A Glastonbury Fesztivál helyszíne év nagy részében egy teljesen hétköznapi tejgazdaság, ahol közel 400 tehén él a Somerset-i dombok között. Ezek a tehenek a híres Worthy Farm cheddar sajt alapanyagát adják, de tavasszal el kell hagyniuk otthonukat, hogy helyet adjanak a világ legnagyobb szabadtéri zenei fesztiváljának.

A mezőgazdasági terület átalakulása már hetekkel, sőt hónapokkal a rendezvény előtt megkezdődik. Először lezárják a közutakat, majd kiépítik a biztonsági kerítést és felállítják az első irodakonténereket, amelyekből a teljes építkezést irányítják. A helyszín földútjai ideiglenes fémpaneleket kapnak, mivel az angol időjárás és a nehéz járművek gyorsan járhatatlanná tennék a terepet.

A rendezvényre való felkészülés során több mint 90 ideiglenes építmény kerül a helyére, beleértve a színpadokat, sátrakat, irodákat, kórházat, és még személyzeti bárokat is. A dolgozók a helyszínen táboroznak, és minden szükséges kényelmi infrastruktúra rendelkezésükre áll – háromszori meleg étkezés, mentálhigiénés ellátás, és még egy külön személyzeti kantin is.

Az egyik legnagyobb kihívást a higiéniai rendszer jelenti: a 200 ezer résztvevő számára a szervezők hatalmas latrinagödröket ásnak, föléjük pedig hosszú sorokban ún. „long-drop” WC-ket telepítenek. Érdekesség, hogy ezek a gödrök olyan nagyok, hogy nem kell őket a fesztivál alatt üríteni – csak utána, amikor a gödröket betemetik, és a maradványok természetesen lebomlanak.

A fesztivál saját infrastruktúrát is működtet: föld alatt csőhálózat biztosítja a vízellátást, amit két óriási víztározóból táplálnak, így elkerülve a helyi közösség víznyomás-problémáit. Az áramellátást külső cég, az Aggreko biztosítja ideiglenes generátorhálózattal, részben megújuló forrásokból.

A fesztiválon több mint 1000 kereskedő árul – köztük ételárusok, kézműves standok és jótékonysági szervezetek sátrai. Ezeknek a vállalkozásoknak már hónapokkal korábban szigorú dokumentációt kell benyújtaniuk: biztosításokat, engedélyeket, sőt még saját „Nemdohányzó” táblát is kötelező elhelyezniük. Egy jól elhelyezkedő árus akár 15–20 ezer fontot is fizethet egy standért.

A fesztivál működését szigorúan ellenőrzik: külön piacfelügyelők járják a standokat, betartatják a szabályokat, és közvetítenek az árusok és a látogatók között, ha gond merülne fel. Minden operatív tevékenység a fesztivál irányítóközpontjából zajlik, ahol több száz alkalmazott, köztük rendőrség, tűzoltók és biztonsági szakemberek koordinálják a napi eseményeket.

A biztonság szempontjából kritikus elem a „Super Fortress Fence” nevű, öt mérföld hosszú és 3,6 méter magas kerítés, ami megakadályozza, hogy belógók túlterheljék a rendezvényt. Korábban volt, hogy tízezrével jutottak be engedély nélkül, de ma már motoros járőrök és őrtornyok figyelik a kerítés teljes hosszát.

A helyi közösség támogatásának megnyerése kulcsfontosságú volt a fesztivál fennmaradásához. A környező falvak lakói ingyenjegyeket kapnak, külön parkolót biztosítanak számukra, és a fesztivál után a szervezők hetekig takarítanak a környező utcákban. Még egy külön „Pilton Party” nevű hálaeseményt is rendeznek ősszel a helyieknek.

A közlekedés megszervezése szintén monumentális feladat: több tízezer ember érkezik vonattal, busszal és autóval. A legközelebbi vasútállomástól különbuszok szállítják a látogatókat, míg az autós forgalmat kilométereken át irányítják elterelő útvonalakon keresztül, hogy ne bénítsák meg a vidéki forgalmat.

A fesztivál jogi, pénzügyi és biztosítási kockázatai is óriásiak. A szervezőknek több millió fontos biztosításokat kell kötniük – többek között időjárási, baleseti és művész-lemondási kockázatokra –, különben egy elmaradó koncert vagy egy esős hétvége könnyen csődbe viheti az egész vállalkozást.

A fesztivál sikere azonban abban rejlik, hogy egyszerre képes egy szigorúan szabályozott, olajozottan működő „ideiglenes várost” létrehozni, és mégis megőrizni az eredeti szellemiségét: a szabadság, közösség és zene ünnepét. Az, hogy ez a város minden évben újjáépül egy tehénlegelőn, már önmagában csodaszámba megy.