Svarog, a hypno és deep tech szcéna egyik meghatározó alakja, február 6-án először zenél Magyarországon, a két éves Geonosis csapat meghívására a Kassa hajón. A beszélgetés során kiderül, hogyan formálódik a hangzásvilága a kreatív intuíció, a sportból hozott fegyelem és a reflektált önismeret mentén, és milyen szempontok alapján építi fel a DJ-szettjeit. Az interjú betekintést nyújt az ukrán dj / producer filozófiai és zenei gondolkodásmódjába, miközben felvázolja a technohoz való személyes, mélyen átgondolt viszonyát.

A Svarog név a szláv mitológiában egyszerre utal tűzre, alkotásra és rendre. Hogyan tükrözi ez a szemlélet a zenédet?

A projekt több mint tíz éve alatt magam is felnőttem és sokat változtam. Nem vagyok biztos abban, hogy a mai zenei vízióm még teljes mértékben összhangban áll az eredeti koncepcióval; talán éppen ez az oka, hogy a projekt nem vált széles körben ismertté. Az eredetileg megfogalmazott eszme időközben eltávolodott attól, amit ma létrehozok és ahogyan előadom. Mindebből azonban mindenképp jelen van a teremtés szelleme, valamint egy csipetnyi rend. Ami a tüzet illeti, azt inkább a melegség és a bölcsesség szimbólumaként értelmezem, semmint hajtóerőként vagy energiaként.

Mivel gyerekkorodban futballista szerettél volna lenni, érdekelne, hogy a foci – a fegyelem, a ritmus és a csapatmunka – milyen módon hatott a zenéhez való hozzáállásodra, és mit tudsz ebből ma is kamatoztatni a produkcióidban?

Gyerekkoromban futballista szerettem volna lenni, és az ebből fakadó fegyelem, ritmusérzék és csapatmunka hosszú távon mély nyomot hagyott a zenei hozzáállásomon is. Az aktív sportévek bizonyos rutinokat alakítottak ki bennem, például hogy a külső körülmények – eső, hó vagy bármilyen nehézség – sosem szolgálnak kifogásul a munkára. Bár nem mondanám magam kiemelkedően kitartónak vagy szorgalmasnak, rendkívül nehéz okot találni arra, hogy ne foglalkozzak zenével; hasonlóan a pályán tanultakhoz, az elköteleződés ott is a folyamatos részvételről és jelenlétről szólt, nem a tehetség mérőszámairól.

A kreatív folyamatban az előadói minőséget mindig a szubjektív ízlés határozza meg, így a saját munkámon könnyebb túllépni az önkritika merev korlátain, és a hangzásra koncentrálni. Érdekes felismerés volt számomra, amikor egy DJ- és hangtechnikai üzletben dolgoztam, majd ott DJ-oktatást is tartottam: rájöttem, hogy a sportban kialakított készségfejlesztési módszerek tökéletesen átültethetők a zenébe, és hatékonyan segítik a koncentrációt, a rutin kialakítását és a kreatív szabadságot egyaránt.

Hogyan indult a kapcsolatod a technóval, és milyen zenei utat jártál be hallgatóként, majd később alkotóként, mire kialakult a saját hangzásod?

Úgy gondolom, az elektronikus zenével való első találkozásom nem a poposabb előadókhoz, mint a Kraftwerk vagy a Prodigy kötődött. Sokkal inkább a psytrance és a goatrance lehetett a belépőpont. Csak később, a zenei keresgélés során jutottam el Tiëstóhoz és más, médiában hangsúlyosabb előadókhoz. Sokat hallgattam pszichedelikus chilloutot és filmzeneszerű, cinematikus anyagokat; elképzelhető, hogy ezek hatással voltak a hangzásomra. Ugyanakkor kétlem, hogy kizárólag a zene formálná az ízlésemet és a látásmódomat. Igor Janovics festményei például képesek egyfajta absztrakciót létrehozni (némileg Mike Parker munkáihoz hasonlóan), Andrij Hir szobrai pedig olyan mentális mintázatokat érintenek meg, amelyek etnikus és misztikus irányba terelhetik az alkotói gondolkodást. Őszintén szólva ez túl összetett kérdés ahhoz, hogy igazán kielégítő választ lehessen rá adni.

Mit jelent számodra a techno? Mi az, ami számodra igazán különlegessé teszi?

Lassú folyamat ez, de visszafordíthatatlan: a struktúrák fokozatosan felbomlanak. Talán éppen ezért nem tudok már érvényes, erős metaforát alkotni a technóra. A műfaj mára rendkívül tág és sokrétegű lett, annyira széttartó formákban létezik, hogy minden leegyszerűsítő meghatározás szükségszerűen pontatlan. Így végső soron csak annyit lehet kijelenteni róla, hogy a techno az elektronikus tánczene egyik műfaja – minden más értelmezés inkább személyes vetület, mint általános igazság.


Milyen körülmények között érzed magad igazán elemedben a DJ-pult mögött?

Valószínűleg akkor érzem magam a legkomfortosabban, ha a playlistjeimben elegendő olyan zene van, amit valóban szeretnék lejátszani. A zenei piac túltelítettsége ellenére nem mindig találom meg azt, amit keresek.

Milyen számodra a tökéletes klub?

A tökéletes helyet szinte lehetetlen leírni. Sokkal könnyebb felsorolni azokat a dolgokat, amik tönkreteszik egy klub vagy egy esemény hangulatát. Kifejezetten utálom, amikor a DJ pultot beszorítják valahova a sarokba. Egyrészt így az előadó teljesen el van rejtve, nincs lehetősége a hallgatókkal való interakcióra, másrészt technikailag is rettenetesen kényelmetlen. Lehetetlen kényelmesen elrendezni a felszerelést, ezért raknak oda többszintes rackeket a lemezjátszókkal, amik teljesen elzárják a közönség elől a dj pultot.

Hogyan zajlik nálad a zenekészítés, illetve a dj szettedre való felkészülés folyamata?

Ezt inkább titokban tartom, mert különben a Patreonom, ahol felvételek vannak a trackeken végzett munkámról, elveszítené az értékét. A DJ-szettek esetében viszont igen, alaposan készülök. Nem játszom olyan gyakran, mint szeretnék, ezért nincs elég időm arra, hogy teljesen memorizáljam az összes lejátszott tracket.

Kik azok a feltörekvő producerek, akikre leginkább érdemes lesz odafigyelni a jövőben?

Alex Skyspirit
Martin Allin
Notzing
Foreign Material
UUN

Bár nem tudom, mennyire nevezhetők még feltörekvőnek – könnyen lehet, hogy már most is bejáratott előadóknak számítanak.

Hogyan látod, vagy szeretnéd látni a techno kultúra jövőjét 10 év múlva?

Amikor különböző szakterületek véleményformálóinak jövőképeit hallgatom, egyre inkább azt érzem, nem szeretnék ebbe a sorba beállni. A körülöttünk zajló folyamatok túlságosan kiszámíthatatlanok és széttartók ahhoz, hogy bárki magabiztos előrejelzéseket tegyen. Ha viszont arról van szó, miként szeretném látni a techno kultúráját egy évtized múlva, akkor egy tudatosabb, reflektáltabb és intellektuálisan érettebb közeg rajzolódik ki előttem – olyasmi, ahol számomra is természetes pozíció az iparág felső rétegeiben való jelenlét.

Első magyarországi fellépésed következik. Mit üzensz a budapesti közönségnek?

em szeretnék előre felépített narratívát kínálni. Azt tartom fontosnak, hogy az emberek eljöjjenek, meghallgassák a zenét, és saját tapasztalatuk alapján formáljanak véleményt. Lehet, hogy az este különösen intenzív élménnyé válik, de az is előfordulhat, hogy teljesen hétköznapi marad. Inkább egyfajta nyitott jelenlétre épülő tapasztalásként tekintek rá: számít, hogy ott vagy és figyelsz, ugyanakkor sosem lehet előre tudni, hogy az adott pillanat valóban megmozdít-e benned valamit. Még az is egyfajta narratívává válik, ha ezt a helyzetet bármilyen fogalmi keretbe próbálom helyezni.

  Hypno techno ünnep a Kassa hajón, első magyarországi fellépésére készül Svarog