Holnap kezdődik a 22. Alkotótábor! A korábbi években készítettünk már interjút a sok éve viszatérőnek számító dj-kel, és a pultban debütáló új arcokkal is. Idén a közönség tagjait kérdeztük. A zenei felhozatal mellett mégis csak az Alkotótáborra jellemző hangulat, a nyitottság, egymásra odafigyelés, szinte egy nagy családként létezés teszi a rendezvényt olyan különlegessé, hogy sokak számára 10+ éve számít stabil pontban a naptárban. Nem meglepő, hogy interjúalanyaink egymástól függetlenül is hasonló dolgokat emeltek ki. 

Hogyan emlékszel vissza az első alkotótáboros emlékeidre? Mikor hallottál először az eseményről?

Attila: ’16-ba voltam először Alkotón, az már a 13-as sorszámot viselte. Ahhoz képest hogy ős Technokunst-os vagyok nagyon sokáig valahogy nem jutott el addig hozzám a híre/létezése a tábornak. Látszik hogy zéró marketing/szájhagyomány alapján működik Alkotó. Arra már nem emlékszem hogy melyik külföldi vendég miatt mentem akkor. Az elsőre még csak 1 napra mentem le, barátokkal egybekötöttük egy balatoni hosszabb hétvégével.

Enikő: Nagyon izgatott voltam, de szerintem ez mai napi megmaradt, mert előtte így teljes hosszában fesztiválon csak BalatonSoundon, BmyLaken voltam, és igaz ott nem kempingeltem. Emlékeim szerint 2017-ben kezdtem, még sem érzem magam igazi veteránnak, akkor még a balatoni helyszín volt, kisebb területen, nagyon nomád körülményekkel -a mostanihoz képest. De imádtam magát azt az atmoszférát, amit kaptam tőle, az igazi felszabadultság érzetet, hogy bármikor lemehettem a színpadokhoz ott jó hangulat fogadott, ráadásul kikaptunk talán szombat éjszakára egy elég nagy vihart is, pár ismerőssel sikerült a sátramban átvészelni beázás nélkül, nagyon boldog voltam, mert elég lehangoló tud lenni, ha mindenen elázik egy feszten.
-Régen, 2014 körül, mondogatták az ismerőseim, barátaim, de valahogy mindig halogattam, és igen legfőképp, mert kényelmes volt mindig kőszállásban nyaralni, pedig jártunk akkoriban kempingelni kutyástól is a volt párommal, de mégis ez elég komfortzónán kivüli volt nekem, a zuhanyzós megoldásoktól kezdve, a hogyan pihenem ki magam másnapram ha 0-24 mellettem szól valami zene, amit lehet annyira nem is kedvelek, mint stílust.

Dénes: Nem tudnék pontos évet mondani, de sok évig vágyakozva figyeltem a Táborokat, szerettem volna menni, de valahogy sosem jött össze. A csúcspontja ennek a „sosem jutok el” érzésnek 2011. volt, amikor a Tábor napjaiban a Balatonon dolgoztam: emlékszem, ahogy a munka végeztével ott ültem a szerszámokkal, anyagokkal nyakig pakolt kocsiban, és azon matekoztam, hogy meg merjem-e lépni, hogy így otthagyom egy ismeretlen helyen az autót. Végül a józan ész nyert és hazamentem. De következő évben előre szervezkedtem és egy éjszakára végre meglátogattam az Alkotót. Innen pedig nem volt visszaút, azonnal beleszerettem a rendezvénybe! Amit tapasztalatam, az nekem tökéletes keverék volt: underground, de nem túlságosan, láthatóan alaposan kigondolt és szépen felépített koncepcióra alapult, a „kényelmetlenségek” inkább őszinteséget, mint slendrián rendezőséget takartak, a közönség pedig a korai underground bulik „együttlevés” hangulatát hozta. A zene pedig mindent vitt!

Hány alkalommal jártál már az Alkotótáborban? Az elmúlt évek alatt mennyiben változtak az alkotós szokásaid?

Attila: Azóta ott voltam az összesen, elsőre látásra/hallásra szerelem lett Alkotó, az idei lesz a 10. alkalom nekem. A 2. alkalmamtól kezdve végig sátrazás volt, egy kivétellel (’20as „COVID”os Alkotó alatt csak 1 napra mentem ki). Nem vagyok nagy fogyaztó, az ital pultok nem rajtam gazdagodnak meg. 😀 Általában leviszek pár kis meggyes belga sört és annak a felét is más issza meg, inkább a ritualitása, a barátokkal való koccintás miatt viszem. Kajával is szoktam készülni: kemping gáz, tojás, lecsó, gyors levesek, stb… Viszont kajából a helyi kínálatból is szoktam mindig fogyaztani, jó street food-os kínálat van mindig (no meg a lustaság is tud nyerni). Az évek alatt egyre nagyobb csapat gyűlik ilyenkor össze, így már nem csak zenéről szól nekünk ez, hanem egy éves „nagygyűlés” is. Az utobbi pár évbe már önkénteskedésel is be szoktam segíteni Isunak: fuvar, hosting.

Enikő: Most már mondhatom, hogy azóta 1 maradt ki (kb. 7-ik, 8-ik, nem annyira számolom) a covid miatti létszám stopposba nem fértem bele és kétséges is volt, hogy megtudják-e tartani, viszont nincs több kihagyás részemről, mert ez a kötelezően lehozandó fesztivál, a nyaralásom lényegében. Itt engedek ki egy teljes éves feszkót, segített a kutyám elvesztésében (halál) is, és mindig annyit ad, hogy várjam a következőt. A szállásból, mint sátrazás nem engedek! Inkább azt fejlesztem, jobb sátor vétel, kényelmesebb matrac vétel, így koromból kifolyólag azért valljuk be, 3-4 éjszakát/nappal a göröngyös felületen alvás már nem annyira megy, így a hátam miatt igyekszem megteremteni amennyire lehet a kényelmet. Fogyasztásom ugyan az szerintem, készülök rá étel, ital tekintetében, amit elbír a baráti társaság, hogy a fuvarozásban segítsen, de én nem pakolok 5 napnyi hideg élelmet. Alkoholból sem viszek többet 1,2 üvegnél, mert amíg fent vagyok a kemping részen a barátokkal, kényelmesebb benyúlni a hűtőtáskába, de ha lent vagyunk a színpadoknál és jól érzem magam, simán sorba állok egy jó fröccsért. A zenei ízlésem nem a fesztivál szerint változott, inkább én vagyok aki a törtek felé 3-4 éve vissza fordultam, de az tény hogy ehhez a fesztiválhoz nagyon kell a nyitottság, mert annyira változatos tud lenni egy délután, vagy egy este leforgása alatt.


Dénes: 2012. óta minden évben ott voltam, tehát eddig 13 Alkotótáboron vettem részt. Én kényelmes vagyok (mostanra meg már kényelmes veterán), uhogy a sátorozás sosem volt igazán opció, ami miatt Kenesére és Szántódpusztára jöttünk-mentünk, Béren pedig szerencsére akad helyszíni szállás. Amúgy biztos lassultam az elmúlt sok év alatt, de ez engem semmiben sem zavar, a zene most is ugyanúgy visz magával, mint bármikor korábban. Szeretem, hogy a rendező csapat mindig hoz egy csomó újdonságot, de közben mégis mindig visszakacsint a múltra is. Ez egy kéthelyszínes buli, benne van, hogy nem mindig megy olyan zene, ami épp elvisz, de tudom, hogy úgyis lesz olyan is, ami meg el sem enged.

Melyik volt a legemékezetesebb alkotós pillanatod?

Attila: A top-top az egyértelműen a tavalyi Rrose volt. De minden évre szokott jutni valami finomság. Galactic Jacksont mindig vátom, nagyon jó party hangulatot csinál. Lensky set is eléggé stabil pont már évek óta, és Dork is stabilan Alkotón szállítja a legjobb set-jeit. Imádom a fényfestéseket, a kerekasztalokat/előadásokat, stb… De ez is csak felszín karcolgatás, többminden van még amit ki lehene emelni.

Enikő: Sok van szerencsére! Az egyik mikor először hallhattam élőben Blazej Malinowski live-ját, nagyon vártam már, és nagyon gyászos eseményeken voltam túl a magánéletben, de ő akkor ott este szavakba nem lehet önteni milyen jó szettet adott, és mikor vége volt még lent maradtam a nagyszínpadnál, de eléggé el is fáradtam, igazi levezető bulizáshoz kezdtem, hogy akkor max 1 óra és elmegyek pihenni a sátramba, mikor Blazej túl volt a kötelező viziten a backstage-ben le jött a közönség köré, és épp Molnár Atival dumált, oda hívott, és próbáltam megköszönni a szettet, de egyszerűen akkor is elakadtak a szavak, majd rám nézett és átölelt. Abban az ölelésben mind kettőnk köszönete egymás tisztelete benne volt. Azóta is imádom, mint művészt.


Dénes: Nagyon sok emlékem van, de talán a legalkotósabb az az, amikor még Szántódon valamelyik évben egy srác úgy rohant be a tömegbe Pushkarev zárószettje alatt, hogy közben azt üvöltötte, hogy „Bazmeg ez olyan mint egy kibaszott nagy család!”

Hogyan foglalnád össze 1 mondatban, mit jelent neked az Alkotótábor?

Attila: Az Alkotó nem csak egy zenei fesztivál, hanem egy nyaralás és kiszakadás is a hétköznapokból. A többi fesztivállal szemben itt nagyon nyugodt a hangulat, senki sem rohan (leszámítva Isu-Wuki-Fiba triót :D), senki sem tolja erőből a bulizást, ide nem szétcsapni jönnek le magukat az emberek, hanem igazi zenei értő közönség van.

Enikő: A felszabadultságot, a természetközeliséget egy olyan ötvözetben ahova az elektronikus zene színskálája megjelenik.

Dénes: „Ez egy kibaszott nagy (és nagyon színes) ’család’.” 🙂 De nekem konkrétan, bulikra szánható idő híján mostmár az éves zenei (és így aztán testi-lelki) feltöltődés kihagyhatatlan eseménye.

Már csak egyet kell aludni, holnap kezdődik az Alkotótábor!
Jegyek itt: https://cooltix.hu/event/66840a2a8d5df39d3fa4eff5
Borítókép: Alkotótábor FB