Bezár a bécsi technoklub

Derült égből villámcsapásként érkezett a hír: bezár a bécsi Ponyhof – egyelőre határozatlan időre. A hírt a klub az Instagramon közölte, és mindenkit váratlanul ért.

„Hallottátok a pletykákat, sajnos igazak” – indít a közlemény. Pénzügyi nehézségek, amelyeket már néhány vendég is észlelt, arra kényszerítik a klubot, hogy határozatlan időre szüneteltessen minden tevékenységet. A jövő teljesen bizonytalan.

A Ponyhof nem volt szokványos klub. Bécs 15. kerületében működött, és az elektronikus zene, a szubkultúrák és a queer közösségek egyik legfontosabb találkozóhelyének számított. Védjegye az kísérletező zenei kínálat volt: techno, elektronika, alkalmanként hiphop és soul – mindez tudatosan mérsékelt hangerőn.

Így olyan tér jött létre, ahol nemcsak táncolni, hanem beszélgetni is lehetett. „Ez a hely mindig több volt, mint egy klub. Egy otthon, egy játszótér, egy tér a szeretetnek, nevetésnek és felejthetetlen emlékeknek.”

Az üzemeltetők összetört szívekről és valóságsokkról beszélnek – olyasmiről, amit még a csapat szenvedélye és elhivatottsága sem tudott ellensúlyozni. A közösség iránti mély kötődés ellenére: a gazdasági nehézségek leküzdhetetlennek bizonyultak.

A klub híres volt a „szoba a szobában” koncepciójáról, amely erőteljes akusztikai élményt biztosított a belső térben, miközben nem zavarta a környék lakóit. Különösen elismert volt a Ponyhof awareness csapat: nulla tolerancia a diszkriminációval szemben, fotótilalom és általában mindössze 5–10 eurós belépő – tudatosan alacsony belépési küszöb, amiért sokan szerették.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Der Ponyhof (@ponyhof.vienna) által megosztott bejegyzés

A klasszikus klubestek mellett a Ponyhof művészeti és közösségi eseményeknek, beszélgetéseknek és törzstalálkozóknak is helyet adott – így vált a klub a társadalmi és kulturális kísérletezés nyitott terévé.

Ez a sokoldalúság tette a Ponyhofot a bécsi alternatív zenei szcéna meghatározó kulturális pontjává. „Még nem tudjuk, vajon valaha újra ki tudunk-e nyitni. De hálásak vagyunk mindenkinek, aki velünk táncolt, nevetett, sírt és élt.”

A búcsú fájdalmas. Az üzemeltetők még próbálnak egy utolsó záróbulit megszervezni. Hogy a klub valaha visszatér-e, és ha igen, mikor – egyelőre teljesen bizonytalan. „Ez nem egy végső búcsú – csak egy ‘hamarosan találkozunk’.”