A Miller x Beatport szeptember 6-i eseményén, az Eiffel Műhelyben volt alkalmunk beszélgetni Nora En Pure-ral, aki az elmúlt években stabil helyet vívott ki magának az elektronikus zene élvonalában. A dél-afrikai származású, Svájcban élő producer és DJ kifinomult, természetközeli hangzásvilágával vált a deep house egyik legmeghatározóbb alakjává, akinek fellépéseit világszerte teltházas közönség követi. Munkásságát a gondosan felépített atmoszférák, az organikus dallamvilág és a precíz ritmikai struktúrák jellemzik, amelyek egyszerre nyújtanak élményt a klubszínpadokon és a nagyszabású fesztiválokon. Interjúnkban pályafutásának állomásairól, aktuális projektjeiről és a kreatív folyamatok kulisszatitkairól is mesélt, betekintést engedve abba, hogyan tud folyamatosan friss és releváns maradni a gyorsan változó zenei közegben.

Hogyan telt az utazásod, lesz időd szétnézni a fővárosban?

Igen, minden simán ment, korai járattal érkeztünk. Sajnos egyáltalán nem lesz időm városnézésre, mivel a mai napom nagyon mozgalmas és szoros. Az interjúk és a fellépések mellett más, sürgős határidővel rendelkező projekteket is el kell intéznem. Remélem, legközelebb lesz rá lehetőségem.

A jelenlegi helyszín kevésbé természetközpontú, hanem ipari környezet. Figyelembe veszed ezt a zeneválasztáskor?

Igen, általában lágyabb, dallamosabb zenét játszom a természetközpontú helyszíneken, több kiállással és inkább filmzeneszerű betétekkel, amelyekkel az ember úgy érzi, hogy ő is a természet része. Azonban el kell mondanom, hogy ezt a környezetet rendkívül vonzónak találom, mert ipari jellege ellenére is nagyon karakteres. Természetesen figyelni fogom a közönség reakcióit is, és a zenei utazást ennek megfelelően fogom alakítani.

2022-ben már felléptél nálunk. Ha most visszatekintesz az azóta eltelt időszakra, úgy érzed, hogy a pályád a korábban megfogalmazott irányvonalak mentén alakult?

Igen, azt hiszem, de soha nem tervezek ennyire előre. Nincsenek olyan céljaim, hogy hol szeretnék lenni három év múlva. Egyszerűen élem a mindennapjaimat, és arra koncentrálok, ami itt és most boldoggá tesz. 

Van fix időbeosztásod a stúdiómunkához, vagy amikor megérkezik az ihlet, azonnal mindent félreteszel és csak arra koncentrálsz?

Általában elég pontosan meg van határozva, mikor tudok a stúdióban dolgozni, mert egyrészt nem sűrűn tartózkodom otthon – turnézás közben nincs sok időm stúdiózni, vagy akár csak belekezdeni a munkába. Ráadásul mindig egy csomó emberrel dolgozom együtt. Szóval elég pontosan meg van tervezve, és ha egyszer a stúdióban vagyok, akkor ki kell találnom valamit. De természetesen közben néha leírok ötleteket, gyorsan felveszek valamit… Ezek lehetnek ötletek egy másik számból, amit valahol hallottam, vagy egy véletlenszerű akkordmenet, ami eszembe jut. Vagy a jobban megtervezett stúdió munkáknál a vokállal kezded, és aztán a vokál köré építed a dalt – szóval ez a folyamat mindig más.

Manapság sok előadó felveszi a rajongók által készített kompozíciókat a repertoárjába. Lehetőséget adsz a követőidnek, hogy küldjenek zenéket, szoktad őket játszani?

Igen, 100%-ig. A Purified Records weboldalán van egy promóciós és demo beküldési oldal, ahová az emberek rengeteg zenét küldenek, és természetesen később néhány demót leszerződtetünk, hogy kiadjuk őket a kiadó címkéje alatt. Ritkán kapok olyan edit-eket a saját számokból, amelyeket lejátszanék. Ahhoz, hogy egy szám bekerüljön a set list-be, nagyon-nagyon jól kell illeszkednie, mert szerintem a hangzásom nagyon specifikus, és van benne egy bizonyos energia, amit nem találok meg sok más zenében.

Vannak olyan művészek, akik ezzel a módszerrel értek el sikert a színtéren?

Természetesen vannak olyan művészeink, akik sokat fejlődtek, mint például Corren Cavini, Paradoks vagy Jack Emery az Egyesült Államokból, akik nagy sikereket értek el ezen a területen. Ők a fő művészeink közé tartoznak, mindannyian jelentős múlttal rendelkeznek nálunk, zenéjüket gyakran játszák a rádióműsorokban, fellépnek az eseményeinken. Imádom hallgatni a szettjeiket, és a vendégek is nagyon élvezik őket – számomra ez egy csodálatos dolog, egy organikus és nagyon megérdemelt fejlődés. Mindazonáltal sajnos gyakran tapasztalom, hogy még mindig nem kapják meg azt a platformot, amit megérdemelnének, de ezeket a kis lépéseket meg kell tenni, és organikusan és szépen kell fejleszteni őket.

Egy korábbi interjúban olvastam, hogy a filmzenék is inspirálnak téged. Megneveznél 1-2 filmet, amelyik inspirált téged az utóbbi időben?

Régóta nem nézek tévét vagy filmeket. Nagyon tetszett az HBO Succession című sorozata. Végül is néha inkább a hangulat inspirál, nem egy konkrét filmzene. De vicces, hogy amikor néhány éve megjelent a „Sign of the Times” című számom, valaki azt mondta, hogy túl sokat néztem a Successiont. Én meg: „Mi?” Újra meghallgattam, és rájöttem, hogy igen, értem, hogy miért hozták összefüggésbe a számot és a filmzenét, de valójában nem ez inspirált. Néha csak egy igazán jó film vagy sorozat hangulata ragad meg. Imádom, amikor a hallgatók úgy érzik, hogy teljesen elragadja őket a zene, nem csak hallgatják, hanem teljes mértékben át is élik azt.

A természethez fűződő kapcsolatod tükröződik a zenéidben és a borítókon is. MIlyen helyeket szeretsz legjobban felkeresni?

A turnék során mindig igyekszem időt szakítani túrázásra vagy kirándulásra, és felderítem, hol vannak jó lehetőségek az adott helyen. Ilyenkor nem számít, mennyire fáradt vagyok, elmegyek, mert ez az, ami igazán motivál, feltölt és inspirál. A legutóbbi ilyen hely például Hawaii volt, a reggeli napkelte.

Örülök, hogy időt szakítottál ránk, és kellemes időtöltést kívánok neked a mi kis országunkban.

Én is örülök, és köszönöm az interjút.