A budapesti éjszakában nemrégiben egy különleges, nem mindennapi hely jelent meg: a Very Small Club. Ez az ukrán–magyar együttműködésből született klub nem csupán egy bár vagy zenei helyszín – egy olyan közösségi tér, ahol a minőségi elektronikus zene és a kulturális élmény kerül a középpontba. A klub alapítói, Lidiya, Robi és Alex mesélnek nekünk arról, hogyan született az ötlet, milyen szakmai háttérrel vágtak bele a projektbe, és milyen kihívásokkal kellett szembenézniük Budapest szívében.

Ha nem tévedek, a Very Small Club egy ukrán és magyar együttműködésből született. Mesélnétek egy kicsit magatokról, kik vagytok, hogyan kerültetek Magyarországra, honnan jött a klub ötlete, és milyen szakmai háttérrel vágtatok bele?

[Lidiya]: Sajnos a háború hozott Magyarországra, de szerencsére itt találkoztam Robival, összejöttünk, aztán Alex is megérkezett. Valójában régóta közös álmunk volt, hogy Budapesten valami zenei projektet hozzunk létre, és már jó ideje dolgozunk rajta, tervezzük, építgetjük.

[Robi]: Én helyi vagyok, magyar, nem ukrán – de fejben, szívben kicsit mégis az. Közel húsz éve üzletelek Ukrajnában, sokat utaztam ki, Alex pedig az egyik legjobb barátom, rengeteg időt töltöttem a stúdiójában. Elég mélyen benne voltam az ottani zenei életben: csináltam rádióműsorokat, jártam egy rakás fesztiválon. Lidiya és én is tulajdonképpen Alexen keresztül ismertük meg egymást, szóval a mi oldalunkról ez egy szerelmi történet is.

Amikor először találkoztunk Lidiyával, még nem volt biztos, hogy Alex egyáltalán el tud jönni és itt tud maradni Magyarországon. Közben Lidiya olyan ukrán ételeket főzött, amiket imádok, így először azon gondolkodtunk, hogy valami gasztró projektet indítunk együtt. Aztán rájöttünk, hogy a magyar vendéglátásban nem könnyű érvényesülni, és üzletileg sem lenne igazán kifizetődő. Mivel én üzletfejlesztéssel foglalkozom, inkább kivártunk: figyeltünk, nézelődtünk, kerestük a lehetőséget. Végül Alex is ki tudott jönni az országból, ami sok mindent megváltoztatott.

Nekem régóta álmom volt, hogy valami zenei dolgot csináljak, de ehhez kellenek a megfelelő partnerek – ilyet nem csinál az ember egyedül. Elkezdünk azon gondolkodni, mi hiányzik Budapestről. A konkrét koncepció akkor állt össze, amikor Lidiya húga, Vera átküldött egy videót a közös chatbe egy japán és egy holland listening barról. És akkor beugrott: na, pont ez az, ami nincs itt. Egy hely, ami nem túl nagy, nem túl kicsi, és ahol a zenehallgatás minősége van a fókuszban. Egy tér azoknak, akik valamennyire képben vannak az elektronikus zenével, és akiknek ez nem csak szórakozás, hanem kulturális élmény is.

Azt is hamar felismertük, hogy oké, szép dolog egy listening bart csinálni, de ehhez azért kell mögé legalább két évtizednyi produceri tapasztalat. Egy bár önmagában egy dolog, a zenei produkció meg egy másik. Miért ne lehetne ezt a kettőt összerakni, és olyan modellt építeni, ami több lábon áll, és akár üzletileg is működőképes?

Végül szeptemberben nyitottunk meg, nagyjából két és fél év fejlesztés után. A helyet konkrétan padlótól plafonig újraépítettük — tényleg mindent. Most ott tartunk, hogy a dolgok a tervek szerint haladnak, szóval látunk egy elég biztató jövőt magunk előtt.

[Alex]: Szerencsés voltam, hogy át tudtam költözni Ukrajnából. Körülbelül 15 év tapasztalatom van rendezvényszervezésben, és 27 év zenei produkcióban, DJ-zésben. Kijevben futtatjuk a Rhythm Bürót is, elég nagy volumenű eseményekkel, szóval van tapasztalatom közösségépítésben. Kicsit olyan, mintha minden összeállt volna: hatalmas szerencse, hogy Robi itt van, nélküle ezt nem tudtuk volna megcsinálni.

Mi a jelenlegi helyzet Ukrajnában az elektronikus zenei színtér és a mindennapi élet tekintetében?

A mindennapokról nehéz pontos képet adni, mert három éve nem voltam otthon. De amit a barátoktól és családtól hallunk, az alapján elég kemény a helyzet. Az energetikai infrastruktúrát folyamatosan támadják, így gyakran nincs áram, nincs fűtés — elég durva. Ennek ellenére a zenei kultúra még mindig nagyon erős. Most inkább nappali események vannak, mert éjszaka a kijárási tilalom miatt nem lehet bulikat szervezni, de így is fontos része maradt a kultúrának és az iparnak, még ha ritkábban is vannak események. Ebben a helyzetben is összegyűlnek az emberek, hogy életben tartsák a közösséget, és amennyire lehet, élvezzék az életet. Szóval igen, nagyon nehéz — de az élet megy tovább.

Milyen célokat tűztetek ki magatok elé a klub megnyitásakor, és mi bizonyult a legnagyobb változásnak vagy kihívásnak az előkészületek során?

A padlóról a járólapok felszedése. Komolyan. Az épület még az 1850-es évek körül épült. Azért választottuk ezt a helyet, mert jó a lokáció, és a falak kb. 120 centi vastagok, így nem szűrődik ki a zene. Amire nem számítottunk, azok a „csontvázak”. A járólapok alatt például nem volt beton, úgyhogy az egész padlót meg kellett emelni kb. 10 centi ipari betonnal és epoxival, hogy egyáltalán tánctérként működjön. A pincében találtunk egy falba épített széfet is, amit jelenleg senki nem tud kinyitni. Lefedtük, hogy ne legyen szem előtt, aztán gyakorlatilag el is felejtettük.

Az elektromos rendszerrel is rengeteget szívtunk — és még most is. A nyitóbulin háromszor elment az áram. A klíma ugyanarra a körre volt kötve, mint az összes nagy fogyasztó, szóval kétszer teljesen újrahúztuk a rendszert, majd nyitás után harmadszor is hozzá kellett nyúlni. Ráadásul a bejáratnál volt egy ATM, amit két évbe telt eltüntetni. Nyáron felfűtötte a helyet, és brutál hangos volt. Szóval igen, volt bőven kihívás. De szerencsére a párát és a szagokat sikerült kontroll alá hozni, ami budapesti pincéknél alapból egy komoly probléma.

Meséljetek a klub felépítéséről és zenei irányvonaláról! Hogyan választjátok ki a fellépőiteket, és kik alkotják a törzsközönséget?

A hangrendszert tekintve egy cseh KV2 rendszerünk van, klasszikus PA hangfalakkal, de a hangzásuk inkább stúdiómonitor jellegű, ami elég különleges élményt ad. A DJ-pult digitális része is standard: CDJ-3000-asok, Technics lemezjátszók és egy Xone:96 keverő.

A zenei irány egy érdekes kérdés. Főleg house, minimal house és techno, de nem a keményebb vonal — inkább deep techno vagy dub techno. Olyan zenék, amik jobban működnek egy kisebb térben, mert mi is egy kifejezetten kis klub vagyunk. Nálunk a klasszikus klubzene a fókusz, nem a fesztiválos, látványorientált „szórakoztatóipari” hangulat. Folyamatosan térképezzük fel a budapesti szcénát is, mert rengeteg jó DJ és producer van, és mi is még tanulunk, ismerkedünk.

Amikor elindítottuk a klubot, az egyik fő cél az volt, hogy közösséget építsünk: egy helyet azoknak, akik értékelik a minőségi italokat és a zenét, de azoknak is, akik egyszerűen csak szeretnének leülni a barátaikkal és jól érezni magukat. Emellett fontos számunkra, hogy teret adjunk fiatal tehetségeknek is. Budapesten egy feltörekvő DJ ritkán kap lehetőséget egy 600 fős klubban, mert nem tud jegyet eladni, vagy a hely annyira kommersz fázisban van, hogy nem fér bele a saját zenei világ. Nálunk viszont ténylegesen a saját zenéjüket játszhatják, ami kulcsfontosságú. Már körülbelül 40 DJ-vel találkoztunk, még ha nem is lépett fel mindenki.

Az is nagyon érdekes, hogy a magyar szcénában erős a lojalitás: ha az emberek ismerik a DJ-t és szeretik a zenéjét, akkor eljönnek. Fontos még, hogy nálunk nincs belépő, és nemcsak játszani, hanem zenét készíteni is lehet nálunk. Idén az egyik célunk, hogy a hangrendszert még jobban bevonjuk a folyamatokba, és lehetőséget adjunk feltörekvő producereknek, hogy itt dolgozzanak. A bár részen kívül stúdiómonitorok is vannak, ahol le tudják tesztelni a saját trackjeiket, mi pedig visszajelzést adunk. Ez egy tök jó módja annak, hogy új embereket ismerjünk meg és tovább építsük a közösséget.

Olyan DJ-k is megfordultak már nálatok, mint Vera Logdanidi — aki rendszeresen játszik a Berghainban és a Tresorban —, illetve a svéd producer Martinou, akit sokan az Alkotótáborból ismerhetnek. Hogyan tudjátok őket elhozni úgy, hogy nincs belépő?

[Lidiya]: Vera az én testvérem. Van egy félig-meddig titkos megállapodásunk: amikor csak Budapesten van, „elkapjuk” egy szettre. Nagyon szívesen támogat minket, és azt mondta, ahányszor itt jár, mindig számíthatunk rá.

Martinouval is szerencsénk volt: egy Rhythm Büro bulin játszott, és utána konkrétan a vonatra kellett feltennünk. Még szólt a zene, közben ő pakolt, mi meg rohantunk — de végül belefért, hogy indulás előtt lenyomjon nálunk egy DJ szettet.

Folyamatosan figyeljük az ilyen lehetőségeket: ha egy előadó épp Budapesten jár, próbálunk lecsapni rá. Emellett van pár jó nemzetközi kapcsolatunk is, akiket meg tudunk hívni, ha épp Magyarország felé veszik az irányt.

Olyan DJ-ket láttatok már vendégül, mint Vera Logdanidi – aki gyakran fellép a Berghainben vagy a Tresorban –, és a svéd producer, Martinou, akinek a neve sokaknak az Alkotótáborból lehet ismerős. Hogyan sikerül ezeket a művészeket idecsábítani, amikor nincs belépődíj? 

Vera az én [Lidiya] a nővérem. Titkos megállapodásunk van vele, hogy amikor itt van, mindig elkapjuk játszani (elhívjuk zenélni). Nagyon boldogan támogat minket, és azt mondta: „ahányszor itt leszek, nálatok leszek.”

Martinouval pedig nagyon szerencsénk voltunk, mert ott volt a Rhythm Büro buliján, és fel kellett tennünk a vonatra. A fellépés után egyenesen a vonatra (vasútállomásra) ment, a zene még szólt, de ő már pakolt, szóval siettünk, de akkor beleegyezett, hogy játszik nálunk egy DJ-szettet.

Ilyen lehetőségeket keresünk azoknak, akik Budapestre jönnek látogatóba. Szóval van néhány ismert kapcsolatunk a világ minden tájáról, akiket meghívhatunk, ha Magyarországon keresztül utaznak.

Milyen viszonyban vagytok a szomszédokkal? Van, akikiket érdekel a zene? 

Egyébként a környéken több Airbnb-lakás is van, és már többször belefutottunk olyan vendégekbe, akik amúgy producerek vagy DJ-k. Egyszerűen csak hazafelé tartottak a szállásukra, meghallották a zenét, és kíváncsiak lettek, mi ez a hely. Aztán másnap már vissza is jöttek bulizni.

Van egy konkrét sztorim is. Egy szombat este, úgy hét körül álltam kint — épp nyitottunk. Egy szállítmányt vártam, amikor három fiatal német srác odasétált az épülethez, és megkérdezték: „Nyitva vagytok már?” Mondtam nekik, hogy „mindjárt, a DJ nyolckor kezd, underground klub vagyunk, ugorjatok be nyugodtan.” Erre ők: „Nyugi, tudjuk — tegnap egész éjjel itt voltunk.” Szóval ennyit az én klasszik sales dumámról.

Milyen tapasztalataitok vannak a szeptember óta? Vannak tervek az éjszakai nyitvatartás meghosszabbítására?

Ez egy kicsit bonyolult kérdés, mert az ehhez szükséges engedélyeket nem könnyű megszerezni, jelenleg éjfélig tudunk nyitva lenni. Ugyanakkor vannak terveink a hosszabbításra — nem feltétlenül hajnalig, de mondjuk hajnali kettőig reális lehet.

Őszintén szólva az elején eléggé izgultam, mert minden új volt: egy új ország, új emberek, új nyelv. Ehhez képest nagyon sok támogatást kaptunk, és rengeteg pozitív élmény ért minket az elmúlt hónapokban. Szerintem ez egy kifejezetten erős kezdés.

[Robi]: Az én szemszögemből mindig is szerettem ezt a várost. Kifejezetten pozitív meglepetés volt, hogy tényleg létezik itt egy erős zenei kultúra abban a minőségi techno és elektronikus vonalban, amit mi is képviselünk. Jártunk több helyen, és ezekből elég gyorsan kirajzolódott, mit értünk mi minőség alatt, és hova szeretnénk pozicionálni magunkat.

Látjuk, milyen a közönség, és kifejezetten örülünk annak, hogy ilyen kicsi a klub — ezt a méretet ténylegesen meg tudjuk tölteni. Egyáltalán nincs bennünk hiányérzet amiatt, hogy „very small” a hely, sőt, ez tudatos döntés volt.

Miközben a többiek inkább a nyelv és az új közeg miatt aggódtak, én inkább a forgalom miatt izgultam. Viszont készen állunk arra, hogy vissza is adjunk a közösségnek — ez a lényeg. Szeretnénk külföldi szakembereket is meghívni, mert azt az élményt, amit mi is szeretünk, másokkal is meg akarjuk osztani.

És végül, mik a terveitek a jövőre nézve? Vannak terveitek, hogy mit szeretnétek elérni a következő időszakban?

[Alex]: Elég sok minden. A legfontosabb most az engedély megszerzése — áprilisra már le is van egyeztetve egy találkozónk ezzel kapcsolatban. Ez az egész projekt nekünk is egy tanulási folyamat, gyakorlatilag menet közben kellett belejönnünk az iparágba. Jelenleg ott tartunk, hogy szinte minden nap bent vagyunk, és lenyomunk egy teljes, nyolcórás műszakot — ehhez hozzá kellett szokni, mert később ez simán lehet tizenkét óra is, szóval erre is készülünk.

Van egy közös álmunk is: szeretnénk elindítani egy saját labelt, és idén legalább két komolyabb eseményt is megszervezni — már nem klubléptékben, hanem nagyobb volumenben, különböző szcénákat összehozva, saját brand alatt, együttműködésekben. A cél egy stabil üzleti modell felépítése, hiszen már most is két lábon áll a projekt, és a harmadik pillér az eseményszervezés lesz.

Amikor elindítottuk a helyet és elneveztük Very Small Clubnak, még viccelődtünk is azzal, hogy a következő majd az lesz: Almost Big Club. Közben pedig a DJ-iskolát is megnyitottuk.

Már DJ-oktatással is fogalakoztok?

[Robi]: Igen, tanítunk DJ-ket. A programot Alex vezeti, már összeállítottunk egy 10 alkalmas kurzust, és az oktatás el is indult. Ez egy kezdő szintű képzés, egyéni órákkal, nem csoportos formában, ami elég ritkának számít.

Érdemes azt is hozzátenni, hogy még a klub esetében is 16 hónapba telt, mire eldöntöttük, milyen kávét szolgáljunk fel. Szóval egy új szolgáltatás bevezetése nálunk hosszabb folyamat, de mostanra eljutottunk oda, hogy készen állunk, és már fogadjuk az első tehetségeket.

Közben azzal is szembesülünk, hogy a magyar piac bizonyos szempontból alulmenedzselt. Rengeteg olyan fiatal van, aki ingyen játszik, közben nagyon tehetséges — csak épp senki nem mondta még nekik, hogy „figyelj, ez érték, ezért pénzt lehet kérni.” Ugyanakkor azt sem nagyon látjuk, hogy itthon hogyan tudnának igazán továbblépni, ezért sokszor inkább külföldről hívnak DJ-ket.

Van egy másik ötletünk is, bár még nem eldöntött: szeretnénk lehetőséget adni arra, hogy saját bulit szervezzenek nálunk, afféle „vizsgabuli” jelleggel. Meghívhatják a barátaikat, akár a nagymamájukat is. Ugyanakkor ez kockázatos is, mert nem akarjuk rájuk erőltetni a zenei irányt. Ha valaki hiphop DJ szeretne lenni, akkor abból egy hiphop buli lesz — ami már egy teljesen másik szcéna. Ahány ember, annyi ízlés.

A Very Small Club a Dohány utca 28. alatt található, a következő esemény pénteken lesz a Kindergarten szervezésében, ahol hypno / proper techno fog szólni egész este.