt: „Kérleeeek, legközelebb gyorsabban és keményebben (imádkozó kezek emoji).” Erre ez volt VTSS válasza: ” A párizsi techno-szcéna megijeszt, alapból 145 bpm-en kezdtem.”

Azonban nem csak a technoban észrevehető az, hogy az energiaszint az egekbe szökött. A törésekkel teli hardcore és jungle a 170-es bpm-szféra középpontjává vált. Ezt a Nia Archives 2022-es díjátadója is jól mutatja. Észrevehető továbbá, hogy a Sherelle and Naina-hoz tartozó egyre népszerűbb Hooversound Recordings folyamatosan kutatja a legizgalmasabb jungle, footwork, drum ‘n’ bass és dubstep számokat. 

A speed garage műfaj nem csupán a garage DJ-k között találta meg az útját, hanem a house, illetve techno szettekben is gyakran felbukkan. Ez igaz még Young Marco-ra is, aki nagyjából egy évtizede vokálos diszkós számokkal, lélekteli elektronikus zenével szerzett hírnevet. Jelenleg a ’90-es évek trance-zenéivel robbantja fel a táncteret.

Most akkor hogyan lehet az, hogy sok szelektor, bulizó és promóter inkább az elmeolvasztás  és ökölpumpálás felé vette az irányt? Beszélgettünk néhány DJ-vel, bulizóval, hogy megtudjuk, mi mozgatja ezt a trendet és mit jelent ez a zene számára.

Impulsive Behaviour tinédzser volt, amikor először költözött Londonba Indonéziából. Kezdetben túl fiatal volt ahhoz, hogy bekerüljön egy klubba, majd a világjárvány tett keresztbe számára. Ez alatt az idő alatt ízlését azáltal fejlesztette, hogy órákat töltött kelet-londoni lakásában a YouTube-on, a Bandcamp-en és a Discogs-on, hogy megismerje a régi és új techno képviselőit egyaránt. Eredetileg a house-on és deep house-on keresztül lépett be a techno világába, később testvére ismertette meg vele a techno sötétebb oldalát.  „Találkoztam ezzel a sráccal, aki egy techno kiadót működtet. Ő mutatta be nekem ezt a hangzást én pedig így reagáltam: „Ez beteg!” Ő közelebb hozta hozzám ezt a sokkal keményebb stílust, de ez valami teljesen más volt. Eddig 130-135 bpm gyorsnak számított. Ez mostanra  sokkal keményebb lett.” Az első klubélménye 19 évesen jött el, amikor Dax J-t hallhatta a londoni Fabric-ben. 2020 szeptemberében költöztem el, azon a nyáron, mikor a Covid megjelent. Akkor kezdtem el felfedezni a hard techno ezen oldalát. Akkor még csak 140 bpm körül mozgott, nagyjából 2021-ig. Ekkor kezdtem felfedezni, hogy a bpm már 160 körül van. Fiatal táncosként és DJ-ként alig várta, hogy belekóstolhasson az energiákkal teli életbe, hiszen ekkor a születésnapját is a falak között, bezárva kellett töltenie. Nagyon nincs egyedül, hiszen az elmúlt 18 hónapban a fiatal klubozók generációjának keresnie kellett a bulikat, a szabadságot.

A régóta a felszínen lévő Sunil Shape úgy látja, nagyon sok klub tűnt el az utóbbi években. „Úgy gondolom, hogy a keményebb és gyorsabb zene fejlődött, míg a klubipar leépült” – mondja. „A hagyományos éjszakai klubkörnyezet korábban szabályozta a tempót, de ahogy a klubok száma megfogyatkozott az elmúlt évtizedben, olybá tűnik, hogy a szcéna inkább olyan helyszínek felé mozdult el, amelyek megragadják a rave kultúra eredeti szellemét, amikor a tempók még gyorsabbak voltak. A világjárvány ezt is kiterjesztette, új jelenetek alakultak ki ebben az időszakban, és az is úgy tűnik, hogy sok tinédzser, akik mára elég idősek ahhoz, hogy kimenjenek, nem élték át a tinédzser korukat igazán. A ’90-es évekre hasonlít – sok alműfaj, mint a jungle techno, a tech trance vagy a hard acid visszatértek. Bár ezek régi hangzások, néhány újabb producer nagyot pörgetett a stílusokon és továbbfejlesztette a produktumot.

A mozgalom élén pedig fiatal bulizók, prodcuerek, DJ-k állnak. Daren Quail 2004 óta vezeti az Animal Farm-ot , amely egy Glasgowi techno party. Tavaly márciusban indított egy új eseményt NEED 4 SPEED néven. Elve között szerepel a „NO WARM UP”, amely megfelelően reflektál a helyzetre.  „Ez a legfiatalabb garnitúra , amelyet valaha láttam a klubokban” – mondja. „Nézem a jegyvásárlási statisztikáinkat, és régen az átlagéletkor 23-24 év volt, most pedig 18 és 21 év között van.

Először 2019 vége és 2020 eleje között figyelt fel a bpm megemelkedésére, mielőtt a járvány miatt a klubok bezárásra kényszerültek volna, azonban a nagy változás 2021 júliusában következett be, miután újranyitottak. „Nem minta sokat változott volna a zene vagy a műfajok, egyszerűen csak sokkal gyorsabban játszottak. A pandémia során elterjedt gyorsabb tempó továbbra is megmaradt, újranyitáskor pedig ez olyan volt mint egy nagy bumm – az emberek a keményre vágytak az elejétől, warm-up nélkül.” 

Normális időkben az emberek fokozatosan szeretnek bele a klubozásba, a bulizásba, az elektronikus zenébe, éppúgy ahogy szeretnek ki belőle. A pandémia ezt a kb. 2 éves folyamatot egy napba sűrítette.

Az én véleményem erről az egészről az, hogy sok ember a pandémia alatt lett 18. Hallottak a technoról, de sosem tapasztaltak meg egy klubot. Hallgattak otthon zenét, hard dancet, hardcoret vagy valami raves happy hardcoret, aztán berontanak egy klubba és 100 mp/h (161 km/h) sebességgel akarnak hallani hangokat, csak azért mert nem hallottak még mást.”

Talán az egyik legfontosabb figurája ennek a folyamatnak Scott TAAHLIAH. Leginkább technot játszik,  de zenéje merít a pop és a hardstlye elemiből is. Olyan techno eseményeken lépett fel korábban, mint a Teletech, ahol olyan előadokkal oszthatta meg a színpadot, mint LSDXOXO vagy SOPHIE. 

Fiatalkorom óta mindig is szerettem a tánczenét. Korábban én is egy olyan zenehallgató voltam, aki azt gondolta, hogy a 4 ütemes techno nem olyan izgalmas. Ez később megváltozott és egyre többet és többet és többet hallgattam. Elmentem olyan klubokba, mint a Berghain és a Griessmühle és az elismerés egyre nagyobbá és nagyobbá vált bennem a zene, és az azt játszók felé. „

Ez a hangzás nagy hatással bírt a zenei munkásságára, amely az „Angelica” című 2021-ben kiadott EP-jében csúcsosodott ki. A változatos 6 trekkből álló EP-nek köszönhetően elnyerte a legjobb elektronikus előadó és fellépő díjat a Scottish Alternative Music Awards-on (SAMA), valamint az AIM Award for Best Independent EP díjat is. 

„Szerintem, amikor még kezdő vagy a zeneirparban, akkor azt gondolod, hogy konzisztensen kell alkotnod ahhoz, hogy sikeressé válhass. Én is ezt csináltam, de az Angelica órisáit ment, nem gondoltam volna, hogy erre képes.”

Az ebben a EP-ben rejlő hangzásvilág nagyban merít a Friedrichshain klubokban fellelhető DJ szettek energiáiból. Ez teszi az EP-t sajátossá. 

Az elmúlt években a 120 és 130 közötti bpm uralta a techno bulikat. A új generációs előadók azonban feljebb tekerték a számlálókat. Akárcsak Quail, aki hosszú ideje underground DJ a Man Power név alatt. Ő 2019-ben vette észre a zenei tempó és a vele járó energia megváltozását. Emlékszem, új ügynökhöz kerültem, aki arra kért meg mindannyiunkat, hogy 140 bpm-es zenéket játszunk. Megdöbbentő volt számomra, hogy az emberek az alapján értékelnek egy szettet, hogy az mennyire gyors, és nem az alapján, hogy milyen a játék minősége.


TAAHLIAH szerint azonban ez az új DJ-k miatt van és az új generáció egyszerűen a saját képére formálja a zenét.” Mostanra nem annyira szokatlan fiatal DJ-ket hallani sokféle műfajt játszani. Nem határolják be magukat egyfajta stílusban. Mindegyik stílusban közös az energia.

Holisztikusan azonban úgy látja, hogy az energia megváltozása a tánczene természetes velejárója. 2008-ban, amikor a horvátországi Electric Elephant Festival-on djzett a délutáni napsütésben az emberek odamentek hozzá, és megkérdezték: „Hol van a techno?

Man Power 12 éves volt, amikor elkezdett ismerkedni az elektronikus zenével, immáron több mint három évtizede. Első ismereteit a The Prodigy debütáló albumán, az „Experience”-n keresztül szerezte, amelyet otthona CD-lejátszóján pörgetgetett. 

„Akkoriban ez a „mindent-a-képbe” breakbeatek jelentették azt, amit mi most hardcore-nak hívunk. Ezt akkoriban mi csupán rave-nek neveztük.”

Miközben idősebb lett, és felfedezte az elektronikus zene más formáit, azon kapta magát, hogy elkezdte vonzani az elektronikus zene finomabb oldala. „A lányom most 12 éves – ha játszom, nagyon nehéz felkelteni az érdeklődését egy 12 évesnek, de ami könnyen megfogja, az a gyors tempójú cucc” – mondja. „Azt hiszem, ez azért van így, mert könnyű belevágni valamibe, ami ennyire  ösztönös, hiszen nem csak gyors, hanem kemény is.

Nagyon fontos azonban, hogy értékeljék a zenét és ne fetisizálják. Számos kulcsszereplője a szcénának a munkásosztályból érkezik és hallatja hangját. Érdemes megemlíteni I. JORDAN-t. Fiatalkora szerves részét képezi a hardcore. 

Hardcore, trance, drum ‘n’ bass! Ezeken nőttem fel. Északon a drum ‘n’ bass még mindig nagyot szól. Nálam is így volt, egészen amíg Londonba nem kerültem és technot hallgató középosztálybéli emberekkel találtam magam körülvéve. Ekkor szerettem meg nagyon” – mondta I. JORDAN.

A briteknél egyre nagyobb népszerűségnek örvend újfent a speed garage zene. „A speed garage óriási volt régen” – mondja Riz LA Teef, aki brit garage szelektor. Erik Drew, Ben UFO, Call Super, sok a tehetséges fiatal előadó.” 2019-ben, a lezárások előtt még a kétlépéses garage zene dominált, mostanra úgy tűnik, hogy a speed garage lett a befutó.”

Ez a zenei reneszánsz mondhatni a ’90-es évek szellemiségének és lazaságának az átalakulása. Ez a zene egyszerűen beindítja az embereket és táncolásra ösztökél mindenkit. A gyors zene visszatért, hogy táncba vigyen mindenkit! A változás elkezdődött, ez a változás sokszor pedig disszonanciát okozhat az emberek és a DJ-k között. 

Sok embert veszítettünk a gyors zene miatt, ezeknek legnagyobb része az idősebb generáció és ez nem tesz jót a kluboknak. Túlnyomó részt az emberek nagy része nem tud lépést tartani a tempóval, volt olyan szett, ahol a közönség teljesen kiakadt és lelépett a buli felénél” – mondja Sunil Sharpe. „Ne érts félre, szeretem a kemény zenét, de néha tudni kell olvasni a parketten. Az én repertoáromban például mindig van keményebb és lágyabb zene is. Régebben nem tudtad mire fognak vágyni előre a bulizók, ma már ez nem teljesen így van.

Man Power is megosztotta néhány gondolatát a zenei élettartamot illetően. „Nagyon sok zene eldobható. Ez egyre inkább egy felkapott minta, és minél brutálisabb, annál jobb. Ez nem azt jelenti, hogy nem születnek klasszikusok, csak jóval kisebb számban. Nehezebb rájuk találni. Azonban semmi sem állandó. Változni fog a tempó, csak úgy, mint a divat. Abban a pillanatban fog az egész megváltozni, amikor azt hiszed, hogy már ismered.”

A jelenlegi nagy sikerek ellenére, mindig lesz hely másfajta műfajoknak. Ez csupán bizonyos részeket reprezentál. Mindig is volt underground, még akkor is mikor az EDM a tetőpontján volt 2010-ben, vagy az indie zene 2000-ben.

Hogy mi fog történni a tánczenében ezután az merő találgatás. Remélhetőleg a eltávolodik a fókusz a műfajról és a gyorsaságról. Az elektronikus zene változatos, összetett és sokrétű – a BPM csupán csak egy apró eleme a számoknak és a setteknek. 

Gyorgy Ono, aki immár közel 20 éve DJ-zik és szervez bulikat Londonban, úgy gondolja, túl leegyszerűsített dolog a zenére pusztán a sebessége alapján utalni. „A „gyors” szót problémásnak találom” – mondja. „Szerintem az emberek összezavarodnak, és csak a gyors elemekre koncentrálnak, mintsem a zenében rejlő energiára. A járvány óta a bulizók összetétele megváltozott. Szükségük van az energiára, de nyitottak más műfajokra is. A zenei tempó megnőtt, de ha más van terítéken, arra is nyitottak és ez tisztelnivaló dolog. Fontos, hogy ki tudjunk lépni a komfortzónánkból” – fejezi be gondolatait Ono.

Végsősoron ez volna az elektronikus zene lényege, nem? A nyitottság. Amikor gyorsról, keményről, vagy erősről beszélünk, fontos, hogy annak a spektrumait is megvizsgáljuk. A végén pedig ott a legfontosabb dolog: a zene, ami összeköt!

Forrás: [Mixmag]