Sasha és John Digweed – két név, amely az elektronikus zenei szcénában mindmáig megkerülhetetlen referenciapont. Ez az este azonban elsősorban nem róluk szól majd, hanem Chriss Ronsonról, aki ezzel a rendezvénnyel ünnepli harmincéves pályafutását. Egy olyan szakmai életutat, amely mindig a zenére és a közönségre épült – és amelyet számtalan siker kísért.

Ikonikus státusza nem pusztán hangzatos jelző: több évtizedes munkássága, kifinomult zenei ízlése és kompromisszummentes előadásmódja tette őt a hazai elektronikus zenei szcéna meghatározó alakjává.

Október 10-én különleges élmény vár ránk az Óbuda Bay-ben: Chriss Ronson felvezető szettjét követően Sasha és John Digweed négy órán át, egészen a zárásig játszanak back-to-back. Közös fellépésük méltó ünnepe lesz Chriss Ronson három évtizedes zenei pályájának.

A jubileumi esemény kapcsán néhány kérdéssel kerestük meg Horváth Krisztiánt, azaz Chriss Ronson-t. Köszönjük, hogy elfogadtad az interjúfelkérést, Krisztián. Teljes szívünkből Veled vagyunk – barátként és közösségként.

Először is gratulálunk a hihetetlen pályafutásodhoz! Szeptember 9-én volt 30 éve, hogy a DJ-pult mögé álltál. Mesélnél arról a nevezetes buliról, amelyhez a pályád kezdetét kötöd?

Ez az este volt számomra a karrierem igazi startpisztolya. Addig legfeljebb kisebb házibulikban zenélgettem, sosem álltam országosan ismert DJ-k mellett. Aztán egyszer csak ott találtam magam a pultban Kühl, DJ Levi és Budai mellett, három hazai sztár DJ társaságában. Egy 17 éves kezdőnek ez maga volt az álom.

Az egész egy véletlennek köszönhető: azon a napon zajlott Budapesten a több ezres Rave Olimpia fesztivál, ahol ők mind felléptek. Amíg onnan rohantak át az Ikarusz diszkóba, ahol én rezidens voltam, időt kellett áthidalni, így kerültem a lineup közepébe. Levi volt az első, aki megérkezett, és mielőtt elkezdte volna a szettjét, meghallgatta, amit játszom. Annyira bejött neki a vibe és az energia, hogy ott helyben elkérte a számomat, és azt mondta: „Te kellesz a Club Speedbe.”

Néhány nap múlva tényleg csörgött a telefonom: Kühl hívott, hogy hallotta rólam, ügyes DJ vagyok, lenne egy üres idősáv, volna-e kedvem játszani. Mondtam: Persze!

Amikor megérkeztem a szigetszentmiklósi Club Speedbe este tíz körül, már óriási buli ment – legalább háromezer ember tombolt bent. Addig maximum pár tucat ember előtt zenéltem az Ikaruszban, vagy pár száz előtt a Colosseumban. Most viszont hirtelen egy hatalmas tömeg állt előttem.

Olyan érzés volt, mintha egy kezdő focistát hirtelen a világbajnoki döntőben küldenének pályára. Remegtem, izzadtam, alig bírtam feltenni a tűt a lemezre, de valami hihetetlen extázis vitt magával. Nagyon odatettem magam, és ezzel a pillanattal el is indult a karrierem. Akkor még fogalmam sem volt, hogy micsoda utazás kezdődik ezzel az estével.

Ez volt az a bizonyos este, ami most idén szeptember 9-én volt 30. éve, illetve ennyi év távlatából visszanézve is egyértelműen azt mondhatom: itt kezdődött minden. Innen indult az a történet, ami végül a mai napig tart.

Sasha és John Digweed 2009-ben játszottak utoljára együtt Magyarországon. Hogyan emlékszel vissza arra a Városligeti Műjégpályán tartott eseményre?

Ez egy fantasztikus este volt, egy olyan élmény, ami szó szerint lelkitetoválásként maradt bennem. Sasha és John Digweed mindig is meghatározó ikonok voltak számomra – ebben a harminc évben végig formálták a zenei ízlésemet, és mondhatni a karrieremet is.

A Városligeti Műjégpálya önmagában is lenyűgöző helyszín. Nem emlékszem, hogy előtte valaha játszottam volna ott, és ez különleges súlyt adott az estének. Szinte leírhatatlan, ami ott történt: hatalmas tömeg, elképesztő hangulat, vizuálisan és zeneileg is egy igazi mestermű volt az az éjszaka.

Ráadásul a lineupban ott volt James Zabiela is, akire mindig felnéztem a technikai tudása miatt. Így a sor összeállítása tényleg álomszerű volt számomra. Az a zenei élmény, amit azon az estén átéltem, még hosszú ideig meghatározta a gondolkodásomat és az utamat. Hálás vagyok, hogy ott lehettem, és részese lehettem annak az egyszeri és megismételhetetlen estének.

Milyen érzés átadni a pultot Sashának és John Digweednek?

Imádok előttük felvezetni egy estét. Már ’99-ben volt szerencsém először John Digweeddel játszani Kecelen, aztán nem sokkal később Sashával is. Onnantól kezdve szinte minden évben volt közös fellépésünk itthon, sőt, néha külföldön is. Ők ketten mindig is azok az ikonikus DJ-k voltak számomra, akik formálták a zenei ízlésemet, a stílusomat, a színpadi jelenlétemet. Három évtizeden át újra és újra inspiráltak, és finoman csiszolták az egész karrieremet.

John különösen meghatározó pont az életemben. Valamikor 2007 környékén kaptam egy e-mailt a menedzserétől: meghívott a Transitions rádióműsorba, hogy a Quasar formációval készítsünk egy exkluzív, 30 perces podcast mixet. Ez számomra felfoghatatlan öröm volt – tényleg álomszerű élményként éltem meg. Később Hollandiába is meghívott a Transitions 3 album bemutatójára, a Panama Klubba, ahol csak ketten léptünk fel azon az estén. Én voltam az egyetlen vendége, a warm up DJ, mert annyira közel állt hozzá a zenei ízlésem.

Idén pedig újra felkért egy órás guest mixre a Transitions műsorába, amit manapság világszerte több mint 15 millió ember hallgat. Ez egyszerűen elképesztő! Ide tényleg csak olyanokat hív meg John, akiket ő maga is elismer. Ez óriási szakmai visszaigazolás, még a legnagyobb sztárok között is, és nekem hatalmas büszkeség és hála.

A karrierem harminc éve alatt legalább tizenötször játszottam velük együtt, és Sashával is hasonló a helyzet. Ő egy olyan művész, aki évtizedek óta formálja a progressive house világát. A produceri munkái, főleg az albumai, mindig is lenyűgöztek – rengeteget hallgattam őket. Az a fajta melodic, érzelmes hangzás, amit képvisel, elképesztő zenei vízió, ami hozzám is nagyon közel áll. Az Involver, az Airdrawndagger, vagy a Reflections album számomra örök inspirációk, a lelkemig hatolnak.

Szóval két ilyen ikonikus DJ-vel egy színpadon lenni, átadni nekik a pultot – az minden alkalommal leírhatatlan élmény. Mindig megtisztelő, mindig különleges. Az pedig, hogy elfogadták a meghívásomat a 30 éves jubileumi estémre, extra súlyt ad ennek az alkalomnak. Ha az egészségi állapotom engedi, és ott tudok lenni velük a pultban, az gyönyörűen kerekké teszi ezt a harmincéves történetet.

Mire számíthatunk tőlük október 10-én? Te hogyan értékeled a zenei pályafutásuk jelenlegi szakaszát?

Mire másra, mint a legjobbra. Biztos vagyok benne, hogy október 10-én egy egészen különleges este vár ránk. Sasha és John bárhol lépnek fel a világban, mindig őrületes hangulat és hatalmas tömeg fogadja őket – és ez most Budapesten sem lesz másképp. Az utolsó jegyeket lehet már csak megvásárolni, közel a sold out, ami több ezer embert jelent. Tőlük rengeteg friss, exkluzív demót hallhatunk majd, és olyan energiát hoznak a színpadra, ami tényleg ritkaság. Én biztos vagyok benne, hogy ez az este mindenkinek örökre be fog égni az emlékezetébe.

Ráadásul Magyarországon együtt nagyon ritkán léptek fel – az elmúlt harminc évben talán két-három alkalommal. Ez önmagában is különlegessé teszi a mostani eseményt. Ők maguk is sokszor kiemelik, hogy a közös fellépéseiknek sajátos energiája van: húzzák egymást, inspirálják egymást, és mindig előhoznak valami különlegeset a másikból. Ez azt jelenti, hogy október 10-én nemcsak egy sima szett lesz, hanem egy igazi zenei párbaj és ünnep – tele exkluzív zenékkel, ritka pillanatokkal.

Ami a pályafutásukat illeti: egyértelműen a reneszánszukat élik. Hatalmas fesztiválokon, amerikai turnékon, világszerte tízezres közönségek előtt játszanak, és harminc év után is olyan kereslet van rájuk, ami önmagáért beszél. Nekem pedig óriási megtiszteltetés, hogy elfogadták a meghívásomat, és a 30 éves jubileumi estémre idejönnek Magyarországra.

És tőled mire számíthatunk? Hallhatunk majd a legújabb számaid közül is néhányat az októberi bulin? Hol tartasz most ezekkel?

Már önmagában az, hogy a harmincéves jubileumi estét ünneplem, óriási dolog. Amikor annak idején elkezdtem zenélni, álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer három évtized múltán erről fogok beszélni. Ez önmagában is különleges energiát ad ennek az estének.

És van benne egy nagyon személyes réteg is. Nagy valószínűséggel ez az egyik utolsó fellépésem lesz. Az egészségem miatt kénytelen vagyok lassítani, háttérbe vonulni, és ettől még inkább ünnepi ízt kap számomra ez az alkalom. Nekem ez most egy szép, kerek történet. Hálás vagyok a közönségnek, hogy harminc éven át velem voltak, és ennyi idő után is együtt élhetjük át ezeket a pillanatokat.

Arra készülök, hogy egy nagyon gondosan összeállított, erős szettet játsszak, ami felejthetetlen és maradandó lesz. És igen, hozok új saját zenéket is, amelyeket itt hall majd először a közönség. Nekem külön izgalom lesz megtapasztalni, hogyan fognak megszólalni ezen a vadonatúj, brutál L-Acoustics hangrendszeren.

Minden adott ahhoz, hogy ez az este emlékezetes legyen. Nekem, a közönségnek, mindannyiunknak.

Óriási szeretet árad feléd a közönséged részéről. Hogy érzed magad mostanában, és hogyan alakul az egészséged?

Először is szeretném szívből megköszönni mindenkinek azt a hihetetlen szeretetet és támogatást, amit kaptam. Csak az tudja igazán, mekkora erőt jelent ez, aki hasonló helyzeten megy keresztül. Köszönöm.

Az elmúlt hetekben nagyon leromlott az állapotom. Hosszú időt töltöttem kórházban és jelenleg is folyamatos fájdalomcsillapító kezelésre van szükségem. Az orvosaim kimondták, hogy ebből a betegségből már nem tudnak visszahozni, szerintük már csak egy csoda segíthet. Én hiszek a csodákban, így nem szeretném elfogadni, hogy ennyi volt. Hiszem, hogy a remény az utolsó pillanatig él, és amíg van bennem erő, addig küzdeni fogok.

Rengeteg kezelésen estem át az elmúlt két és fél évben és most egy úgynevezett utolsó esélyt jelentő terápiát kapok. Az orvosok szerint ez inkább időt ad, mint valódi megoldást, számomra viszont mégis egy kapaszkodó, hogy legyen időm arra a bizonyos csodára.

Most először érzem igazán, hogy ez már az a szint, amikor minden apró momentum számít, és minden maradék energiára szükségem van, a testemnek és a lelkemnek egyaránt, hogy túléljem ezt a nehéz időszakot. Ezért teljes visszavonulásra kényszerülök. Nem leszek elérhető, nem lesz telefon, nem lesz social media, semmi más, csak a gyógyulásra koncentrálok. A háttérben nem a halálra készülök, hanem csendre, nyugalomra, friss levegőre és önmagam sejtszintű gyógyulására van szükségem.

Ha az állapotom engedi, a következő hetekben még lesz néhány budapesti fellépésem. Ezek különösen fontosak számomra, mert nem tudom, lesz-e még lehetőségem újra pult mögé állni. Ezért arra kérek mindenkit, hogy ha tehetitek, gyertek el ezekre az alkalmakra, és éljük meg együtt ezeket az estéket, mert senki sem tudja, mit hoz a holnap. A dátumok november végéig vannak beírva, talán ezzel tudtok most a legjobban támogatni. Ha az egészségi állapotom engedi, előfordulhat, hogy egy-egy alkalommal még pult mögé állok, de erre nem tudok ígéretet tenni. Nem szeretnék semmilyen kijelentést tenni a jövőre nézve, de a vágy bennem él.

Van egy személyes és tiszteletteljes kérésem is. Azokon a bulikon, ahol még találkozhatunk, kérlek, ne kérdezzetek az egészségi állapotomról. Azért beszélek most ennyire nyíltan, hogy mindenki értse, milyen helyzetben vagyok, és ne kelljen ezt az energiát odavinni. Nem szeretném, ha ezek az esték a betegségről szólnának. Ezek az esték legyenek a zenéről, a táncról és a mosolyról. Én pedig ígérem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy ezek a szettek felejthetetlenek legyenek.

Nagyon köszönöm a szeretetet, a megértést és mindent, amit kaptam. Ez most a legnagyobb erőforrásom.