A progresszív house történetét nem lehet elmesélni Anthony Pappa nélkül. A 2000-es évek elejének ikonikus mixalbumai — a NuBreed 001 és a Balance 006 — máig etalonnak számítanak a gondosan felépített zenei ív és a precízen megkomponált dramaturgia miatt. Pappa neve egyet jelent a mesteri trackválasztással, a tökéletességig csiszolt mixeléssel és azzal az időtlen hangzásvilággal, amely három évtizeden át következetesen meghatározta jelenlétét a globális szcénában.

Ebben az interjúban az inspirációiról, pályája fontos állomásairól és a jelen történéseiről mesél. Felidézi azt az utat, amely a melbourne-i kezdetektől a világ meghatározó klubjaiig és mixsorozataiig vezette — és megosztja, miért marad számára Magyarország különösen közel a szívéhez.

Köszönjük Anthony Pappának, amiért a zsúfolt turnénaptár ellenére is időt szánt arra, hogy a Primate olvasóinak meséljen.

Ha visszatekintesz a kezdetekre, mikor érezted először, hogy a DJ-zés több, mint hobbi — inkább hivatás, életforma lesz számodra? 15 évesen megnyerted az ausztrál DMC-bajnokságot, majd néhány év múlva már a világ legnagyobb klubjaiban játszottál. Hogyan élted meg ezt az átmenetet?

Nagyon fiatalon kezdtem DJ-zni, és elég korán sok mindent elértem: amikor már legálisan beléphettem a klubokba, rögtön játszottam is. Mire 21 éves lettem, Melbourne-ben és Ausztrália-szerte a legtöbb top helyszínen és eseményen felléptem.

Akkoriban már tudtam, hogy ha tovább akarok lépni a DJ-karrieremben és valóra akarom váltani az álmaimat, külföldre kell költöznöm. Így 21 évesen, 1995-ben úgy döntöttem, hogy az Egyesült Királyságba megyek. Ez volt életem legnagyobb váltása: a világ másik felére költözni, hogy megpróbáljam elérni a céljaimat.

Ez egy olyan időszak volt, amikor nem létezett közösségi média, és a DJ-knek nem volt online jelenlétük sem. Ha valahol nevet akartál szerezni magadnak, fizikailag oda kellett menned és személyesen kellett bizonyítanod. Pontosan ezt tettem.

Ausztrália és az Egyesült Királyság klubélete mindig is eltért egymástól – zeneileg, közönségben, energiában. Mi volt a legnagyobb kulturális különbség, amit DJ-ként megtapasztaltál, amikor Londonba költöztél?

Zeneileg valójában Ausztrália és az Egyesült Királyság nem is áll olyan távol egymástól. Ausztráliában főként a brit, a német és az amerikai színtér eseményeit követtük — de leginkább a britet. A ’90-es évek elején rengeteg brit DJ turnézott Ausztráliában, így ismertem meg Dave Seamant, Sashát és John Digweedet. A turnéik több állomásán is mellettük játszhattam. A zene és ezeknek a DJ-knek a munkássága iránti kapcsolódásom miatt döntöttem úgy, hogy az Egyesült Királyság lesz az a hely, ahová költözöm.

A Global Underground: NuBreed 001 (2000) volt az, ami végleg beírta a nevedet a GU-történelembe. Ez a mix a sorozat nyitódarabja volt – hogyan élted meg, hogy te indíthattad el a GU új generációját? Mit gondolsz, miért lett ennyire időtálló ez az album?

A Global Undergrounddal közös album készítése óriási dolog volt, és az időzítés sem lehetett volna jobb. A NuBreed sorozat elindítása a millennium fordulóján tökéletesen egybeesett azzal az új zenei iránnyal, amelyet akkoriban játszottam. Az albumom 2000 márciusában jelent meg, és ahogy kiléptünk a ’90-es évekből — amikor a progressive hangzás BPM tekintetében nagyon felgyorsult —, a GU-válogatásra választott zenék pontosan tükrözték azt, merre tartott a színtér a következő évtizedben. Minden tökéletesen összeállt ezen az albumon, és szerintem zeneileg tényleg kiállta az idő próbáját.

Néhány évvel később jött a Balance 006, amelyet sokan a 2000-es évek progresszív house korszakának egyik meghatározó mixeként emlegetnek. Hogyan született ez a lemez, és mi volt az elképzelésed a két CD dramaturgiájáról?

A Balance sorozat és maga a márka Melbourne-ből indult, én pedig ott születtem, így az album személyesen is sokat jelentett számomra. Melbourne-ben hatalmas breakbeat-színtér volt, főleg Phil K és Andy Page hatására. Amikor felkértek az albumra, az volt a tervem, hogy az egyik lemez breakbeat legyen, a másik pedig a jellegzetes progressive stílusomban szóljon. Pontosan így is készítettem el: két lemez, két eltérő, mégis összetartozó világ.

A Balance és a NuBreed máig hivatkozási pontok a fiatal DJ-k számára. Szerinted mi az, ami ezekből ma is inspirálhat egy új generációt?

Köszönöm — ez nagyon kedves visszajelzés. A lényeg mindig a zene, és az, hogy olyan trackeket válassz, amelyek elég különlegesek ahhoz, hogy időtállók legyenek. Ha megvan az alapanyag, ugyanolyan fontos, hogyan mutatod be: hogyan meséled el a történetet, hogyan rétegezed egymásra a trackeket úgy, hogy tökéletes egységet alkossanak.

A zeneválasztásaid mindig rendkívül egységesek, mégis sokszínűek. Milyen szempont alapján döntöd el, hogy egy szám „Pappa-kompatibilis”?

Amikor zenéket hallgatok egy albumhoz vagy egy fellépéshez, mindig olyasmit keresek, ami kiemelkedik a generikus hangzásból. Olyan trackeket próbálok találni, amelyeknek van egy bizonyos szikrájuk — valami kicsit merészebb, frissebb, mint a biztonsági játék. A zenének érdekesnek kell lennie, nem pedig egy sablont követnie.

Mi volt a legszokatlanabb hely, ahol valaha zenéltél – és miért maradt meg benned?

Egyszer egy Guam nevű szigeten játszottam — egy apró szigeten a Csendes-óceán közepén, amely az USA része, és főként katonai bázisként használják. Nagyon különleges és távoli hely volt számomra fellépni.

Szerinted lehet még valóban „újat mondani” a progresszív house-ban, vagy ma már inkább az egyéni interpretáció adja a frissességet?

Igen, mindenképp. A hangzásunk és az általunk játszott stílusok folyamatosan fejlődnek. DJ-ként fontos felismerni ezt, és lépést tartani az idővel, hogy friss tudj maradni.

Hogyan ajánlanád a zenédet a mai fiatalok számára, akik talán már digitális korszakban nőnek fel, és kevésbé ismerik a mixalbum formátumát?

Azt mondanám nekik, hallgassák meg a Renaissance-t — Sashától és Digweedtől a háromlemezes albumot. Ez a progressive house szent grálja. Ajánlanám még a Northern Exposure albumokat is, hogy megértsék, honnan indult a mai hangzás. Aztán jöhet a NuBreed Global Underground albumom. Úgy gondolom, mind elérhető YouTube-on digitális hallgatásra. Indítsák el mindegyiket az elejétől, és élvezzék a zenei utazást.

Kik azok a fiatal producerek vagy DJ-k, akik ma inspirálnak téged? Hallasz olyan új irányokat, amikben ott van a jövő „progresszív hangja”?

Nagyon tetszenek a következő producerek munkái: Nick Stoynoff, Gai Barone, Stereo Underground, Larrosa (AR), SACK (AR) és Nico Sparvieri — hogy csak néhányat említsek.

A naptárad tele van, a közönség mindenhol imád. Mégis: mi az, ami ma is előre visz, és mi az, ami a következő évekre motivál?

Nagyon erős szenvedélyem van aziránt, amit csinálok. Imádok DJ-zni és megosztani a zenéimet a világ közönségével. A zene az, ami folyamatosan előre visz, és életben tartja bennem a hivatásom szeretetét.

Min dolgozol jelenleg, és mi az, amit a legközelebbi időszakban szeretnél megvalósítani a zenében vagy a DJ-karrieredben?

Rengeteg lekötött dátumom van 2026-ra, több világkörüli turné is le van már fixálva. Sok zeném is megjelenésre vár 2026-ban, köztük együttműködések Fauxplayjel, Jamie Stevensszel, Aubrey Fry-jal, Kasey Taylorral és JPA-val. Már leszerzőzött trekkjeim várnak megjelenésre többek között a következő kiadóknál: Music To Die For, Early Morning, Sudbeat, Balance, Bush Records, Mango Alley és Vapour Recordings.

Nemrégiben megjelent egy techno mix a közösségi oldaladon. Mesélnél egy kicsit arról, mi inspirált a készítésekor, és milyen hangulatot szerettél volna átadni vele?

Egy techno warehouse eseményre kértek fel játszani, és mivel időnként szeretek technót is játszani, összeállítottam egy mappát a fellépéshez. Egy nap otthon, miközben ezeket a trackeket hallgattam és különböző ötletekkel kísérleteztem, megnyomtam a felvétel gombot — így készült a mix.

A Balance 006 óta rengeteg technológiai változás történt – új formátumok, platformok, közönségszokások. Szerinted a mixalbum kultúrája túlélheti a streaming-korszakot? Lehet még helye az „összefüggő zenei történetmesélésnek” a mai világban?

Szerintem igen — azok számára, akik értik ezt a zenét, és szeretnék, ha egy zenei utazásra vinnék őket. De a mai fiatal generációnál, a TikTok-generációnál úgy érzem, a figyelem rövid klipekre és gyors felépítésekre korlátozódik. Számukra nehéz lenne rávenni őket, hogy végighallgassanak egy teljes DJ mixet. Mindenki azt hallgassa, ami működik számára.

Emlékszel az első magyarországi fellépésedre? Milyen volt a közönség, a klubhangulat, és mi maradt meg benned leginkább arról az estéről?

Igen, emlékszem. Először Kecelen játszottam, ami vidéken található, és az első fellépésem ott 1997-ben volt. A klub, az emberek és az egész esemény elképesztő energiát adott, és gyorsan a kedvenc magyarországi helyemmé vált. Aznap este hatórás szettet játszottam — annyira hihetetlen volt, hogy nem akartam abbahagyni. Chriss és Kühl is játszottak velem azon az estén.

A magyar rajongók mindig nagy tisztelettel és szeretettel fogadtak. Mit gondolsz, mi teszi különlegessé a magyar közönséget más országokhoz képest?

A magyar közönség mindig is a szívemben lesz. Az évek során rengetegszer játszottam Magyarországon, és a közönség elképesztő energiát, szenvedélyt és zenei megértést mutatott.

Végül: mit üzennél a magyar rajongóidnak?

Köszönöm a sok szeretetet és támogatást az évek során. Csodás pillanatokat és emlékeket teremtettünk együtt, és alig várom, hogy a jövőben még többet alkossunk.

Képek: Földesi B. Balázs

Ha szeretnél még többet megtudni a hazai és nemzetközi elektronikus zenei életről, akkor csatlakozz a a Szakkor by Primate.hu Facebook csoportunkhoz és kövess minket Instán és a TikTok-on is!