Ötven év telt el a Grateful Dead egyik legkülönösebb, legmerészebb albumának megjelenése óta – a Blues For Allah máig különleges helyet foglal el a zenekar életművében. Az 1975-ös lemez a Dead stúdiós korszakának egyik csúcspontja volt, ahol a pszichedelikus improvizáció, a jazzes finomságok és a közel-keleti hangulatok szinte spirituális egységbe olvadtak. A most megjelent 50th Anniversary Deluxe Edition nemcsak újramaszterelt hangzással, hanem ritka koncertfelvételekkel és alternatív verziókkal is megidézi azt az időszakot, amikor a zenekar a turnék szünetében önmagát próbálta újradefiniálni.

A klasszikus dalok – mint a „Help on the Way/Slipknot!”, a „Franklin’s Tower” vagy a címadó, rituális „Blues For Allah” – most még tisztábban, részletgazdagabban szólnak. A hangképben ott a hetvenes évek közepének kaliforniai napfénye, a stúdiókísérletek bája és az a laza, improvizatív lendület, ami mindig is a Dead védjegye volt.

Az újrakiadás igazi kincse azonban a kísérő anyag: a ’75-ös koncertfelvételek, ahol a zenekar a dalokat frissen, szabadon formálja, megmutatva, hogy a Blues For Allah nemcsak lemez, hanem élő, lélegző organizmus volt. A jubileumi kiadás így nem csupán egy archívumdarab, hanem zenei időutazás – a Grateful Dead legmeditatívabb, legkísérletezőbb korszakába.

Ajánlott hallgatás: késő este, félhomályban, egy pohár bor mellett – amikor nem sietsz sehová, és van időd hagyni, hogy a Dead lassan köréd tekerje saját kozmikus világát.

Borítókép: Wikipedia