A nitrogén-oxid, közismertebb nevén kéjgáz, az egyik legelterjedtebb, szabadidős célra használt pszichoaktív anyag a világon. Gyakran hallani róla a bulik és a rave-ek kapcsán, de sokan nem ismerik valódi történetét és hatásmechanizmusát. A vegyületet először 1772-ben szintetizálta Joseph Priestley, és mindössze 29 évvel később, 1799-ben vált népszerűvé szórakoztató céllal Nagy-Britanniában. Az akkori felhasználók a hatást olyannak írták le, mintha a hideg téli sétából egy meleg szobába lépnének.

Kezdetben a gázról számos orvosi csodahatást állítottak, de ezek később tudományosan nem bizonyultak megalapozottnak. Az 1844-es években William Morton és Horace Wells demonstrálta a gáz érzéstelenítő képességét fogászati beavatkozások során, és 1863-ra már széles körben alkalmazták az orvosi gyakorlatban. Ma a kéjgázt anxiolitikumként és érzéstelenítőként használják, elsősorban sebészeti beavatkozások és fogászati kezelések során.

A vegyület ipari felhasználása is jelentős, például habtejszín készítésére, ami könnyen hozzáférhetővé tette a gáz rekreációs fogyasztását. A kéjgáz ezért gyorsan elterjedt a klubkultúrában: a gázballonok olcsók, jogszerűen beszerezhetők és könnyen inhalálhatók. Globális felmérések szerint a brit fiatalok 38,6%-a, az amerikaiak 29,4%-a legalább egyszer kipróbálta élete során a kéjgázt. A rave-ekre látogatók esetében a használat esélye 40–80% között mozog.

A kéjgáz rövid ideig, egy-két percig fejti ki hatását, ami eufóriát, nevetést, relaxációt és rövid hallucinációkat eredményezhet. Biológiai hatása a központi idegrendszerre irányul: az NMDA receptorhoz való kötődés opioid felszabadulást vált ki, míg a GABA receptor stimulációja szorongáscsökkentő és nyugtató hatást biztosít. Ugyanakkor a gáz aktiválja a szimpatikus idegrendszert, növelve a vérnyomást, a szív teljesítményét és az agyi véráramlást.

A rövid távú élmények mellett a hosszú távú, gyakori vagy kombinált használat súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet. Ezek közé tartozik a B12-vitamin hiány, idegrendszeri károsodás, zsibbadás, koordinációs problémák, sőt akár bénulás is. Gyakori fogyasztás esetén kialakulhat specifikus anémia, memóriazavar, hallási problémák, inkontinencia, depresszió vagy pszichózis. Az overdose kockázata is valós, különösen kombinációban alkohollal, mivel a légzőreflex gátlásához vezethet.

A biztonságos használat érdekében fontos a mérséklet, a ballonból való inhalálás, a társaságban történő fogyasztás, az alkohol és más drogok kerülése, valamint a nyílt lángtól való távolság megtartása. A felhasználóknak tudniuk kell, hogy a kéjgáz nem ártalmatlan, és mindig hordoz kockázatot. A megfelelő információ és óvatosság azonban lehetővé teszi, hogy minimalizáljuk az egészségügyi veszélyeket, miközben a gáz rekreációs célú használatából adódó élményeket mérsékelt módon megtapasztalhatjuk.

Érdekességként megemlíthető, hogy a popkultúrában is megjelent a kéjgáz mint téma: Green Velvet “Flash” című techno himnusza kifejezetten az anyag használatát és az ezzel járó rövid, intenzív élményeket idézi fel, így a zene révén a kéjgáz ismertsége a klubok és rave-ek közönsége körében tovább nőtt. A dal tökéletesen illusztrálja, hogy a kéjgáz nem csupán kémiai vagy egészségügyi értelemben jelent kihívást, hanem kulturálisan is szerves része a modern elektronikus zenei szubkultúrának.

Magyarországon korábban szinte az összes underground elektronikus zenei eseményen legálisan lehetett hozzájutni a lufihoz. Hazánkban a kéjgáz nem tiltott, de a visszaélések és a nem megfelelő inhalálás súlyos egészségügyi következményekhez vezethetnek.

Borítókép: yougov.co.uk