Az elmúlt néhány évben itthon szinte észrevétlenül formálódott át a nyári elektronikus zenei szezon. A fesztiválozás már rég nem csak a szokásos nagyneves line-upokról és előregyártott élményekről szól. Egyre több olyan esemény és helyszín bukkan fel, ahol a zene nem csupán szórakozás, hanem kapcsolódási pont: közösségek, terek és élmények katalizátora.

Valahogy úgy alakult, hogy míg a régió többi országában még mindig a klasszikus felállás dominál, itthon mintha minden bokor alól előbukkanna egy újabb, szívből szervezett gathering, egy tóparton megszülető kis fesztivál, vagy egy városközeli hely, ami az estékre közösségi klubtérré alakul.

Élet a betonon túl: természetközeli helyszínek és közösségi terek

Az új nyár szövete nem klubnevekből és szponzorlogókból áll. Hanem poros földutakból, közösen épített színpadokból, saját hangrendszerekből, és olyan emberekből, akik nemcsak nézők, hanem résztvevők.

Ott van például a Nomád Bár, ami messze van a klasszikus klubformátumtól: egy dunaparti, mezítlábas menedék Visegráddal szemben, ahol a hétvégék zenei eseményei természetes módon simulnak bele a környezetbe: tribal, jungle, vagy csak egy lehelletnyi nyári downtempo.

A Balaton-felvidéken működő Bánya Kert öt éve bizonyítja, hogy a kultúra és elektronika nem zárja ki egymást: délutáni programok, workshopok és éjjelig tartó szettek váltják egymást Salföld mellett – olyan fellépőkkel, mint Bernathy, Zvezda Beta, vagy Tsu.

Közben máshol is egyre több ponton gyűlik össze az energia, másféle tájakon, másféle közegben, de ugyanazzal a vággyal: összejönni, zenét hallgatni, együtt lenni. Az Arató, a Gather2gether csapathoz fűződő mikrofeszt, július közepén tér vissza az Alföld vadregényes pusztájába, közösségi erőből felépítve, idén olyan fellépőkkel, mint NU:S, Acideal vagy Andrija Jäger.

 Július 18. és 20. között érkezik az Örök Körök Gathering, amely a magyar Zenovoid Records nevéhez kapcsolódik: sötét, pszichedelikus atmoszférára, darkpsy-ra és kísérleti elektronikára hangolt esemény.

A Techlake már hetedik alkalommal került megrendezésre Martonvásáron, a techlab.bp csapat szervezésében. Idén először kétnapos és kétszínpados formában várja a psytechno és neotrance szerelmeseit, több mint harminc fellépővel.

Ugyanebből a belső sűrűségből táplálkozik a Pipa Élet is: a veszprémi sorozat legközelebbi állomása június 21-én érkezik Szentkirályszabadjára, a legendás Halottváros laktanya-indusztriális romjai közé. A keményebb zenei vonal itt nem díszletre talál, hanem valódi szövetségesre a térben.

És ugyan más hangulat, de hasonlóan erős közösségi jelentés rétegződik a Telek köré is, amely 2020 óta a Zemplén egyik rejtettebb szegletében nyújt érték-alapú alternatívát: természet, szabadság, zene, emberek.

Egyre fényesebb pontok a térképen

Ebben a mozgásban pedig vannak olyan projektek, amik már nemcsak ígéretek, hanem új centrumok. A Kolorádó például mostanra nemzetközi figyelmet is kapott: idén a Resident Advisor beválogatta a világ tíz legizgalmasabb júliusi fesztiválja közé. A budai hegyek és a természet határán működő esemény minden évben újabb bizonyítéka annak, hogy lehet egyszerre nagy volumenű és mégis közvetlen, élő fesztivál.

Az INOTA új fejezetet nyitott az ipari örökségek újraértelmezésében: a poszt-indusztriális hőerőmű, fényinstallációk és a techno sűrűje együtt alkotják azt a futurisztikus, mégis organikus élményt, amit máshol nem nagyon lehet megismételni. Zeneileg kapcsolatot teremtve az újvonal és a klasszikusok között, a 2025-ös évre már most olyan neveket jelentettek be, mint DINA, Pablo Bozzi, Future666 vagy Lacchesi.

A Kráter szintén külön utat jár: a Balaton-felvidék egyik legkülönlegesebb tanúhegyének tetején, egy egykori bazaltbányában rendezik meg, és aki egyszer körbetáncolta ott a naplementét, pontosan tudja, miért lett ez a fesztivál három év alatt kultikus. 2025-ben újra feltöltik energiával a hegyet.

És ott van a Daad, amit sokan az Ozora techno-orientált kistesójaként emlegetnek, de valójában már rég túlnőtt ezen a jelzőn. A Daad vízióban, kurátori ízlésben és hangulatban is külön világ, nem akar mindenkit megszólítani, de aki elmegy, tudja: nem csak zenei élmény, hanem szellemi is.

A hazai elektronikus zenei közeg mostanra egy olyan szövet lett, ami természetes módon kapcsolja össze a várost a vidékkel, a chillt és a katarzist, a kis gatheringeket és az egyre komolyabb fesztiválokat. Ami korábban szórvány volt, ma már hálózat. És ez a hálózat él, lüktet, és idén nyáron jobban összefonódik, mint valaha.

Borítókép: Andrej Romic