Majdnem két év telt az utolsó berlini látogatásunk óta, úgyhogy bőven volt mit bepótolni. 14 éve íródó berlini blogunk eddigi legszebb fejezetéhez értünk. Pedig egyáltalán nem ilyen előjelekkel vágtunk neki a négy napos hétvégi tripnek, az indulás napján még órákat töltöttem a tüdőszűrőn a szűnni nem akaró köhögésem miatt. Ott viszont legnagyobb csodálkozásomra arra biztattak, hogy le ne mondjam az utazást. Felírtak két gyógyszert és másnapra teljesen elmúltak a tünetek.

Fél óra késéssel indultunk a Ryanair csütörtök esti járatával, ennek ellenére a menetrend szerinti időben sikerült landolni. Berlinben befaltuk életem szerintem eddigi legszarabb dönerét az Ostkreuz-nál, aztán hajnali 1 magasságában elfoglaltuk a szállásunkat. Csodálatosan kellemes, Berlinre nem jellemző nyári éjszaka volt, és bármennyire is csalogatott az éjszaka, győzött a józan ész. Frissen, kipihenve indulhattunk neki pénteken a 35 fokos kánikulának.

A kora délutáni órákat a Treptower Park fáinak árnyékában töltöttük, aztán  elkezdtünk random kocsmákat keresgélni, közben több ismert és korábban már meglátogatott helyszínre bukkantunk random (Club der Visionäre, Birgit & Bier), de ezeket most kihagytuk, új impulzusokra vágytunk. Szomorúan konstatáltuk, hogy Berlint is elérte a dzsentrifikáció, nem igazán bukkantunk random jó kocsmára, úgyhogy a „Mutass egy kocsmát!” FB-csoportot hívtuk segítségül. Végül a Schlesischer Tor mellett található „Oberbaumeck” lett a befutó. Itt úgy érezhettük magunkat, mintha néhány évtizedet visszamentünk volna az időben, ilyen lehetett a berlini éjszaka a fal leomlása előtt. Ezután a BRLO nevű sörkert felé vettük az irányt, ahol élettem eddigi legfinomabb alkoholmentes sörét sikerült megkóstolni. Onnan pedig a „Nachtleben” elenevezű bárba mentünk, ahol argentín dj-k játszottak house-t, inkább zenehallgatós, mint táncolós volt a vibe. Úgyhogy éjfél után végre egy igazi klubot vettünk célba!

Szállásadónkak köszönhetően vendéglistások voltunk az Else-ben, ennek ellenére roppant mód izgultam, de végül néhány perc várakozás után sikerült bejutni a szentélybe. Az „Else” ugyanis számomra megtestesítette a tökéletes klub képét. Lépésről-lépésre, méterről-méterre haladva fedi fel magát. Már a nagyon hangulatos, faborítású open air résszel is beértem volna, rengeteg lehetőség adódik a pihenésre, illetve a társas együttlét különböző formáira, többek között függönnnyel elhúzható, 2-2 moziszékkel felszerelt boxokban. A kerthelyiségben is van dj pult és tánctér (itt zenélt anno Legowelt, akire 2019-ben menni akartunk, de a timetable nem ismerete miatt inkább az alvást választottuk). Itt este 10-ig szól a zene, én pedig áldom az eget, hogy utána érkeztünk, ugyanis a klub igazi esszenciája a leghátsó részben jön ki igazán, itt található egy zárt tánctér, kb. 300 főre kalibrálva, sötétségben, sejtelmes félhomályban, az oldalsó karéjról pedig tökéletes rálátás nyílik a dj pultra. Számomra ez a tökéletes!  Érkezésünk idején már kellemesen megtelt ez a rész, P.E.A.R.L. és Henning Bear b2b-je pedig egyből a tánctérre szögezett bennünket, igen jófajta proper techno ment. A közönség nagyrésze németül beszélt, viszont a kora reggeli órákra már elég szellős lett ahely, a 7 órás zárás idején pár tucatnyian lehettünk már csak összesen. Én már csak ezért a buliért is szívesen kiutaztam volna Berlinbe, de a java még csak ezután következett! https://ra.co/events/2202231

A berlini klubokban továbbbra is szigorúan tilos a fotózás, minden helyen leragasztották a kamerákat. Ezért aztán szinte alig készítettünk képeket a trip során. Örömmel konstatáltuk, hogy Magyarországgal ellentétben Berlinben SEMMI SEM DRÁGULT az elmúlt két évben.

Jazzbois – magyar zenekar Berlinben!

Másnapra három klub meglátogatását terveztünk. Ügy voltam vele, ha ebből 2 összejön, már nagyon elégedett leszek. A Resident Advisor-t böngészve észrevettem, hogy szombaton este  7-8 között ingyenes a Ritter Butzke. A bejutással itt sem akadt gondunk, látszólag mindenkit beengedtek, bár a magam fekete outfitjében eléggé kilógtam a sorból, a többség igazán színes egyéniségnek számított a ruházatot illetően, a tánctéren pedig mindenkinek fülig ért a szája a mosolytól. Egy óra alatt szépen meg is telt a faborítású udvari rész, az open air stage-en Bebetta zenélt három órát. Nem feltétlenül az én zenei világom volt, de Bebetta kisugárzása engem és a közönséget is teljesen magával ragadott. Komplett rajongói családok érkeztek egyébként meghallgatni őt. Az őt követő Falscher Hase nevével ellentétben sokkal szigorúbb progit játszott. Ennél jobb before programot el sem tudtam volna képzelni a maratoni szombat éjszakánkat megelőzően! https://ra.co/events/2167969

11 után távoztunk, éjfél után nem sokkal pedig a Renate előtt álltunk sorban. Eddig 3x próbáltam ide bejutni, minden alkalommal elutasítottak, pedig egáltalán nem szokott olyan nagy lenni az elutasítottak aránya. Most viszont vendéglistások voltunk, úgyhogy simán bejutottunk. Még éppen időben, először és valószínűleg utoljára! A klub ugyanis korábban bejelentette, hogy a jelenlegi bérleti szerződésük lejárta után, 2025 végén kénytelenek bezárni a Friedrichshainban található helyszínt. A döntés hátterében az ingatlan tulajdonosa áll, aki az elmúlt években jelentősen megemelte a bérleti díjat, így a klub számára nem volt lehetséges a szerződés meghosszabbítása. https://ra.co/events/2153317

Egyébként kb. ez volt a legmelegebb nyári hétvége Berlinben, még éjszaka is pólóban és rövidgatyában voltam az open air részeken. Itt is egy szürreális hangulatú kert fogadott minket, ahol nagyon kellemesen el lehetett ücsörögni, de az igazi csoda az volt, amikor elkezdtük bebarangolni az épületet. Két szinten, összesen három helyen szólt a zene, az egész Renate olyan, mint egy mesebeli kastély, telis-tele különböző kisebb-nagyobb helyiséggel, talán a budapesti Szimplához tudnám leginkább hasonlítani. Itt inkább a house / deep tech / groovy techno vonal szólt, az egész klub csurig volt emberrel, néha kimondottan frusztrált, amikor két méteres német óriások közé ragadtunk. Nagyon meleg volt, viszont feltűnt, hogy mindenkin van felső, úgyhogy a biztonság kedvéért inkább megkérdeztem egy pultost, hogy le szabad-e venni. Nem szabadott.

Nagyon nehéz szívvel léptem ki reggel 6-kor a levegőre. Viszont negyed órával később már bent voltunk a Berghainban! Egyszerűen még időm sem volt fefogni a dolgokat, hogy mi történik éppen, pláne azon gondolkodni, hogy vajon bejutunk-e, ugyanis 0 ember állt előttünk sorban! Csodálatos érzés volt 14 év után visszatérni ide. Bejárni az ismerős szegleteket. és felfedezni az ismeretlen részeket, mint pl. a dark room, a dohányzó, vagy a komplett felső rész, ami nekem anno valahogy teljesen kimaradt. Norman Nodge zenélt, a Berghain egyik ős-rezidense, aki egyébként civilben ügyvéd, ezért nem is nagyon szokott máshol fellépni. Alig vártam, hogy végre megszabadulhassak a pólómtól. Végre megérkeztünk! Hányszor álmodtam, hogy újra itt vagyunk, és most ennyi év után végre ismét valósággá vált. Egyébként a reggeli órákban még elég „fáradt” arcát mutatta a tánctér. Bőven volt hely táncolni, félház sem lehetett, és egyébként én már ezzel a vibe-bal is tökéletesen kiegyeztem volna. De reméltem, hogy ez még csak a warm up, és lesz ez még sokkal intenzívebb is, olyan amilyenre régről emlékszem. Egyébként rengeteget Shazam-oztam ezekben az időkben, 8-tól Decka vette át a pultot, akiről korábban még nem is hallottam. Pedig zseniális szettet rakott proper/groovy techno, sok általam is játszott zenével. Később rákerestem a produceri tevékenységére is, és teljesen érthetetlen, hogy maradhatott eddig ki az eddigi munkássága. Pont azt a fajta régivágásúnak hangzó technot tolja, amit igazán szeretek. Tavaly megjelent „Exit” című albumára így utólag simán azt mondom, hogy az év egyik legjobb lemeze volt!

Délben nyitott a kert, Bella Boo szettje nekem elég lakosságinak tűnt, viszont mégiscsak kijöttünk a fényre, a kertben még soha nem jártam, csodálatosan ragyogott a nap, minden tökéletes volt! Eleinte nem sok értelmét láttam annak, hogy hazaugorjunk a szállásra és kihasználva a re-entry lehetőségét, később visszajöjjünk. Ha már ilyen könnyen bejutottunk, eszem ágában sem volt innen elmenni. Főleg mikor láttam, hogy azóta már „kilóméteres” sor áll a bejárat előtt. De a szervezetem is kezdett jelezni, hogy jó lenne valamit kezdeni magammal, mert hosszú még a vége! Szóval kora délután hazaugrottunk letusolni, átöltözni, ettünk egy banánt, majd újult erővel álltunk be az 5 eurós re-entry sorba. Eleinte szikrázó napsütésben, én pedig azt hittem, hogy ott menten összesek, az égiek viszont megkíméltek, és 2 órás várakozásunk nagyrészében kellemesen felhős időben teltek a percek. Délután 6 körül jutottunk be újra, ekkor már rendesen megtelt a klub, a kerthelyiségben Gerd Janson zenélt. a Berghainban Shinedoe, míg a Panoramabarban Loui Vega. Azért na, volt miből választani 🙂
Loui Vega szettje kihagyhatatlan és megismételhetetlen eseménynek tűnt, mégiscsak ő a house egyik úttörője, a Masters at Work fele, aki Grammy-díjat is kapott. Nagybetűs legenda, aki nem is hazudtolta meg önmagát. A 60 éves kalapos úr produkciójára tekjesen megtelt a Panoramabar, az öreg hatalmas hangulatot csinált! Pont valami hasonlóra számítottam, seggrázás volt a köbön! Ráadásul még egy magyar zenét is lejátszott: Crazibiza – Back 2 house. Egyre jobban azt éreztem, hogy kezd visszatérni belém az energia, kb féltávnál hagytuk ott Loui Vega szettjét, mert a Berghainban már kezdett Dax J. https://ra.co/events/2203027

Az igazi csoda pedig ekkor kezdődött! A pontosság kedvéért érdemes megjegyezni, hogy itt már vasárnap este 9-kor jártunk. A Berghain teljesen megtelt, Dax J pedig fokozatosan építkezett, nem rohant sehova, hiszen négy óra jutott neki is, ahogyan mindenkinek. A maratoni szettek miatt itt nincs az az érzés, hogy bárkiről is lemaradsz, Loui Vega 2 órája tökéletesen kielégítő volt és még Dax J játékidejéből is hátravolt több, mint három óra. A reggeli „visszafogott hangulatnak” itt már nyoma sem volt. Hogy miért a Berghain a világ legjobb klubja, arra több megoldás is lehet. A line up, a hangzás, és a szabadság semmihez sem fogható érzése, és ilyen a tánc is. Sehol máshol nem táncolnak úgy, mint itt. Egy boxoló energiája és egy balett táncos magasztos kinonomultságának keverékét idézi a mozgáskultúra. És amikor elkap a flow, akkor egyszerre érzed azt, hogy a tánc egyszerre ajándék és feladat. Egy olyan megmagyarázhatatlan összefonódás keletkezik a tánctéren, amit a Daxj J támogatása által létrejövő kollektív energia hozott létre. A közönség pedig egyre inkább hallatta a hangját, nem is a drop-nál, hanem a groove-nál. De nem is örömujjongások ezek, hanem valami sokkal belsőségesebb. Amikor mindenki ugyanazt érzi. Eljött az idő! Ez már a varázslat.

Már átléptünk a hétfőbe, amikor Dax J befejezte a szettjét. Aurora Halal 7,5 órás closing szettje következett. Ekkor már nyoma sem volt a közönség reggeli visszafogottságnak. Számomra minden nagyon jó és minden nagyon szép volt, bár Aurora Halal szettjét egy picit én is egysíkűnak találtam, és erre a véleményre a másnapi Reddit-postok is rásegítetettek, miszerint valahogy hiányzott a closing szettekre jellemző patetikusság. Időnként átnéztünk a Panoramabarba is, ahol Gabrielle Kwarteng zárta a maratont, Kolorádón lemaradtunk róla, most méltó környetzetben pótoltuk! Hétfő reggel 6 magasságában sajnos kénytelenek voltunk hazaindulni. Süthetett a nap, csiripelhettek a madarak a szomszédos parkban, a lelkem itt maradt. A lényeget barátnőm foglalta össze egy mondatban, ahogy kiléptünk az ajtón: „A Berghain azokat az igényeidet is kielégíti, amiről eddig nem is tudtál, hogy létezik„. https://ra.co/events/2203027

Négy nap alatt sikerült négy klubot bejárni, összesen pedig 152 ezer lépssel zárni a hétvégét! 2011 óta sikerült pár tucat rendezvényt meglátogatni Berlinben, de biztonsággal kijelenthető, hogy ezt a hétvégét nem überelte eddig semmi! Nehéz is szavakba önteni, nem is nagyon próbálkozom vele. Minden úgy sikerült, ahogyan elterveztük, sőt még sokkal jobban is. Köszönet J-nek minden segítségért, amit a Berghainban kaptunk és aki nélkül biztos, hogy minden sokkal nehezebben ment volna, Mickey-nak a szállásért és a vendéglistákért, Ajdinak pedig, hogy mindig biztos pont a berlini kiruccanásaink alkalmából. Nélkületek ez a hétvégége így biztosan nem jöhetett volna össze! Emlkékszem amikor a Renate-ban bátorkodtam egy olyat mondani, hogy ha esetleg már nem sikerül bejutnunk sehova, akkor ez a három klub már így is tökéletes volt a hétvégére. Pedig a lényeg még csak utána következett. Októberben folytatjuk!