Szeged elektronikus zenei életének egyik legkülönlegesebb formációja az Ellenpont: egy csapat, amely nem a trendeket követi, hanem saját világot teremt. Tagjai különböző utakon kerültek a lemezjátszók mögé, de mindegyiküket ugyanaz a szenvedély hajtja: az értékes, inspiráló zenék megosztása. Ez az interjú nemcsak egy csapat történetéről szól, hanem arról is, hogyan lehet még 2025-ben is hitelesen, szívvel-lélekkel alkotni egy felgyorsult, zajos világban. Szó lesz kezdeteikről, hatásaikról, az Ellenpont születéséről, a szegedi színtér kihívásairól – és arról is, miért hisznek még mindig a vinyl varázsában.
Az interjúalanyok különböző irányokból érkeztek az elektronikus zenéhez. Ákos (Akos) számára Jean-Michel Jarre és a Kraftwerk volt a belépőpont, majd a hard techno és a minimal vált hangsúlyossá. János (Ryan) a progresszív house mellett kísérleti elektronikát is hallgatott, miközben a Warp Records, vagy épp az Underground Resistance is hatott rá.
Ádám (Adam Boc) a mainstream csatornákon keresztül jutott el az elektronikus zenéhez: a Fatboy Slim és a Scooter voltak az első nagy kedvencei, míg később a drum & bass vonal lett meghatározó. Andor (Andor Magyar) egy vajdasági kisvárosból, Zentáról származik, ahol a helyi rádiós DJ-k és a kultikus Bali diszkó techno bulijai formálták zenei ízlését. Peti (Paul Blanco) már 10-12 évesen videókazettára rögzítette a német VIVA klipjeit, majd a ’90-es évek második felében house és techno válogatásokon keresztül kezdett elmélyülni a műfajban.
A kezdeti hatások különbözőek, de az út mindenkinél ugyanabba az irányba vezetett: a folyamatos felfedezés és a műfaj sokszínűségének megértése felé.
Mikor találkoztatok először elektronikus zenével? Milyen műfajokkal ismerkedtetek meg ekkor? Mely producerek és DJ-k gyakorolták rátok a legnagyobb hatást?
Akos: Nálam Jean-Michel Jarre és a Kraftwerk. Ez a páros volt, ami abszolút meghatározó. Később elkeveredtem a hard techno felé, majd miután találkoztam Janival (Ryan), az elektro került előtérbe. Egy időben a minimalban találtam meg magam. Meghatározó példaképnek Isut mondanám.
Ryan: Én house-okkal kapcsolódtam be az elektronikus zenei színtérbe, elsősorban a Global Underground kiadványokon keresztül. Ezzel párhuzamosan jöttek be az experimentálisabb dolgok, a kísérleti elektronika. Ezzel kapcsolatban megemlíteném az Ultrahang Fesztivált és a Neon ténykedését. Nemzetközi színtéren pedig a Warp Records, Rephlex és holdudvara. Ákoshoz hasonlóan én is Isut, valamint Mesterházyt emelném ki.
Adam Boc: Ciki, nem ciki, én valamennyire a mainstream felől közelítettem a téma felé. Nagyon sok MTV-t és VIVA-t hallgattam. Ott csíptem el a Fatboy Slim számokat. Kiskamasz koromban pedig imádtam a Scootert. A legelső CD-t nagymamámtól kaptam: Fatboy Slim You’ve Come a Long Way, Baby albuma volt. Nagy hatást gyakorolt rám Roni Size Brown Paper Bag című klipje. A szerteágazóság maradt, de a szívem csücske a drum & bass. Egyébként nem tudnám megmondani, hogy melyik stílust szeretem a legjobban, mert mindegyikben találok valamit, ami tök jó.
Andor Magyar: Az első elektronikus zenei emlékeim a VIVA-hoz kapcsolódnak. Egy vajdasági kisvárosból, Zentáról származom, ahol nem igazán volt lehetőség zenéket beszerezni. Egy helyi rádiós DJ-hez járogattam, aki kazettára másolt ki nekem zenéket. Nekem is fontos kiemelnem Fatboy Slimet – a Star 69 számomra egy korszakalkotó mű. Zentán működött egy ikonikus diszkó, a Bali: ott iszonyat nagy techno bulik voltak. Ez a hely hatással volt rám, csakúgy, mint Marco Nastic szerb techno DJ is.
Paul Blanco: Nekem ez a gyerekkoromra vezethető vissza, kb 10-12 évesen már a német VIVA csatornán vadásztam a klipeket, és vettem fel videókazettára. Azzal meg nem árulok egy sok újdonságot, hogy az első favorit azokban az időkben a Scooter volt, ahogy sokaknál is. 13 éves koromban (ekkor 1997-et írunk) már szélesedett az ízlésem, vásárolgattam ilyen-olyan house válogatásokat, megismertem egyre több előadót, majd jött 97 nyarán egy Dee Zone Traxx nevű magyar house-techno válogatás, aminek hatására egy erős irányváltás vette kezdetét. Ugyanebben az évben fedeztem fel, hogy van FREEE magazin, ami nem a popzenével, hanem kifejezetten az elektronikus zenei szubkultúrával foglalkozik. Így aztán szépen belesodródtam, és muszáj megemlíteni, hogy Szegeden az egyik helyi kereskedelmi rádióban hetente 1x ilyen tematikájú műsor is volt, amit rendszeresen hallgattam, és rögzítettem. Rengeteg dj-t, előadót, és stílust megismertem. Ezekkel párhuzamosan a VIVA-t felváltotta az angol MTV, ami aztán újabb távlatokat jelentett. Pár évet előreugorva pedig a 2000-es évek elején már elkezdődött a Depeche Mode őrületem is, és ez párhuzamosan fut a mai napig a techno-house stb. zenék szeretetével. Csak tovább bővült a kör. 🙂
Jelenleg milyen zenével foglalkoztok DJ-ként? Hogy mutatnátok be a zenei világotokat?
Adam Boc: Nálam bulinként tematizálva, de a sokszínűség mindig jelen van.
Akos: Én is a változatosságot képviselem, de ez az egész Ellenpont sajátja: a zenék közötti kohézió. Különböző zenei halmazokból építkezem, amelyek a végén egy egységes egésszé állnak össze. Ha műfajokat kellene megneveznem, akkor techno, minimal techno, electro, valamint némi ambient és chill. Ezekből építem fel a szettjeimet, és ezeket bármilyen mennyiségben képes vagyok hallgatni.
Ryan: Röviden: techno, electro és IDM. De az eklektika is jellemző rám, így tulajdonképpen a trip-hoptól a jungle-ig bármi előfordulhat a szettjeimben.
Andor Magyar: Jelenleg a birmingham techno áll hozzám a legközelebb, de a minimal és az igényes house is fontos része a repertoáromnak.
Paul Blanco: Nem ragaszkodom egyetlen hangzáshoz vagy stílushoz. Egyrészt mindig a helyszín és az adott esemény tematikája határozza meg, mit játszom. Szeged techno klubjában (a Sunderben), amikor Ellenpont rendezvény volt, természetesen techno szettekkel készültem. Emellett viszont nagyon szeretek kávézókban vagy pubokban is zenélni, ahol inkább háttérzene szól, és ilyenkor más irányzatokat is előtérbe helyezhetek – legyen az downtempo, finom törtek, igényes house vagy akár synthwave. A 2010-es években sok olyan rendezvényünk volt, ahol a synthwave, new wave és post-rock dominált, tavaly pedig megszerveztük a Törtvonal nevű estet, amely kifejezetten electro és breakbeat zenékre épült. Sosem tudtam volna egyetlen stílusra korlátozni magam – számomra ez unalmas és fullasztó lenne.
Melyek voltak a karrieretek legemlékezetesebb pillanatai?
Andor Magyar: Körülbelül tíz évvel ezelőtt Bácstopolyán, egy tesiteremben tartott, mintegy kétezer fős rendezvényen zenéltem – ez volt eddig a pályafutásom csúcspontja, de pár alkalommal megfordultunk Budapesten a Hajógyárin is. A tavalyi Arató Fesztivált is kiemelném, ami szintén nagyszerű élmény volt.
Akos: Egy különlegességet említenék: Janival volt egyszer egy silent diszkós fellépésünk. Olyan atmoszférát tudtunk teremteni, ami hozta, ami oda való.
Adam Boc: Régóta együtt dolgozom a Technoid Community csapatával, akik főként drum & bass-ben utaznak. Náluk általában a warm up szettekért vagy a bulik zárásáért felelek. Különösen élvezem, amikor az utolsó 5-6 számmal levezethetetem az estét – ezek az alkalmak mindig különlegesek számomra. Mégis, talán a legbüszkébb arra vagyok, amikor 2017-ben a SZIN-en zenélhettem. Két drum & bass nagyágyú, Calyx és TeeBee után léptem fel. Az eredeti tervük szerint a szettjük után visszamentek volna a hotelbe, de végül az egész játékom alatt ott maradtak a backstage-ben. Később Calyx írt egy sms-t, hogy egyszerűen nem tudtak elindulni, annyira átélték a zenémet. Életemben nem kaptam még ekkora elismerést – számomra ez volt a csúcs.
Ryan: Nagyon fontos állomás volt számomra a 2005-ös Alkotótábor, ahol bizalmat kaptam, először léptem fel közönség előtt vinyl szettel. Bár a nevem nem szerepelt a programban, reggeli órákban játszhattam – hatalmas élmény volt. Ugyanabban az évben volt az első fellépésem, ahol már hivatalosan is ki voltam írva – egy horgosi fesztiválon. Szuper hangulat volt, micsoda kezdet! 2008-ban jött az első Ellenpont-buli, Mesterházy fellépésével – ez is emlékezetes maradt. Külön élményként őrzöm a debreceni, ceglédi és budapesti fellépéseimet is.
Paul Blanco: Kiemelnék egy nagyszerű várkertes bulit a 2010-es évekből, ahol Janival zenéltünk koncertek után az afteron – remekül sikerült, igazi flow élmény volt. Illetve 2020. júliusában az azóta sajnos megboldogult Jazz Kocsmában a Hidden Garden Session névre hallgató (egyébként daytime) rendezvénysorozat egyik epizódjában volt szerencsém zenélni, ami élőben ment videóstreamban, és a Jazz Kocsma kerthelyiségében került lebonyolításra. A Sunder Clubban, a Grand Caféban, vagy a budapesti Pavilonban, és Edithben is voltak emlékezetes pillanatok, izgalmas zenei momentumok, amik mind hozzátettek valamit az utamhoz.
Számotokra kik képviselik a legizgalmasabb hangzást az elektronikus zenében?
Ryan: LFO, Luke Vibert, Aphex Twin…
Akos: Monolake és DJ City.
Adam Boc: Trifonic / Brian Trifon.
Andor Magyar: Radio Slave, Wata Igarashi és Quelza.
Paul Blanco: The Black Dog jelenleg.
Hogyan jött létre az Ellenpont? Honnan kapta a nevét?
Ryan: A formációnk Zsoldos Péter Ellenpont című műve után kapta a nevét. A hangzásunk különböző zenei világok találkozásából áll össze valami érdekes egésszé, kísérletezve, akár egymással nem feltétlenül harmonizáló, eltartó stílusokkal. Eklektika, de ügyelve arra, hogy ne legyen csalamádé. Mindezt megalapozta egy rádióműsor (Szkafander), amit Ákossal vittünk a Rádió MI-ben. Ellenpont néven az első hivatalos bulink 2008. decemberében volt a Grand Caféban, szóltunk Ákosnak (Mesterházy) és jött.
Akos: Egy zenei uniót próbáltunk megvalósítani – alapvetően erről szólt az Ellenpont. A kezdetek a Rádió Mi-hez kötődnek, ami egy közösségi rádió volt Szegeden. Akkoriban Jani állt elő az Ellenpont ötletével – ő álmodta meg az egész koncepciót.
Hogy kerültetek kapcsolatba az Ellenponttal?
Adam Boc: A Rádió Mi kapcsán ismerkedtem meg Janiékkal a 2010-es évek elején.
Andor Magyar: Én a Mono Zenebárban találkoztam először velük. Egy Mesterházy-bulin pedig már együtt zenéltem Janival, Ákossal és Ádámmal.
Paul Blanco: Nekem Ákos mesélt először az izgalmas DJ-formációról, ami Szegeden alakult. A legelső bulijukon már ott voltam, mint vendég, de DJ-zéssel csak 2010-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni. Az első fellépésem Ellenpont-tagként egy 2014-es Kapca-buli volt. Onnantól kezdve folyamatosan jöttek a fellépések Szeged különböző helyszínein.
Mi a szerepe az Ellenpontnak és más hasonló jellegű csapatoknak a hazai elektronikus zenei életben? Hogy kapcsolódik az Ellenpont a fiatalokhoz?
Adam Boc: „Szerintem, amit csinálunk, az egyfajta kultúrmisszió. Több szempontból is így érzem. Nem a fősodor zenéjét képviseljük, legyen szó törtes, technos vagy akár háttérzenés buliról. Úgy gondolom, szükség van az olyan csapatokra, akik a “szennytengerből” kibukkanva valami mást és értékesebbet mutatnak. Jani nagyon jól megtalálta ehhez a nevet és azokat a tagokat, akik ezt hitelesen tudják képviselni. Szerintem egy jó lemezlovas feladata, hogy mindig mutasson valami újat, valami mást.
Akos: Ádám minden szavával egyetértek. Rengeteg ember nyitott más zenei stílusokra is. Amikor valaki betoppan egy bulinkra, és hall valami újat – nem azt, amit a kocsijában megszokott –, hanem olyan zenét, ami nemcsak a lábát, hanem az agyát is megmozgatja, az hatalmas élmény. Többször is odajöttek hozzám azzal a kérdéssel: “Mi ez a zene?” Számomra ezek az igazi pillanatok. Tényleg kultúrmisszió, amit csinálunk. Persze van, akiben elutasítást vált ki, de mindig lesz olyan is, aki azt mondja: “Aztamindenit, ennek utánanézek!” Szerintem az is a feladatunk, hogy elvégezzük helyettük azt a kutatómunkát, amire ők nem szánnák rá az óráikat. Az estjeinkkel valami újat tárunk fel és adunk át.
Ryan: Én nem egyes trackekben, hanem szettekben találom meg ezt az érzést. Az a lényeg, hogyan tudunk harmóniát és kapcsolódási pontokat teremteni különböző korok és stílusok között – számomra ez az Ellenpont lényege. Nem mi vagyunk a legjelentősebb csapat a városban, de őszintén hiszem, hogy Szeged szegényebb lenne, ha nem lenne a mi formációnk.
Hogy látjátok az elektronikus zene jelenlegi helyezetét? Érvényes még rá az a kifejezés, hogy underground?
Paul Blanco: Nekem alapvető problémám van az “underground” kifejezéssel. Már jó ideje elcsépeltnek és kiüresedettnek érzem, ezért nem is szívesen használom. Inkább úgy definiálnám: van a rétegzene, ami lehet előremutató és művészi, és van a populáris vonal, ami könnyebben fogyasztható. Mindkét kategóriában találhatunk minőségi alkotásokat, de ugyanúgy gyengébb darabokat is. Az elektronikus zene ma már nem underground – elég csak arra gondolni, hogy a techno jelenleg az egyik legnépszerűbb műfaj. Mi a rétegzenét képviseljük. Azt látom, hogy a közönség nagy része ma már kevésbé befogadó, talán a felgyorsult világ hatására. Ezért is nehezebb a mi missziónk: egy olyan közegben kell valami értékeset közvetíteni, ahol sokan a gyors és felszínes kielégülést keresik.
Ryan: Számomra egyértelmű, hogy az underground már nagyon régóta nem létezik. Sokkal inkább az “alternatív zene” kifejezést használnám helyette.
Mi a véleményetek a közösségi média szerepéről az elektronikus zenében?
Ryan: Szerintem a közösségi média több kárt okoz az elektronikus zenei közösségeknek, mint amennyi hasznot hoz, vagy pontosabban, rendszerint nem jól használjuk. Kicsit visszacsatolnék az előző kérdésre: régen egyszerűbb volt a helyzet – volt a pop és volt az underground, és a két vonal kölcsönösen táplálta egymást. Ma már ez nem működik, mert a közösségi média rengeteg zajt generál. Az embereknek találkozniuk kellene – nem csak virtuálisan, hanem valódi közösségi élményekben. Manapság mindent könnyen és gyorsan elérhetünk, rengeteg impulzus ér minket. Nyilván, ahhoz, hogy hatékonyabban vonjuk be az embereket az eseményeinkre többet kellene használnunk a közösségi médiát, de úgy, hogy közben mi se vesszünk el ebben a zajban; és ez elég nehéz művelet.
Paul Blanco: Jobban kellene alkalmazkodnunk, hiszen manapság a legtöbb DJ elég aktívan jelen van a közösségi médiában. Volt olyan partisorozatunk is, amelyet egyszerűen nem tudtunk jól promotálni az online térben – a Stranger Waves.
Andor Magyar: Manapság muszáj valamilyen szinten jelen lenni ezeken a felületeken, ha meg akarjuk szólítani a Z generációt, vagy azokat, akik a Covid óta nem igazán mozdulnak ki otthonról. Nekem ugyanakkor visszatetsző, ha valaki trendi DJ akar lenni, akkor kötelező lett a napi Insta-poszt, hogy bizonyítsa: él és létezik. Ez már nem a szakmáról és nem is a zenéről szól. Nekem ez a marketing-vezérelt világ nagyon-nagyon sok.
Akos: Nem tudom, jó oldalról közelítem-e meg, de essünk neki: alapvetően nagyon közösségi média-ellenes vagyok. Van ugyan Facebook-profilom, de például Instagramot, TikTokot tudatosan nem használok, és nem is fogok. A közösségi média negatív hatásairól rengetegen írtak már – sokkal precízebben, mint ahogy én tudnám –, így ebbe nem is mennék bele. De az éremnek két oldala van. Ha DJ-ként vagy producerként nézzük, a közösségi média egy hasznos eszköz: rengeteg emberhez tudsz rövid időn belül információt eljuttatni – legyen az egy közelgő esemény, új megjelenés, mixalbum vagy saját zene. Az algoritmusok révén sokan olyan tartalmakkal is találkozhatnak, amikkel másképp nem – például az elektronikus zene kevésbé ismert irányzataival. Persze, vagy betalál, vagy nem. Ma az emberek többsége online tájékozódik, ezért szinte lehetetlen teljesen kimaradni a közösségi platformokból, ha szeretnéd elérni a közönséged. Ugyanakkor, mivel a trash tartalmak is legalább ilyen gyorsan terjednek, azt javaslom mindenkinek: legyen tudatos felhasználó.
Hogy látjátok a szegedi elektronikus zenei életet?
Adam Boc: Haldoklik.
Andor Magyar: Sajnos a gazdasági recesszió ebben a szcénában is érezhető. Mindenki háromszor is meggondolja, milyen buliba megy el – például az iszonyatosan magas italárak miatt. A legtöbb ember egyszerűen nem tudja megfizetni a partikultúra költségeit. A mainstream szórakozóhelyek Szegeden még viszonylag működnek, de az underground rendezvényeket már csak azok látogatják, akik szívből szeretik ezt a zenei vonalat. Szegeden egyébként inkább az akusztikus irányba, azon belül is a rock felé nyitottak a fiatalok. Persze ez nem hivatalos statisztika, hanem a személyes tapasztalatom azokból a körökből, ahol mozgok. Éppen ezért tartom fontosnak az Ellenpontot: hogy legyen egy biztos pont azok számára, akik szeretik ezt a zenét.
Paul Blanco: Húsz éve sokkal több szórakozóhely volt, ahol rendszeresen tartottak minőségi elektronikus zenei bulikat – például a Fészek, vagy a Mono.
Ryan: Szerintem, ami Szegedben érdekes, hogy itt megmaradt a klubkultúra feelingje, nem pedig a partikultúráé. Az emberek inkább helyekhez kötődnek, nem pedig rendezvénysorozatokhoz. De az is tény, hogy drasztikus visszaesés tapasztalható.
Akos: Én inkább a kezdetekről mesélnék pár szót. Távol kerültem Szegedtől – a nyugati határhoz –, így a srácok naprakészebbek a jelenlegi helyzetről. Az Ellenpont nagyon nehéz időkben indult. Eleinte inkább a rádiós programok jelentették a fellépések többségét. Akkoriban is akadtak nyitottabb helyek Szegeden, mint például a Grand Café, a Mono vagy néhány másik alkalmi helyszín, de összességében korlátozottak voltak a lehetőségek. Sok helyen tárgyaltunk Janival klubtulajdonosokkal, de ezekből nem mindig lett eredmény – sőt, sokszor semmi. Az elektronikus zene ezen ága akkoriban vidéken mélyponton volt (bár nem mindenhol).
Most úgy látom, hogy Szegeden is újraéledt az elektronikus zene – legyen szó a populárisabb hardtechno vagy rave bulikról. Ez egyáltalán nem baj. Nekünk arra kell figyelnünk, hogy bizonyos arányban mi is jelen legyünk ebben a sodrásban, hiszen mi is törekszünk az igényes, értékes zenék közlésére – és úgy tűnik, erre igenis van igény.
Mit jelent 2025-ben vinylről zenélni? Van ennek üzenete?
Ryan: Ahogy a tű a barázdákon billegve hangot ad, az a “születés misztériuma”, a hang születése; persze ehhez nagyon sok minden szükséges, és kellően körülményes is. A vinyl egy csodaszép, de sérülékeny hanghordozó, ráadásul jó nehéz tud lenni velük a lemezestáska. 🙂 Szóval talán ez inkább érzelmi kötődés, mert tisztában vagyok vele, hogy ma már sok minden szól ellene. De szerintem nem kell ebben az értelmet keresni.
Andor Magyar: Én vagyok a legfrissebb, aki belecsöppent a vinyl-világba – körülbelül másfél éve. Azért szeretem, mert ebben a formában sokkal könnyebb kincseket találni, mint például a Beatporton. Persze, nagy nyűg cipelni a lemezeket és vele dolgozni, de éppen ezért az ember sokkal jobban átgondolja, hogy mivel készül egy fellépésre. Muszáj tudatosan készülni, hogy a közönségnek a legjobbat tudjuk adni önmagunkból.
Adam Boc: A vinyl számomra egy olyan médium, ami minden fél részéről komoly elköteleződést igényel – a kiadóktól, a lemezlovasoktól, a vásárlóktól. Sőt, véleményem szerint a klubok részéről is kellene lennie egy ilyen szintű elköteleződésnek.
Paul Blanco: Amikor elhatároztam, hogy DJ-zéssel szeretnék foglalkozni, már akkor eldöntöttem, hogy vinylekkel szeretnék dolgozni. Számomra ez sokkal élettel telibb élmény: meg tudom fogni a lemezt, van borítója, nem csak egy adatot kezelek – a lemeznek lelke van. Aztán ott van a “beszerzési folyamat” ami szintén egy pluszt ad, mert az online vásárlás mellett én szoktam hagyományos módon is lemezboltokban, vagy börzén “turkálni”, aminek szintén van egy külön varázsa, de arról se feledkezzünk meg, hogy egyúttal közösségépítő ereje is van.
Akos: A vinyl ma is bőségesen elérhető, és rengeteg kiváló megjelenés van. Hatalmas élmény elindulni lemezt venni, és közben fejben már beilleszteni az új darabot a meglévő kollekcióba – kézzel fogható formátumban. A hangminőségről nem is beszélve, ami a vinylek esetében alapból magas színvonalú (bár természetesen digitális tartalomból is születnek fantasztikus dolgok). Érdemes azt is kiemelni, hogy a vinyl szinte mindig legális forrásból származik, ami szintén fontos szempont. Persze ez csak az én véleményem. Bármilyen formátummal és eszközzel lehet fantasztikus produkciókat létrehozni – és akkor még nem is beszéltünk a live előadásokról.
A vinyl számomra életérzést hordoz: egy kis időutazás vissza a múltba. Kicsit olyan, mint a veterán autózás – ugyanoda jutsz, mint a legmodernebb autóval, de az út élménye egészen más.
Foglalkoztok-e produceri tevékenységgel?
Andor Magyar: 2008 körül kezdtem el ismerkedni az elektronikus zene készítésével, mint klasszikus bedroom producer. Első kiadványunk Dillmann Dénessel, a The Freak Factory formációban jelent meg a magyar Fairlads Digital gondozásában, majd szép lassan bosnyák, német, spanyol és leginkább kolumbiai kiadóknál bukkantak fel a zenéink. A kezdetekkor leginkább tech house környékén mozogtunk, néha elkalandozva a house vagy a minimal/techno felé. Mindig szerettünk kísérletezni: városi és természeti zajokat, saját hangfelvételeket is beépítettünk a trekkekbe. Úgy érzem, a munkáinkra a változatosság volt a legjellemzőbb: sosem egy sablon szerint dolgoztunk, mindig az új ingerek és érzések felfedezése hajtott minket. Néhány szerzeményünk szép visszhangot kapott: például Marco Carola is pörgette az Arriba egy feldolgozását, Pole Folder egy John Digweed előtti bemelegítő szettjében játszotta le a New Journey-t, és Lissat & Voltaxx is beválogatta a Rinfuz című trekkünket egy Beatport chartba. 2016-ban saját nevemen adtam ki első önálló EP-met a kolumbiai Malicious Smile kiadónál. Bár nem lett széles körben ismert, számomra mégis ez a kollekció tükrözi legjobban a saját zenei világomat. Több év szünet után most Janival közösen próbáljuk újraéleszteni a produceri munkát. Az a célunk, hogy szokatlan stílusokat – mint a klasszikus electro, EBM és az aszimmetrikus techno – ötvözzünk egymással. Újdonság, hogy most már nemcsak VST-ket, hanem analóg hangszereket is használunk: például a Behringer Neutron szintetizátorom is bekapcsolódott a folyamatba. Reméljük, 2025-ben sikerül egy friss, igazán egyedi megjelenéssel előrukkolnunk az Ellenpont formáción belül.
Adam Boc: Korábban előfordult, hogy “nyomkodtam” az Abletont – volt is néhány hangszerem és midi kütyüm, a kedvencem a Virus TI Polar volt. Készült is pár saját track, és egyszer még egy kétórás élő imprót is adtam úgy 12 évvel ezelőtt. Néha-néha DJ szettekben is felbukkantak ezek a számok, de valójában soha nem kerültek ki a szűk körön kívülre – megragadtam a ‘bedroom producer’ szinten. Azóta az élet másfelé vitt: kevesebb lett a kreatív inspiráció, és több a mindennapi nyűg. Mostanra már egyik laptopomon sincs fent semmilyen hangkeltő szoftver.
Akos: Van némi tapasztalatom a zeneírásban, de tudom, hogy ahhoz, hogy igazán jól menjen, rengeteget kellene vele foglalkoznom. Izgalmas dolog, de engem alapvetően jobban leköt a DJ-zés. Persze, ha jön egy jó ötletem, elkezdek vele dolgozni, kidolgozom – bár érdekes módon az általam írt zenék stílusa gyakran eltér attól, amit DJ-ként játszom. Egy-egy saját szám beleférhet a szettjeimbe, de nem ezek köré épül az egész este – és ez nem is cél. Különösen szeretek például intrókat írni. Nekem inkább egyfajta más típusú zenei tapasztalatot ad a producerkedés: amikor zenét hallgatok, sokkal jobban értem, hogyan van ‘összerakva’. És ezt nagyon jó érzés megtapasztalni.
Paul Blanco: Kacérkodtam a gondolattal még régebben, de a DJ-zés jobban lekötött.
Ryan: Ha azt a valamit a monitor és pár kütyü előtt annak lehet nevezni, akkor igen. Amúgy Andorral most dolgozunk egy-két ígéretes projekten. Ha így haladunk, szerintem 2030 körül el is készül pár track. 🙂
Milyen terveitek vannak 2025-re?
Paul Blanco: Szakmailag folyamatosan fejlődni szeretnék, hiszen az élet maga is egy állandó tanulás. Emellett szeretnénk jobban megnyomni a formáció promócióját, és tervben van, hogy az Ellenpont SoundCloud-oldalára új mixeket is készítünk – nemcsak én, hanem az egész csapat.
Adam Boc: “Go with the flow”, már nem nagyon tervezgetek, csak “csendben tűröm” a történéseket. 🙂
Akos: Számomra ez az év a visszatérésről szól, mert sajnos jó néhány évet kihagytam. Idén rendszeresen jelentkezem új mixekkel, és a srácokkal is újra tervezünk közös fellépéseket Szegeden.
Ryan: Semmi extra, nincsenek különösebb elvárásaim magammal szemben. Korábban körülményesebben álltam hozzá egy mixkészítéshez, de már inkább azon vagyok, hogy ne gondoljam túl, tökéletes nem lesz, nem is kell. Elkészítem, megosztom és kész. 🙂 Jó, nyilván azért magasan van nálam a léc, remélem megugrom, de úgyis a hallgatók árazzák be. Az a tíz. 🙂 Node az ellenpontos Soundcloud-oldalunkat folyamatosan színesítjük friss szelekciókkal, és egy új mixsorozat is kezd körvonalazódni, erről nemsokára lesz majd infó. Mivel egyre kevesebben mozdulnak ki és egyre alacsonyabb fokú a (party)kultúrafogyasztás, kár lenne hiú ábrándokat kergetni; valahogy majd lesz, idén biztosan kevesebb fellépés, az már most látszik.
Mit jelent számotokra a DJ-pult mögött állni?
Andor Magyar: Számomra a DJ-zés sosem puszta szórakoztatás volt. Mindig az motivált, hogy új zenéket, új inspirációkat fedezzek fel, és ezt megosszam másokkal is. Hagyományőrző küldetésnek érzem, hogy megmutassuk az elektronikus zene gazdagabb, mélyebb oldalát – főleg Szegeden, ahol egyre kevesebb hely ad erre lehetőséget. Szeretek régi, kevésbé ismert lemezeket is játszani, amik ma is megmozdítják a táncteret. Nem nosztalgiázni akarunk, hanem értékes zenéket átadni – legyenek azok újak vagy régiek. A pénz vagy a hírnév sosem volt cél. Amikor egy buli végén odajönnek kezet fogni, vagy megkérdezik, hogy milyen zenét játszottunk – az a legnagyobb elismerés, és ezért érdemes csinálni.
Paul Blanco: Mikor mit. 🙂 Mindig jó élmény.
Adam Boc: A DJ-zés számomra folyamatos, a zene nyelvén zajló kommunikáció a közönséggel. Ahogy karmesterként táncra hívom őket, ők pedig visszacsatolnak a mozgásukkal, hangjukkal, egy-egy mosollyal – ez az igazi kapcsolat köztünk. Sokszor eszembe jut a klasszikus Groove című film egyik legjobb jelenete, amikor megkérdezik az illegál bulit szervező srácot, hogy miért csinálja, amikor annyi nyűg, meló és kockázat jár vele. A válasza örökre megmaradt bennem. Érdemes elgondolkodni rajta: https://youtu.be/OjxZfKLO1M0.
Akos: A fellépést egy nagyszerű lehetőségnek látom arra, hogy a zenén keresztül kapcsolódjak az emberekkel. Ilyenkor hatalmas energiák szabadulhatnak fel – és ez mindig izgalmas élmény. Kíváncsian várom, hogy az általam válogatott zenék mennyire rezonálnak a közönséggel. Persze szett közben figyelem a reakciókat, de számomra még fontosabb, hogy végig önmagamat adjam – így működik igazán ez az egész. Ahogy az interjú elején is említettük: ez kultúrmisszió is egyben. Ugyanaz az energia, ami a közönségből árad, bennem is ott van feléjük. Ennek átadása a fellépések egyik legfontosabb része számomra. Ha nincs meg ez az energia, az olyan, mintha sótlan ételt ennénk – jó-jó, de nem az igazi. Én így állok hozzá: amíg bennem van ez a lelkesedés és kraft, addig csinálni fogom. Számomra szuper érzés a pult mögött állni – szeretem, amit csinálok, és elégedett vagyok vele.
Ryan: A legfontosabb az interakció a közönséggel, feltéve, ha nem üres a tánctér, bár akkor mondjuk feldobom az “I dance alone”-t. 🙂 Szeretek kísérletezni, de folyamatosan figyelem a közönség felől jövő impulzusokat. Ideális esetben ez egy remek együttműködés, szuper jó érzés, ha rám/ránk bízzák magukat a szettem, vagy a b2b szettjeink alatt, és értékelik a műsort. Egy dj-nek viszonylag gyorsan le kell követnie a történéseket és elvarázsolni a közönségét, mondjuk lehetőleg ne a táncparkettről. 🙂
Az Ellenpont tagjainak néhány mixe:
Adam Boc:
ADAM BOC vinyl set @ RECORDSTORE DAY 2025
ADAM BOC vinyl set @ RECORDSTORE DAY 2025
ADAM BOC – live @ VINTAGE TECHNO – SUNDER CLUB 20241129
https://soundcloud.com/ellenpont/adamboc-vintagetechno-sunder
ADAM BOC live @ Sunder Club 2023/10/27 // TECHNO
https://youtu.be/8gQg4TK0Hvo
ADAM BOC @ JATE REVOLUTION 100% DRUM & BASS // WARMUP
ADAM BOC @ JATE REVOLUTION 100% DRUM & BASS // WARMUP (reupload)
Paul Blanco:
Paul Blanco – (G)ears
https://soundcloud.com/ellenpont/gears
Ryan:
https://soundcloud.com/ellenpont/boreal-breaks
Andor Magyar:
Andor Magyar – Alt_Center
Ryan b2b Andor Magyar
Ryan b2b Andor Magyar – Live at Hesszerda
Akos:
https://m.soundcloud.com/ellenpont/chill-enjoy
Comments are closed for this post.