A kortárs elektronikus zene sokszor túlságosan a múlthoz kötődik. Az Egyesült Királyságban azonban ismét kibontakozott egy szcéna, amely nem nosztalgiát, hanem jövőt komponál. Nemrég Batu a Mixmag címlapján tűnt fel, és az ehhez kapcsolódó The Cover Mix pontosan megmutatja, miért nevezik őt az új klubzene egyik legmerészebb újítójának.

Technológia, mélység, kísérletezés és tánc.

Az elektronikus zene egyik legfontosabb jellemzője sokáig az innováció keresése volt, különösen a ma már sokak szerint eltűnt underground szegmensben. A szcéna egyik legjobb hazai ismerője, Kömlődi Ferenc is arról írt, hogy a műfajból lassan kiveszik a kísérletezés lendülete. Az elektronikus zene nem tánczenei ága az elmúlt évtizedekben is felmutatott komoly progressziót, ám ez a lendület nem mindig jutott el a klubokig.

Ha azonban tüzetesebben megvizsgáljuk Nagy-Britannia elektronikus zenei világát a táncparkettről nézve, még mindig találunk valódi újítókat: DJ-ket és producereket, akik a progresszió hiteles képviselői. Egyik legmarkánsabb közülük Batu, akiről a nemzetközi szakmédia – többek között a Mixmag és a DJ Mag – is szuperlatívuszokban ír.

Batu, polgári nevén Omar McCutcheon, Oxfordshire-ben nőtt fel. Elmondása szerint otthon dub, punk és más eklektikus zenék szóltak, ami már korán meghatározta zenei ízlését.

Kulcsélményként mesél arról, hogy körülbelül tizenhárom éves korában a nagybátyja ismertette meg vele a dubstep világát, ekkor értette meg, hogy a hangokból teljesen új univerzumot lehet teremteni.

A későbbi tudatos építkezés már szakmai alapokon történt: a Bath Spa University-n tanult Music Production szakon, vagyis képzett hangmérnök és zeneszerző.

A bristoli színtéren gyorsan otthonra talált, ahol olyan meghatározó művészektől tanult, mint Pinch – a legendás Tectonic Recordings alapítója, a dubstep egyik úttörője –, illetve Peverelist (Pev), a Livity Sound és a Punch Drunk kiadók mögött álló producer, aki a modern UK techno és soundsystem-kultúra egyik legfontosabb alakja.

A Rewind Forward közeg (amelyhez mindketten kapcsolódnak) a bristoli bass music egyik legtermékenyebb műhelye, ahol a dub, a techno és a kísérleti elektronika folyamatos párbeszédben él egymással. Batu első disztribútori kapcsolatát is Pinch segítségével szerezte meg, ez nyitotta meg számára az utat a brit underground belső körei felé.

Korai inspirációi között az Autechre, a Drexciya és az Aphex Twin is szerepelnek. A három formáció absztrakt, mégis funkcionális megközelítése mély hatást gyakorolt rá.

A 2010-es évek közepén Batu gyorsan az Egyesült Királyság egyik legizgalmasabb új hangjává vált. Első megjelenései 2013 körül hívták fel rá a figyelmet, és rövid idő alatt a bristoli underground egyik központi alakjává nőtte ki magát. 2015-ben, mindössze 21 évesen, megalapította saját kiadóját, a Timedance-et, amelynek célja az volt, hogy továbbvigye és felforgassa a hardcore continuum hagyományát – a dubstep, grime, garage, jungle és drum and bass örökségét új, kísérleti, mégis tánctér-funkcionális formában.

A Timedance nemcsak kiadóként, hanem közösségként is gyorsan kultikus státuszt szerzett Bristolban. A Trinity Centre legendás hangrendszerén tartott bulik, majd a brit turnék és a nemzetközi showcase-ek révén a label rövid idő alatt nemzetközi referenciaponttá vált.

Az első öt év csúcspontja a „Sharpened, Moving” című válogatás volt, amelyen Batu mellett olyan meghatározó társak szerepeltek, mint Bruce, Ploy és Metrist, mindannyian a bristoli hangzás új hullámát képviselve.

2020-ban, a kiadó ötödik jubileuma alkalmából a Mixmag és a 365 Bristol is részletesen foglalkozott vele, a Timedance-et pedig sokan már ekkor az „új brit techno hangzás” egyik alappillérének nevezték.

Egy évvel később, a The Face magazin cikke már nemcsak producerről, hanem közösségszervezőről beszélt: arról a művészről, aki stúdiót épít fiatal bristoli alkotóknak, hogy demokratizálja a zenekészítést és a hozzáférést.

2022-ben megjelent Batu első nagylemeze, az „Opal”, amelyet a DJ Mag UK címlapon ünnepelt.

A Chal Ravens-szel készült interjúban őszintén beszélt a kiégésről, az újrakezdésről, és arról, hogyan próbálja egyensúlyban tartani a kreatív energiát és az életet.

2023-ban az Apple Music „Early Hours” mixsorozatának egyik kurátoraként már a globális színtéren is megerősítette pozícióját.

2025-ben a Timedance fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli.

A „TD10” című, huszonhárom számos válogatás a kiadó történetének esszenciája: brit és nemzetközi előadók egyaránt szerepelnek rajta, köztük Pearson Sound, Yushh, Verraco és Skee Mask.

A jubileumhoz a Mixmag is visszatért: Seb Wheeler címlapanyaga („Mad scientist: How Batu made Timedance a stronghold of dance music innovation”) már egy olyan művészt mutat, aki túl van az első évtizeden, és tudatosan formálja a jövő klubzenéjét.

A Resident Advisor friss portréinterjúja (RA Exchange 778) pedig átfogó visszatekintés: egy művész, aki hű maradt a saját víziójához, és akit ma már a brit underground megújítójaként emlegetnek.

A Timedance az elmúlt évtizedben nemcsak kiadóként, hanem gondolkodásmódként is fogalommá vált. Batu számára a label mindig is laboratórium volt: egy tér, ahol a tánczene határait feszegetni nem cél, hanem természetes következmény. A Timedance katalógusa úgy épül, mint egy hangtérkísérlet: minden kiadvány egy-egy újabb fejezet abban a kutatásban, hogyan lehet a ritmust, a basszust és a textúrát új viszonyba rendezni, miközben a zene nem veszti el klub-funkcionalitását.

Batu gyakran hivatkozik a brit hardcore continuumra, amely szerinte nem csupán zenei vonulat, hanem kritikai attitűd: a múlt tisztelete mellett mindig ott a vágy, hogy továbbgondoljuk, meghaladjuk, újraformáljuk azt. Ahogy egy Mixmag-interjúban fogalmazott: „A brit tánczene lényege számomra az, hogy mindig van benne egy punkos kísérletező szándék – tisztelni, de közben megkérdőjelezni a múltat.”

Ezt az ethoszt testesíti meg a Timedance: egy hangrendszerre komponált, mégis avantgárd zenei univerzum, ahol a techno, a dub, a bass music és a kísérleti elektronika közös nyelven szólal meg. Batu szerint a tánczene akkor marad élő, ha képes reagálni a jelen technológiai valóságára. Ahogy ő mondja: „A jungle a sampler korának szólt. A mi korszakunk a szoftveré, a hangdizájné. A modern klubzenének ezt kell tükröznie.”

A „mad scientist” címke, amit a Mixmag is használt vele kapcsolatban, pontosan ezt írja le: Batu a stúdióban is kísérletező tudós, aki addig csavarja a digitális eszközöket, amíg valami váratlan, szinte széteső, de izgalmas hang meg nem születik.

A Timedance esszenciája mégis a tánctér.

Batu szerint a legvadabb ötletek is akkor nyernek értelmet, amikor megszólalnak egy nagy hangrendszeren, és fizikailag is érezhetővé válik, mit jelent az újítás. Egy interjúban így fogalmazott: „A zenéim akkor élnek, amikor mozdul rájuk a test. A kísérlet önmagában nem elég – a groove az, ami mindent összeköt.”

Ez a Mixmag The Cover Mix tökéletes lenyomata annak, ahogyan Batu gondolkodik a klubzenéről: nem egy egynemű DJ-szett, hanem egy globális ritmustérkép.

A tracklist egyszerre nyúl vissza a történelemhez és néz nagyon is a jelen felé: az Arcane (A Guy Called Gerald Remix) és a Dan Cook – Nut Thumper (Terry Francis Dub Remix) a brit techno- és tech house-hagyomány mérnöki, groove-orientált oldalát hozzák be, miközben Paul St. Hilaire – Free Your Mind Batu által producerelt verziója a dubmélységet kapcsolja össze a saját, mai hangzásával.

A dél-afrikai Dlala Thukzin – F.Y.C (Find Your Corner) afro house / amapiano-közelítő energiája, az egyiptomi ABADIR – Chronoparalysis kísérleti, SVBKVLT-es elektronika-vonalával és Regal86 – Herbal Inhaler (Percolator Mix) brutál, hardgroove-ból és latin klubhangzásból táplálkozó intenzitásával találkozik.

A saját kollab, a Batu & Nick León – Rezz a Yiu EP-ből tovább lazítja a UK–Latin határvonalakat, pszichedelikus, mégis pontosan szerkesztett bass/club hibridet hozva.

A Ploy–Verraco–Facta–Daisy Moon–DJ Narciso vonal pedig a Timedance-hez szorosan kapcsolódó fringe club univerzumot rajzolja ki: törtdobos, poliritmikus, időnként szinte szétesőnek tűnő, mégis tánctérre hangolt zenéket.

Ez a mix nemcsak Batu technikai tudását bizonyítja, hanem azt is, mennyire tudatosan egyszerre épít a brit örökségre és egy globális, 2025-ös klubkultúrára.

Batu többször is beszélt arról, hogy az európai elektronikus zenei kultúra veszélyesen közel került az önismétléshez. A nosztalgia, amely egykor természetes tisztelgés volt a múlt előtt, mára sokszor gátja lett az újításnak. A kilencvenes évek rave-öröksége, a „régi szép idők” romantikája még mindig erősen meghatározza a kontinens klubéletét.

Batu szerint Kínában és Tajvanon ma frissebb, nyitottabb és kísérletezőbb rave-generáció nő fel, amely nem a régi sablonok újrajátszásában, hanem a jelen technológiai valóságában keresi a kifejezés lehetőségeit. Ezekben a közegben a tánczene újra a jövő nyelve, nem pedig a múlt reflexe.

A modern digitális eszközök, a kifinomult hangdizájn és az online kollaborációk korában a klubzene ismét határtalan tereppé válhat, ha van, aki bátran újratervezi.

Ha a jövő elektronikus tánczenéjét keressük, elég, ha meghallgatjuk, amit Batu épít. Precízen, szenvedéllyel, és mindig egy kicsit a jövő felé hajolva.