Az elektronikus zenei színtér egyik visszatérő, mégis ritkán nyíltan kimondott problémájára hívta fel a figyelmet Funk D’Void friss bejegyzésében. A sok évizedes tapasztalttal rendelkező dj / producer szerint ma rengeteg tehetséges új alkotó képtelen fellépési lehetőségekhez jutni, nem azért, mert hiányozna belőlük a zenei tudás vagy az egyéni hang, hanem mert nem illeszkednek azokba a profilokba, amelyeket a kortárs techno-kultúra előnyben részesít.

A klubélet fókusza egyre kevésbé a zenei minőség, sokkal inkább a láthatóság, az örökölt státusz, a közösségi médiás jelenlét, a gondosan felépített imázs vagy épp az aktuális ideológiai szerepvállalás köré szerveződik. Ezek önmagukban nem lennének problémás tényezők, ám amikor elsődlegessé válnak a szakmai teljesítménnyel szemben, az egész szcéna alapjai kezdenek megremegni.

Ennek következményei a klubokban is érezhetők. Egyre több eseményen tapasztalható középszerű zenei kínálat és lapos atmoszféra, miközben az elmúlt tizenöt év számos kiemelkedő producere és DJ-je fokozatosan eltűnt a süllyesztőben vagy tudatosan hátat fordított a színtérnek. Funk D’Void szerint ez nem véletlen: a valódi zenei tudás és elhivatottság iránti tisztelet megrendült, miközben a „zenerajongókat” – azokat, akik mélyen értik és szeretik a műfajt – lassan kiszorítják a közegből.

A probléma súlyosságát tovább erősíti a kollektív hallgatás. Sokan pontosan látják, mi történik, mégsem beszélnek róla nyilvánosan, mert félnek a következményektől: a kevesebb fellépéstől, a perifériára szorulástól vagy a közösségi visszatámadásoktól. Ez a csend azonban nem megoldás, hanem a válság konzerválása.

Ha ez a tendencia nem változik, Funk D’Void szerint a techno elveszítheti azt az éltető erőt, amely egykor meghatározta. A színtér évről évre élettelenebb, öncélúbb és narcisztikusabb lesz, egyre távolabb sodródva a zene szeretetétől és gyökereitől. A kérdés már nem az, hogy létezik-e a probléma, hanem az, hogy lesz-e bátorság szembenézni vele – mielőtt túl késő lenne.