Szöul éjszakai életének pezsgése és underground klubkultúrája mára túlmutat a helyi határokon: nemcsak a fiatalok kreatív közösségét inspirálja, hanem a koreai mainstream zenét, köztük a K-pop ipart is. Austin, egy kaliforniai származású DJ, aki 2013 óta Szöulban él, személyes tapasztalatai és a város klubéletébe vetett szenvedélye révén mesél arról, hogyan alakult ki a dél-koreai elektronikus zenei színtér, és milyen hatást gyakorol a globális popkultúrára.

„A DJ-k feladata, hogy olyan zenei környezetet teremtsenek, amely akár 1–10%-ban inspirálhatja a jövő zenészeit” – mondja Austin. Szerinte ez a mélyrétegből fakadó kreatív energia mozgatja a mainstreamet is: a NewJeans és a Blackpink például már drum’n’bass és jungle elemeket emel be dalaikba, amelyek az underground klubokból szivárogtak fel.

A szöuli klubszcéna rendkívül sűrű, különösen a Hongdae, Itaewon és Apgujeong negyedekben, ahol több száz klub működik. Bár a közösség főként koreai, körülbelül harminc aktív külföldi DJ is részt vesz a színtér fenntartásában és formálásában. Austin saját története is ezt példázza: cserediákként érkezett Szöulba, itt talált barátokra, és egy DJ-barátnője segítségével sajátította el a lemezjátszó kezelését.

Az underground közösségek, mint a Dirty Rose Club vagy a Sounds/Umbours kollektíva, kulcsszerepet játszanak a kreatív impulzusok átadásában. Ezek a terek szemben állnak a K-pop ipar vállalati és állami irányításával, és lehetőséget adnak a feltörekvő művészeknek, hogy szabadon kísérletezzenek, miközben biztonságos, támogató közösségben mozoghatnak. A klubok családias légköre, a DJ-k és vendégek közötti szolidaritás különösen fontos a női és külföldi előadók számára.

Milani és Lil Liy, francia és brit származású DJ-k, arról számolnak be, hogy a szöuli klubokban biztonságban és szabadon dolgozhatnak, szemben Európával, ahol gyakoriak az erőszakos esetek és a drogfogyasztás. Mindketten modellként kezdték pályájukat, de az ügynökségi világ kötöttségeiből kiábrándulva a DJ-zésben találták meg az önkifejezést. Liy korábban K-pop előadóként szeretett volna karriert csinálni, ahol brutális nyomást helyeztek rá a testsúlya miatt (napi 1 kilós fogyást megkövetelve) és a testi normák miatt maradandó testképzavart szerzett. A DJ-zés révén azonban megtalálta a szabad önkifejezést, és saját identitását a zene által formálta.

A szöuli klubok gyakran jogilag „éttermekként” működnek, mivel a régi szabályok tiltották a táncot, így a DJ-knek és vendégeknek alkalmazkodniuk kell a razziákhoz. Ez a kreatív kompromisszum azonban nem törte meg a közösség energiáját: a drum and bass, jungle és house műfajok egyre népszerűbbek a fiatalok körében, és a COVID-időszak elszigeteltsége után a közösségépítés vált az underground DJ-k egyik legfontosabb feladatává.

A Seoul Community Radio (SCR) egy hasonló küldetéssel rendelkező online platform, amely nemcsak a zenét sugározza, hanem saját rendezvényeket is szervez, például a Hajra Days sorozatot, ahol a helyi művészek és nemzetközi DJ-k együtt alkotnak, miközben a koreai kultúrát modern elektronikus zenei formákkal ötvözik. Az SCR célja, hogy az elektronikus zene ne csupán szubkultúra legyen Koreában, hanem a társadalom elfogadott, pozitív része, és hogy a koreai tehetségek nemzetközi elismerést kapjanak.

Szöul az underground DJ-k egyik legizgalmasabb új központjává vált, ahol a helyi és nemzetközi fiatalok közösséget alkotnak, szabadon kísérleteznek és újraértelmezik a klubkultúrát. A város éjszakai élete és az underground színtér így nemcsak a zene, hanem a kulturális identitás és a kreatív önkifejezés forrása is, amely a mainstream zenére – akár a K-popra is – mély hatással van.