A klubkultúra és a márkák, illetve a reklám és kreatív iparágak találkozásából született meg Andy Crysell könyve “ Selling the Night ” címmel, mely 2025-ben jelent meg Londonban a Velocity Press gondozásában.

A Selling The Night az első olyan könyv, amely összeköti a klubkultúrát és a tágabb értelemben vett kreatív iparágakat. A reklám, a turizmus, a gaming, a design, a zene és a divat kapcsolatait vizsgálva számos lenyűgöző kapcsolódási pontot mutat be.
Azt is megvizsgálja, hogyan lehet életben tartani a klubkultúrát, illetve milyen jövőbeli szerepe van új lehetőségek kialakításában és a kreativitásban. A könyvben több mint 100 DJ, promóter, marketinges, akadémikus, aktivista, politikai döntéshozó, fotós, író és tervező nyilatkozik, köztük a New York-i diszkólegenda Nicky Siano, King Britt DJ/producer/oktató, Ben Kelly Hacienda tervező, Jamz Supernova DJ és még sokan mások.

Andy-vel a szórakoztatóipar, azon belül is a divat és az elektronikus zeneipar szoros összefonódásáról beszélgettem a Nemzetközi Zenei Csúcstalálkozón (IMS), ahol Andy a Telekom közismert almárkájának, az Electronic Beats-nek a vezetőjét Ralf Lülsdorf-ot (Head of International Marketing) is bevonta a panel beszélgetésbe.

Az interjú célja az előremutatás volt: a divat és az elektronikus zene iparágainak összefonódásán keresztül bemutatni egy olyan új irány jelentőségét és kreatív iparágakra gyakorolt hatásait, amelyet több mint tíz éve képviselek nemzetközi színtereken. A hazai zeneiparban korábban fel sem merült a visszalépés gondolata, az a szomorú valóság, hogy a politika egy zenei fesztivál jövőjét ily mértékben befolyásolhatja, illetve, hogy a Sziget Fesztivál megrendezése akár veszélybe kerülhet 2026-ban. Felfoghatatlan egy olyan kulturálisan meghatározó helyszín megszüntetésének gondolata, ahol már több mint húsz éve felismerték a divat és a zene összefonódásának jelentőségét, és teret biztosítottak egy különálló helyszínen, a divat színpadon hazai tervezők – köztük Király Tamás – bemutatkozásának. A Sziget stratégiai jelentőségű a teljes hazai kreatív szektorra és a magyar gazdaságra nézve, a reklámipartól a turizmuson át a divat- és zeneiparig.

Andy Crysell Selling the Night című könyvét a kreatív iparágakban dolgozók és a döntéshozók figyelmébe egyaránt ajánlom, hogy a jövőben kizárólag előremutató lépések születhessenek.

AM/ Kérlek, beszélj egy kicsit az izgalmas múltadról.

AC/ A múltam dióhéjban: Londonban, azon belül is Dél-Londonban nőttem fel, és nem jártam egyetemre. 16 évesen otthagytam az iskolát, és elkezdtem a klub kultúrában részt venni, ami egy különleges úton indított el, újságíró lettem. Olyan magazinoknak írtam a zenéről, a divatról, a szubkultúrákról és az aktivizmusról, mint a Face, ID, Dazed & Confused. Körülbelül 10 évig csináltam mindezt, aztán az ügynökségek világába mentem át, nem vezettem ügynökséget. Az első egy kreatív ügynökség volt, a második pedig egy kulturális stratégiai ügynökség, ahol többek között olyan cégekkel dolgoztunk, mint a Nike, Adidas, Ikea, Apple, Google, Netflix. Felépítettem ezeket az ügynökségeket, majd eladtam őket és visszatértem más projektekhez, beleértve az írást is. Szeretnék olyan dolgokkal foglalkozni, mint a tavalyi évben a “Selling the night” könyvem elkészítése. Ami azt mutatja be, hogyan kapcsolódik az electronic dance music (edm) a sokkal szélesebb értelembe vett kreatív iparágakhozhoz, mint a divat, turizmus, kozmetika, reklám vagy média. Illetve, hogyan hatott az electronic dance music (edm) és a zeneipar ezekre a területekre.

AM/ Az ügynökségeidben, a stratégiai tervezés során volt egy pillanat, amikor ez az ötlet kipattant a fejedből, hogy ezeket a különböző iparágakat ötvözd egymással?

AC/ Igen, valahogy így történt. A munkám során, amit különösen a második ügynökségem, a Crowd DNA esetében végeztünk, a márkák hívtak fel minket, mert meg akarták érteni, mi is történik a kultúrában és ez mit is jelent a brandek számára. Aggódhattak amiatt, hogy egyfajta kultúrális változás történik, illetve lépést kell tartaniuk a változásokkal. Feltérképeztük, mi történik kulturális szinteken, majd visszatértünk hozzájuk a számukra kulcsfontosságú trendekkel és utána ezeket a trendeket használták, a hirdetések, a márkák, vagy a termékek kialakításakor.
Nem csak a zenével foglalkoztunk, de sok brief-et kaptunk a zenével kapcsolatosan divatmárkáktól is, akik azt próbálták kitalálni, hogyan tudnak autentikus módon elköteleződni a zenével kapcsolatban, olyan módon, hogy egyszerűen ne csak egy márka jelenjen meg plakátokkal és bannerekkel, hanem egy kultúrálisan értékes és jelentős dolgot hozzunk létre. Rengeteget beszélgettünk, mivel én mindig is részese voltam a klub kultúrának, így jól látom, illetve ismerem mindkét oldalt, bár egyfajta megosztottságban. Úgy éreztem jó ötlet lenne erről könyvet irni.

AM/ A panelbeszélgetés során a 90-es évekről is és egy olasz divatmárka, valamint a klub kultúra közötti szoros kapcsolatról is beszéltél. Megosztanál egy kicsit többet a divat es a klub kultúra különleges kapcsolatáról? 

AC/ A divat és a klub kultúra szoros összekapcsolódása valójában korábban volt, 1970-80 között történt. Úgy gondolom, ez volt az egyik első igazán erős példa amikor egy márka – ami egy divatmárka volt ráadasul – megpróbálta kihasználni, befolyásolni a klub kultúrát. A Fiorucci, ami egy nagyon nagy olasz divatmárka, Milánóban született, de Londonban és New York-ban is híressé vált. Elio Fiorucci rajongott a klubkultúra iránt. Megtalálta a módját annak, hogy új közönséget érjen el és másképp mutassa be a divatot. A Fiorucci márka szponzorálta a klubesteket és öltöztette a klubozókat. A flagship üzlete New Yorkban volt, ami leginkább nappali diszkóként volt leírható, csodálatos hangrendszerrel, tánctérrel, ahol Andy Warhol elindította és képviselte az INTERVIEW magazint – saját irodája volt a flagshipstore-ban – így az üzletben a kreativitás mindenféle formája jelen volt.

A Fiorucci esztétikáját tekintve, valóban tükrözi a diszkó stílus esztétikáját, ami akkoriban jelen volt, és ez egy igazán érdekes példa arra vonatkozóan, ahogyan egy divatmárka szimbiotikus kapcsolatot talál a klub zenével. Egy másik érdekes történet, amit korábban megemlítettem, hogy Fiorucci találta ki a stretch farmert, ő volt a stretch farmer feltalálója és állítólag itt, Ibizán született meg az ötlete. Látta a bohemian stilusú hippiket farmerben úszni és ekkor született meg benne a stretch farmer ötlete.

Andy Warhol 1969-Ben, John Wilcock közremûködéséve hozta létre az Interview magazine New York-ban; később a kultikus Fiorucci zászlóshajó-üzletben kapott helyett a magazin Iroda- és eseménytere, ami még szorosabbra fűzte a kapcsolatot a magazin és a divatkultúra között. 

Fiorucci és a zene mindig is szoros kapcsolatban álltak: a márka ikonikus energiáját és kreatív szabadságát a zenei kultúrával ötvözi. Kollekciói, kampányai és eseményei nem csupán divatot, hanem ritmust, életérzést és klubkultúrát közvetítenek, így a Fiorucci nemcsak ruhákat, hanem élményt és hangulatot teremt a közönség számára.

A Fiorucci a 2025/26-os téli kollekciót Ibizán mutatta be, hangsúlyozva a sziget szimbolikus szerepét a márka DNS-ében. A helyszínen készült kampányanyag a Fiorucci jellegzetes hedonizmusát, szabadságvágyát és játékos glamourját idézi meg, téli színpalettára hangolva. A kollekció ibizai bemutatása tudatos utalás a sziget és a Fiorucci régóta fennálló kapcsolatára – arra a közegre, ahol a divat, a művészet és az éjszakai élet mindig is találkozott.

AM/ Nagyon érdekes volt hallani az irányokat a Telekom igazgatójával folytatott panelbeszélgetés során, hogy hogyan alakul a jövőbeli márka kapcsolat a divattal. Hogyan fonódik össze a jövőben a Telekom, az Electronic Beats és a divat?

AC/ Nekem úgy tűnik, hogy általában a divatmárkák próbálnak egyre érdekesebb és új utakat találni a zene és a divat összekapcsolására. Persze mindig is voltak divatbemutatók és ezek alatt hallhatóak voltak a divatbemutatókhoz illő zeneszámok, de napjainkban a divatmárkák egyre inkább DJ-ékkel dolgoznak együtt sokkal komplexebb, fejlettebb módokon. Ahelyett, hogy csak valaki felbukanna és számos lemezt lejátszana, valójában a dj-ék a márka tervezőjével együtt alkotják meg az estéket. Robert Hood vagy Richie Hawtin, együtt dolgoznak olyan márkákkal, mint a Givenchy és létre hoznak olyan érdekes kollaborációkat, mint a Prada Extends, ami egy másik jó példa a divat és az elektronikus zene összekapcsolódására. A Prada Extends kollaboráció során Richie Hawtin és három másik DJ is csinált hasonlót különböző városokban és ez messze túlmutat azon, hogy egy dj a kifutót aláfestő zenével kisérje. Az alkotói folyamat során a dj -ék zenei aláfestést készítettek a kifutóhoz, ami egy sokkal magasabb szintű együttműködést jelent. Vannak dj-ék, aki saját ruházati márkát indítanak, ilyen például Peggy Gou galaxisa, aki djane, de egyben influenszer és divattervező is, Honej Dijon pedig egy másik példa minderre. Nagyon sok érdekes példa van a zene és a divat közötti különböző konvergenciákra.

Andy Crysell és Ralf Lülsdorf, a Telekom márkaigazgatója

AM/ És a elektronikus zenei ipar és a divatipar melyik része motivál vagy érdekel mostanában? Sok mindent láttál, sok mindent megéltél. 

AC/ Igen, igazán nagyon szeretem a zenét és igazán szeretnéd is kell a zenét. Valójában én mindent szeretek, a teljes iparágat ami körülötte van és szeretem a kreatív iparágak ötleteit, amikor a legjobbak annyira összekapcsolódnak, hogy bele vonhatod magad a zenén keresztül. Dolgozhatsz a zeneiparban, de kapcsolódhatsz a divattal, a reklámmal, a médiával, a gaminggel, vagy bármivel, ami csak létezik. Szeretem, hogy az edm ilyen nagy hatással van más kreatív világokra is. Ahogy az előadásomban is mondtam, manapság mindez nehéz, úgy tűnik régebben könnyebb volt az embereknek ezeket az ugrásokat megtenni. Elkezdhetted a klub kultúrában, mielőtt észbe kaptál volna már divattal, dizájnnal, vagy bármi mással foglalkoztál. Ez most egy nehezebb világ az emberek számára, különösen a manapság feltörekvő fiatalok számára, akik most mennek keresztül ezen az időszakon. De még mindig sokan vannak, akik még mindig látják a klub kultúra erejét a lehetőségek megteremtésében.

AM/ És hiszel még a közösségi média erejében manapság, vagy megváltozott a véleményed a különböző trendek láttán? 

AC/ Igen, valószínűleg mindannyian azt szeretnénk, hogy a közösségi média másképp működjön. Nem gondolom, hogy valaha is eltűnne. Azt hiszem elértük azt a telítettségi pontot, amikor a mobiltelefonok átveszik az irányítást az életünk felett így a közösségi média átveszi az uralmat az életünk felett. Ma a digitalis lét a normális. De azt hiszem, egyre több ember érzekeli és érti meg a társas interakció értékét. A digitális lét még mindig elsődleges és továbbra is jelentős szerepet fog betölteni az életünkben, a közösségi média mindig jelen lesz, de azt hiszem a nem mindig bekapcsolt közösségi média a jövő útja. Az a közösségi média, amelyet alkalmanként használsz egy adott célra, ahelyett, hogy teljesen behatolna az életed minden percébe. Úgy értem, ez az, amit mindannyian szeretnénk.

AM/ Miközben hallgattalak, az a benyomásom támadt, hogy sok mindent láttál, sok mindent formáltál, összekapcsoltad a különböző kreatív iparágakat a reklámiparral is, és egy kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy mit gondolsz – mert az az érzésem, hogy régivágású vagy – erről az előttünk álló mesterséges intelligencia boom -ról? 

AC/ Nos, az utolsó ügynökségemnél elkezdtünk dolgozni a mesterséges intelligenciával. Elkezdtünk mesterséges intelligencia termékeket létrehozni és ez hatalmas váltást jelent az ügynökségek világában, de őszintén szólva hatalmas változás a munka és a kreativitás minden aspektusában is. Tény, hogy próbálunk pozitívan hozzáállni, de a technológia jó vagy rossz módon is felhasználható. Talán demokratizálni tudja az embereket, talán azt jelenti, hogy több ember elkezd különféle dolgokat csinálni a mesterséges intelligenciának köszönhetően, akiknek korábban nem volt erre lehetőségük. De ez egyben aggodalomra is okot ad, hiszen tudod, hogy elveszi az emberek munkahelyeit. Vajon még mindig szükség lesz a dizájnerekre? A lányom a Londoni Goldsmiths Egyetemen tanul dizájnt, de az ember azon tűnődik, hogy vajon lesznek-e még tervezők? De pozitívnak kell maradnunk, ez egy újabb technológiai változás, és úgy tűnik, hogy a kreativitás mindig is ezeken keresztül jött létre. Csak biztosnak kell lennünk abban, hogy az emberek igényeit szolgálja, nem pedig megmondja az embereknek, mit tegyenek. 

AM/ Mi a véleményed a demokratizálódó helyzetről vagy a zeneipar és a divat világának demokratizálásáról? Hogyan segíthet nekünk az AI ezen a területen, vagy talán egy másik irányba terelhet minket? 

AC/ Nem tudom. Nincs válaszom erre. Szeretném azt hinni, hogy lehetőségeket teremthet az emberek számára, ahogy azt korábban az előadásomban is mondtam. Aggasztó, hogy régen sokkal könnyebb volt bekerülni az olyan területekre, mint a divat és a zene, és ma valójában nehezebb a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű embereknek bejutni ezekre a területekre. Az Egyesült Királyságban, ha valaki alacsony társadalmi-gazdasági háttérből származik, valójában könnyebben talál munkát a jogi vagy a pénzügyi területen, mint a divat- vagy a zeneiparban, ami őrültségnek tűnik, de ők teljesen háttérbe szorulnak. De arra gondolok, talán ha a mesterséges intelligenciát a vállalkozó szellemű fiatalok kezébe adjuk, akik olyan dolgokat akarnak ezzel csinálni, amiket nem szabadna, az egyfajta lázadás a technológia használatában, olyanképpen, ahogy talán az idősebbek vagy a privilégiumokkal rendelkező, intézményi vezető pozícióban lévők nem is gondolják, hogy használhatnák. 

AM/ Melyik országban, melyik város a kedvenced? Mivel különböző ügynökségeid voltak a világ különböző részein, bár nem igazán tudom, hogy csináltad, lenyűgözött. Melyik területe a világnak a kedvenced? 

AC/ Más választ adok, a fejem nagyon könnyen vált át a városokra. Amikor egy kis időt eltöltök egy városban, gyorsan eldöntöm hogy ez a kedvenc városom. Mindig London zászlaját fogom lobogtatni, mert ez az a hely, ahonnan származom, de New York iránt is végtelen megszállottságom van. Tudom, hogy ez már nem egészen a régi idők New York-ja, ez egy dzsentrifikált New York, de még mindig szeretem. Még mindig úgy érzem, valódi energiája van a helynek. Nyilvánvaló választások.

AM/ Hol érzed magad a leginspiráltabbnak? Honnan meríted az ihletet? 

AC/ A városokban lenni és olyan dolgokat csinálni, amelyek ismeretlenek számomra. Valójában a könyv nagy részét Los Angelesben írtam, 3 hónapot töltöttem LA-ben és elég jól ismerem LA-t, de most erőfeszítést tettem, hogy a város olyan részeire menjek el, ahol még nem jártam és ez igazán motiváló volt. Néha hihetetlenül lenyűgöző dolgokat csinálsz, néha pedig csak mindennapi dolgokat látsz. Szeretek kilépni a komfortzónából, mert innen fakadnak a jó ötletek, bármelyik városban is vagy. 

AM/ Mi a motivációs üzeneted az új generáció számára? 

Folytassák a jó és érdekes kreatív ötletek megvalósítását és szegjék meg a szabályokat. Mindenki, aki valami cool dolgot hozott létre, legyen ez a zene, divat, reklámiparban vagy a művészetben, mindannyian bizonyos mértékben megszegték a szabályokat. Ne azt tedd, amit mások mondanak neked, hanem inkább lépd át a szabályokat és alkosd meg a saját utadat.

Mihály Ágnes a magyar és nemzetközi divat-, reklám- és kreatívipar meghatározó szereplője. Művészcsaládból származik, pályáját a zene és a táncművészet alapozta meg, majd a divat, a reklám, a film és a zene nemzetközi világában teljesedett ki. Magyar és nemzetközi márkák és kulturális projektek létrehozásában vett részt, tudását a startup szektorban is kamatoztatva. Saját nemzetközi márkájával több mint egy évtizede képviseli a „fashion meets music” szemléletet, összekapcsolva a divatot, a zenét és a művészeteket.

Forrás:
https://www.crowddna.com
https://velocitypress.uk/product/selling-the-night-book
https://www.prada.com/es/en/pradasphere/events/2022/prada-extends-miami.html
Fotók: Alva Galim