Az elmúlt hétvégén a budapesti Kassa Hajó adott otthont a Technokunst legutóbbi eseményének, amely több szempontból is túlmutatott egy átlagos klubéjszakán. Egyrészt itt mutatták be a Technokunst Records második megjelenését, ami fontos mérföldkő a kollektíva életében. Másrészt a jelenlévő közösség önmagában is üzenetet hordozott: a rendszer megfélemlítő magatartása ellenére sokan döntöttek úgy, hogy részesei legyenek a programnak. A zenei oldal is figyelemre méltó volt: a fellépők mélyen rétegzett, gondosan felépített techno szetteket játszottak.

A program középpontjában a Technokunst Records új kiadványának bemutatója állt. A Split Series második fejezete két markáns hangzásvilágú alkotót, Reekót és Claudio PRC-t hozza közös platformra. A megjelenés egy-egy eredeti tracket és kölcsönös reinterpretációkat tartalmaz, párbeszédet teremtve a két producer zenei világa között.

Az estét Mode nyitotta meg textúraközpontú, visszafogottan építkező darabokkal, gondolkodásra késztető atmoszférát teremtve a térben. Isu hasonló iránnyal kapcsolódott be, majd hipnotikus ütemekkel és fokozatosan sűrűsödő hangzásvilággal készítette elő a terepet Claudio PRC érkezésére. Mindkét Technokunst DJ érzékenyen mutatta meg, milyen fontos szerepe van a tudatosan felépített warm upnak egy ilyen eseményen: nem csupán felvezetés, hanem önálló zenei tér, amely lehetőséget ad a techno finomabb, árnyaltabb oldalainak kibontására.

Hajnali egykor kezdett Claudio PRC, akit a Technokunst közönsége már jól ismert. Az olasz DJ egyértelműen nagyobb hangerővel, a warm up során megszólaló lemezek melegsége után érezhetően ridegebb tónussal indított, a hangkép azonban végig kontrollált és fókuszált maradt. Szettje első felében a hipnotikus techno dominált, sűrű hangszövetbe ágyazva. Később minimalistább irányba fordult, a műfaj letisztultabb oldalát hangsúlyozva. Az utolsó fél órában ismét erőteljesebbé vált a hangzás; ekkorra Reeko már a színpad széléről figyelte a produkciót.

Reeko szettje két markáns szakasz köré szerveződött, amelyeket finomabb szerkezeti váltások kötöttek össze. Az első órában a spanyol producer koncentrált, szinte mentális fókuszt igénylő hangzást épített: apró elemekből sűrűn szövődő textúrák rajzolták ki a hangteret, lassan sűrűsödő rétegekkel. A második órában érkezett el az este legintenzívebb szakasza. Ekkor egy merészebb, határokat feszegető blokk következett, amelyben a hangdesign szélsőségesebb megoldásai és erőteljesebb dinamikai váltások domináltak. Az intenzitás innentől tartósan magas szinten maradt, és az egész részt egy folyamatosan jelenlévő, katarzisszerű energia járta át. A szett hitelesen képviselte saját kiadója, a Mental Disorder sötét, ipari karakterű, hipnotikus techno-vízióját.

A rendezvény zárófellépője Dork volt. Szettjét már nem volt lehetőségem személyesen meghallgatni, a visszajelzések szerint azonban a reggeli órákban is koncentrált és erős zenei ívet tartott fenn.

A rendezvény színvonaláról és jelentőségéről másnap Claudio PRC is írt egyik közösségi média-bejegyzésében. Az olasz művész köszönetet mondott a budapesti közönségnek, és támogatásáról biztosította a jelenleg nehéz helyzetben lévő klubkultúrát. „Védjétek meg azt, amit az évek során felépítettetek – valami igazán értékeset, amire büszkék lehettek” – fogalmazott.

A szombati esemény jól megmutatta, hogy a techno nem csupán zenei forma, hanem közösségi tér is, ahol az emberek közös figyelemmel és nyitottsággal kapcsolódnak egymáshoz. A Technokunst estje egyszerre volt magas színvonalú zenei élmény és fontos kulturális állásfoglalás: bizonyíték arra, hogy a közösség ereje a bizonytalanabb időkben is képes életben tartani az elektronikus zene értékeit.

Képek: Magyar Andor