A korábbi görög pénzügyminisztert, Yanis Varoufakis-t bíróság elé állíthatják, miután egy podcastben nyíltan beszélt arról, hogy fiatal korában egyszer kipróbálta az extasyt. Az eset közel négy évtizeddel ezelőtt történt, mégis jogi következményekkel járhat.

A 64 éves közgazdász és politikus egy fiataloknak szóló beszélgetésben idézte fel a történetet. Elmondása szerint egyetlen alkalommal vett be MDMA-t még a nyolcvanas évek végén, Sydneyben. A tapasztalat – saját szavaival – intenzív volt: körülbelül 16 órán át táncolt megállás nélkül, mielőtt egy többnapos migrén miatt végleg elvette volna a kedvét a további kísérletezéstől.

A görög hatóságok azonban másként értelmezték a történetet. Az ügyészek szerint Varoufakis kijelentései „kábítószer-használatra való felbujtásnak vagy ösztönzésnek” minősülhetnek. Amennyiben bűnösnek találják, akár hat hónap börtönbüntetés és 50 000 eurós bírság is kiszabható rá.

Varoufakis azonnal politikai indíttatású eljárásnak nevezte a vádemelést. Szerinte az ügy inkább a görög politikai klíma állapotáról szól, mint egy több évtizeddel ezelőtti személyes történetről. A politikus állítása szerint a beszélgetés célja éppen az volt, hogy őszintén válaszoljon a fiatalok kérdéseire, és azt is hangsúlyozta: a rövid élmény után soha többé nem nyúlt a szerhez. Az eset azonban rávilágít egy szélesebb jelenségre is: arra, hogy a klubkultúra körül zajló politikai és jogi diskurzus még mindig mennyire nehezen tud elszakadni a moralizáló reflexektől.

Az elektronikus zenei közegben az MDMA története szinte elválaszthatatlan a rave-kultúra kialakulásától. A nyolcvanas évek végétől a brit acid house, majd az európai techno és house színterek is egy olyan közösségi élményt hoztak létre, ahol a tánctér sokszor társadalmi és kulturális határokat oldott fel. Ezt a kulturális kontextust azonban a politikai intézmények gyakran figyelmen kívül hagyják. A drogpolitika Európa-szerte továbbra is jelentős részben kriminalizációra épül, miközben a szakpolitikai diskurzus egyre inkább az ártalomcsökkentés irányába mozdul.

Varoufakis ügye így túlmutat egy személyes történeten: egy olyan korszak kulturális öröksége kerül most jogi mérlegre, amelyből maga az elektronikus zenei szcéna is kinőtt.

A kérdés pedig adott: vajon egy negyven évvel ezelőtti rave-emlék valóban bírósági ügy, vagy inkább annak bizonyítéka, hogy a klubkultúráról szóló társadalmi párbeszéd még mindig nem lépett túl a kilencvenes évek reflexein?

Forrás: [Mixmag]
Kép: Getty Images