Február 5-én, 14:00-kor kísérték utolsó földi útjára Horváth Krisztiánt a Kozma utcai Új köztemetőben. Chriss Ronson, hazánk egyik legnépszerűbb dj-je 48 évesen hunyt el, hosszú betegség után, alig három héttel utolsó fellépése után. Halálhírét a nemzetközi sajtó is lehozta, és számos világsztár DJ megemlékezett róla. Tegnap a család, barátok és a zene iránt rajongók gyűltek össze, hogy méltó módon búcsúzzanak a DJ-től, aki évtizedeken át alakította a hazai elektronikus zenei szcénát, és nemcsak zenével, hanem élményekkel és közösséggel is gazdagította mindazokat, akik találkoztak vele.

Chriss Ronson családja a temetésen elhangzott búcsúbeszédet megosztotta mindenki számára, hogy azok is átélhessék a pillanat súlyát, akik nem lehettek ott személyesen, és méltó módon őrizhessék az emlékét: a zenét, az energiát, a szeretetet és a közösséget, amelyet életével maga köré épített, így Krisztián jelenléte tovább él mindannyiunk szívében és emlékeiben.

“Kedves család, barátok, jelenlévők!
Ma itt állunk — a hideg ellenére összegyűlve — hogy elbúcsúzzunk egy olyan embertől, aki nemcsak zenét játszott, hanem élményt adott, hangulatot és közösséget teremtett közöttünk.
Horváth Krisztián —Chriss egész életét a zenének szentelte és a dj pult mögött nem csupán zenéket kevert – pillanatokat teremtett.
De Krisztián nem csak dj volt, hanem sokkal több ennél. A testvérünk, a családunk, a barátunk.
Az az ember, akit nemcsak a fények és a hang mögül, hanem a csendes pillanatokból is ismertünk.
Aki ugyanazzal az elmélyüléssel tudott jelen lenni egyedül elvonulva egy tó partján, horgászbottal a kezében, mint egy hatalmas tömeg előtt a pult mögött.
Ez a kettősség végigkísérte az életét.
Tudott eltűnni, elvonulni, feltöltődni — és tudott hatalmas energiákat adni a szenvedélye és szeretete által.
A zene szeretete egészen kiskorától végigkísérte. Már gyermekkorától ott voltak azok a kazetták, azok a hangok, azok az impulzusok, amelyeket az édesapja hozott haza és adott át számára. Többek közt ez is inspirálta arra, hogy ezt a pályát válassza és a szenvedélyének éljen. Az Ikarusz diszkóban megtett első lépések után szépen, következetesen építette fel azt az utat, amely végül klubbonon, fesztiválokon, országokon és évtizedeken ívelt át.
Amit sokan talán nem tudtok: Krisztián nemcsak zenét játszott.
Ő készült. Figyelt rátok, együtt lélegzett a közönséggel.
Fontos volt neki, hogyan érzitek magatokat.
Egy bátorító pillantás, egy mosoly a pult mögül, amelynek emlékei még most is itt élnek bennünk. Éjszakák, ahol felszabadultunk, táncoltunk, szerettünk, vagy éppen felejtettünk. Mert Krisztián pillanatokat teremtett, amit sosem feledünk.
És még akkor is adott, amikor neki már nehéz volt.
Amikor fájt. Amikor küzdött. De ő méltósággal viselte. A teste elfáradt – de a lelke nem tört meg. És ma, bár a hiány fáj, tudjuk: a szenvedésének vége. Megpihenhet.
Azt tudom mondani: Krisztián egy nagyon szerethető ember volt.
Nem volt hangos a hétköznapokban.
Nem akart többnek látszani, mint aki.
De amikor megszólalt a zene, pontosan tudta, mikor mit kell mondania — a hangokkal. Krisztián zenéje azonban nem hallgat el. Ott marad minden dalban, amit valaha lejátszott. Minden ütemben, ami megmozdítja a szívünket. Minden pillanatban, amikor a zene összeköt minket egymással.
Ma nemcsak búcsúzunk tőle.
Ma megköszönjük neki mindazt, amit adott.
A zenét. Az élményeket, az őszinte mosolyt és a hosszú beszélgetéseket. Az estéket, amik örökre megmaradnak bennünk.
Kérlek benneteket: amikor most, vagy később megszólal egy dala,
ne a hiányát érezzétek — hanem azt, hogy itt volt, és oly sok mindent adott nekünk.
Nem búcsúzunk tőle végleg.
Csak átalakul a jelenléte.
Emlékké.
Hangulattá.
Fénnyé.
Köszönjük neked Krisztián a csendet és a zajt is.
A nyugalmat és az energiát. A pillanatokat és, hogy részesei lehettünk az utadnak.
A ritmus örök és te is az maradsz bennünk.
És ne feledd, most már ahol vagy, ott minden funky.
Nyugodj békében.”