Az elmúlt hetekben Sárosi Péter, a Drogriporter oldal alapítója több nyilvános megszólalásban hívta fel a figyelmet a hazai szórakozóhelyekre irányuló razziák és ellenőrzések problémáira, valamint a biztonságos szórakozás feltételeinek fontosságára. A jelenség különösen érinti az elektronikus zenei közeget, a klubokat és a partikultúrához tartozó közösségeket. Péter évek óta következetesen képviseli az ártalomcsökkentő megközelítéseket, mostani megszólalásai pedig rövid idő alatt széles támogatást váltottak ki. A következő kérdésekkel arra kerestük a választ, hogy mik a mozgalom céljai, milyen közösségi reakciók születtek, és hogyan lehetne biztonságosabb és tudatosabb környezetet teremteni a hazai szcénában.

Készültök egy nagyszabású táncos tiltakozásra a Parlament előtt. Mit szeretnétek elérni vele konkrétan, és mit tartasz reális sikernek rövid távon?

Nincsenek olyan illúzióim, hogy majd a tiltakozás hatására a kormány azonnal befejezi a drogellenes háborút. De abban biztos vagyok, hogy ha sikerül erőt mutatnunk, abból érteni fognak. Ezt az egészet azért csinálják, mert úgy kalkulálnak, hogy ez a keménykedés egy könnyű, ellenállás nélküli szavazatszerzési lehetőség a választás előtt. De ha azt látják, hogy itt van ellenállás, hogy ezen veszíthetnek is szavazatokat, akkor előbb-utóbb szép csendben lejjebb tekerik majd ennek a partizók elleni kultúrharcnak az intenzitását. Meggyőződésem, hogy a Pride-nak is volt ilyen hatása.

Két nap alatt több mint ezer ember csatlakozott, hogy részt vegyen a mozgalom szervezésében. Mit jelent számodra az, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora támogatás gyűlt össze a felhívásod mögé?

Egyáltalán nem számítottam ilyen nagy visszhangra. Hogy a dühöngő hisztéria kellős közepén ennyi ember hajlandó beszállni az ellenállásba, már önmagában is jelzi, hogy nagyon sok embernek tele van a hócipője. Hihetetlen közösségi energiák mozdultak meg, napról napra kapom az üzeneteket, hálálkodással, felajánlásokkal, adományokkal. Egy sokszínű és nagyon tehetséges szervezőstábot sikerült összeszedni pár nap alatt. Szóval nagyon lelkesítő ez, mintha felderengene a pirkadati fény ennek a sötét éjszakának a horizontján.   

A tbiliszi példát hozod: ott a rave a politikai ellenállás szimbóluma lett. Szerinted Magyarországon is eljuthat idáig a szcéna?

A grúz helyzet sokkal rosszabb volt, mint a magyar. Ott az utcáról vitték be tömegével az embereket minden évben random drogtesztre. Elég volt, ha egy rendőrnek nem voltál szimpi az utcán. És emberek komoly börtönt kaptak nevetséges mennyiségekért. És innen sikerült elérni azt, hogy ma már a droghasználat nem büntetendő. Ha azt akarjuk, hogy Magyarországon is változzon a helyzet, akkor nem elég a babérjainkon ülni és várni a messiást, az áprilisi változást vagy a sült galambot, amit majd a generációváltás automatikusan a szánkba ejt. Tenni kell érte, közösen. A történelmi változások soha nem adják magukat ingyen.

Többször hangsúlyozod, hogy a partikultúra olyan pozitív értékeket közvetít, mint a szabadság, az öröm és a közösség. Milyen kutatások támasztják alá, hogy a tánc és a közös zenei élmények hozzájárulnak a mentális egészséghez és a közösségi kohézióhoz — és szerinted miért ilyen nehéz ezt elfogadtatni a magyar társadalommal?

A tánc nem csak a testmozgás révén egészséges. De összhangot teremt test és lélek között is, kapcsolatot teremt a hiteles énünkkel, segítségével felvesszük a világ, a közösség ritmusát. Bessel van der Kolk pszichiáter magyarul is megjelent könyve (A test mindent számon tart) a táncot az egyik legősibb és leghatékonyabb gyógymódként tartja számon a generációkon átnyúló traumák gyógyításában. Victor Turner antropológus a communitas fogalmával írta le azt az élményt, amikor emberek közössége a hétköznapi hierarchiákat és szerepeket feloldó kollektív élményt élnek át, ami katartikus hatással van. Ha a Hatalom nem abban lenne érdekelt, hogy kultúrharcot folytasson olcsó politikai haszonszerzés céljából, akkor a magyar társadalom is beláthatná ezt. És be is fogja: az idő nekünk dolgozik.      

Világszerte egyre több fesztivál és klub alkalmaz ártalomcsökkentő megoldásokat: chill zone-okat, safe space-eket, drogcheckinget, pszichológiai támogatást. Hogyan áll Magyarország ezekhez az intézkedésekhez képest, és mi gátolja a hazai bevezetésüket?

Így van, az előbb felsorolt pozitív hatások mellett azonban nem érdemes tagadni, hogy a partikultúrához egy csomó kockázatvállaló tevékenység is tartozik, amelyek önpusztítóvá válhatnak. Különösen, ha az ember azért használja a bulizást, hogy elmeneküljön a kudarcos, kilátástalan életéből. A probléma soha nem önmagában a drog, vagy a zene, hanem az, amit az ember magával hoz, és a társadalom, amiben élünk. Az ártalomcsökkentés azért kell, hogy a közösségi tereink befogadóbbak és biztonságosabbak legyenek, és diszkórazziák helyett ezek a módszerek valóban növelik a biztonságot, egészségtudatosságot. A megszégyenítés, a megbélyegzés viszont csak árt.

Miért fontos, hogy a szcénának ne csak „tiltakozása”, hanem szakmai javaslatai is legyenek a biztonságos szórakozásra?

Éppen most fejeződött be a berlini International Nightlife konferencia, ahová meghívtak engem beszélni az ártalomcsökkentésről. Itt számos nemzetközi jó gyakorlatot láthatunk arra, hogy milyen szép eredményeket lehet elérni akkor, ha a hatóságok nem ellenségnek, de partnernek tekintik a klubokat és partiszervezőket – és ez utóbbiak sem csak kizsákmányolható vásárlónak, hanem közösségnek tekintik és bevonják a partizókat. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, tudjuk, mi működik, csak meg kell kérdezni a szakembereket. A Főváros szintjén már beindult a Biztonságosabb Éjszakai Élet munkacsoport, próbáljuk összefogni a szórakozóhelyeket, szakembereket – erre lenne szükség országos szinten is.     

A december 6-án, 17:00-kor, az Országház előtt megrendezésre kerülő Tánc a Szabadságért – Tüntetés a józan drogpolitikáért eseményen milyen fő üzenetekkel és célokkal találkozhatunk majd?

Ez egy tiltakozó táncos megmozdulás az értelmetlen és igazságtalan drogellenes háborúval szemben – de nem csak valami ellen tiltakozva táncolunk, hanem valamiért. Pozitív értékekért: öröm, közösség, szabadság. Meg akarjuk mutatni, hogy sokan vagyunk és nem félünk. A rendezvényen már 5 előtt elkezdődik a warmup zene, 5-től rövid beszédek lesznek, majd utána teljesen a DJ-ké és a táncé lesz a főszerep. Ez egy bejelentett, legális rendezvény, a rendőrséggel jó az együttműködés, senkinek sem kell félnie eljönni. Viszont arra kérünk mindenkit, hogy józanul jöjjön és nem hozzon semmi illegálisat. Ha nem bírja ki, hogy pár órát józanul bulizzon, akkor azt javasoljuk, hogy maradjon otthon, és kérjen segítséget (drogriporter.hu/segitseg).