A primate.hu zárt Facebook-csoportjába való belépéshez három kérdésre kell válaszolni. Ezek közül az egyik arra irányul, hogy milyen témákról olvasnának szívesen az érdeklődők az oldalon — és a válaszok túlnyomó többsége rendre az underground fogalma köré épül.

Az „underground” szó eredeti, szó szerinti jelentése „földalatti”, és néhány évtizeddel ezelőtt még viszonylag tisztán elhatárolható volt a mainstreamtől. Előbbihez sötét pincék, eldugott ipari terek és bensőséges klubélmények társultak, míg utóbbi inkább a széles tömegeket megcélzó, populáris helyszínek világát jelentette. Mára azonban ez a határvonal egyre inkább elmosódni látszik. A mainstream esztétika és működésmód fokozatosan beszivárgott olyan közegekbe is, amelyek első pillantásra még mindig undergroundnak tűnnek, ezzel alapjaiban kérdőjelezve meg a fogalom klasszikus értelmezését. Vajon mennyiben beszélhetünk még undergroundról, ha egy adott szubkultúra vizuális kellékei fast fashion üzletek polcain jelennek meg, miközben népszerűsége a közösségi média követőszámaiban mérhető?

Nemrégiben komoly visszhangot váltott ki egy hazai DJ pályafordulása, aki a populárisabb zenei világból tudatosan az underground irányába mozdult el. A felháborodás azonban részben túlzónak tűnik: a zenei alapok sok esetben nem változtak radikálisan, legfeljebb a tempó és a kontextus módosult. Ezzel párhuzamosan olyan eseményekkel is találkozhattunk, amelyek külső jegyeik alapján a trendekhez igazodó, „mainstream-kompatibilis” buliknak hatottak, mégis a helyszín, a közönség és az atmoszféra együttese olyan hiteles élményt teremtett, amely túlmutatott a felszínességen.

Mindez felveti a kérdést: van-e még értelme éles határvonalat húzni underground és mainstream között? A tapasztalat inkább azt mutatja, hogy ezek a kategóriák egyre inkább szubjektívvé válnak — minden hallgató, DJ és közösség saját definícióval dolgozik, miközben mindig létezik egy „még undergroundabb” szint. Ez a fajta versengés azonban sokszor öncélúnak tűnik. Ha már magyarázatra szorul, mit nevezünk undergroundnak, talán maga a fogalom veszít az erejéből.

Ennek ellenére megpróbáltunk közelebb jutni a válaszhoz: hazai és nemzetközi DJ-ket kérdeztünk meg arról, számukra mit jelent az underground.

Raul Young
„Az én szótáramban az underground egy olyan szemlélet, ami tudatosan szembe megy a trendekkel. Egy olyan zenei irány, ami letisztult, kísérletező és nem a folyamatos hatásvadászatról szól. Ebben a közegben fontos a hitelesség, a fókuszban pedig a zene kell, hogy legyen és még véletlenül sem a külsőségek!”

Quentin
„Nehéz megfogalmazni a választ röviden, főleg hogy nem is szívesen használjuk ezt a szót, mert a mai világban nem releváns dolgokra is ráragasztja a média. Szociálisan a nyitottságot, zeneileg pedig a szenvedélyt emelném ki.”

Lyrane
„‘Az underground angolul ugye földfelszín alattit jelent ebből értetődően a mainstream ellentéte, ami arra utal, hogy sokak számára nem ismert előadók jelennek meg benne. Nekem erről az jut eszembe ,hogy egy olyan zenei ágazat/csoport ami a szokványosnál eltérőbb, nem megszokott stílust közvetít a hallgatók számára.”

Vladislow
„Az underground számomra szabadság és önazonosság. Független egyéniségek által táplált közeg, ahol a zene és a közösség őszinte, nem a trendeket követi. Egy élő ellenkultúra, ami ellenáll az uniformizáló, globalista eszméknek, és pont ettől marad hiteles, tiszta és emberi. Az underground nem mindenkié, de aki valóban része, annak otthona.”

Man+Machine
„A mainstream és az underground közti különbség ma már nem működik a régi értelemben – és nem csak azért, mert elmosódtak a határok, vagy mert a szubkultúrák időről időre felkerülnek a felszínre. Maga az underground kifejezés is kiüresedett: sokan inkább díszletként használják, hitelesítésként, miközben a láthatóság és karrierépítés szempontjai szerint játszanak vele. Így vált a szó sok esetben tét nélküli önreklámmá. Ma az underground tehát nem műfaj vagy státusz, hanem sokkal inkább hozzáállás: a spektákulummal, a láthatósági struktúrákkal és a kulturális kiárusítással szembeni pozíció. Ez lehet egy kis előadó önazonos döntése, vagy épp egy nagy zenekar gesztusa – mint a The Cure-é, akik például a saját bevételeik kárára álltak ki a rajongóikért a világ legnagyobb jegyértékesítő cégével szemben. Egy másik, a rögvalósághoz közelebb eső megközelítés szerint Közép- és Kelet-Európában az underground sok esetben ismét szó szerint a felszín alá szorul. Ahol a hatalom (értsd: politikai és/vagy kulturális hatalmi körök) egyre kevésbé tűri a függetlenséget és a rendszerkritikát, ott ezek a közösségek elszigetelődnek, és újratanulják a sötétben való virágzást. Minél erősebb az elnyomás, annál mélyebbre húzódnak – ott azonban sokszor színesebben, bátrabban, ösztönösebben élnek tovább, valódi tétekkel. Ebben az értelemben azok, akik szerint ma már nem létezik valódi underground Magyarországon, talán nem találkoztak azokkal a közegekkel, ahol ez a jelenség ma is eleven valóság. Nem biztos tehát, hogy az underground hiánya a valóságot tükrözi – lehet, hogy ez inkább az észlelés korlátaiból fakad.”

Exigent
„Az underground ellenkultúra, azon alkotók és befogadók közös nevezője, akik mást keresnek, mint az aktuálisan populáris alkotások. Ennek választóvonala viszont eléggé elmosódott, ma már bármi lehet trend akár 24 óra alatt. Az underground a népszerűtlen, ami ugyanúgy lehet kimagaslóan okos és művészileg előremutató, mint szimplán buta és semmitmondó. Önmagában nem érték, csupán egy jelző.”

ML91
„Az underground a művészi és szólásszabadság terepe, ugyanakkor a politika, a közösségépítés és a kultúra színtere is – az új és innovatív dolgok szüntelen keresése.”

Ben Dover
„Az elektronikus zene térnyerésének hajnalán úgy gondolom, hogy könnyebb volt meghúzni a határvonalat, ma már nem olyan egyértelmű a helyzet, sokkal erősebb az összemosódás akár a zenéket, akár a helyszíneket, vagy éppen az öltözködést illetően. Ami biztos, hogy mindig van „undergroundabb”, és semmi nem „100% underground”. Talán az lenne a legcélravezetőbb definíció, hogy az underground nem akar többnek látszódni, mint ami.” 

Chatgpt
„Az underground olyan zenei vagy művészeti mozgalom, ami a mainstream trendek és a kereskedelmi nyomás ellenében, önálló, kísérletező és közösségorientált módon fejlődik. Lényege a függetlenség, a kreatív szabadság és a közönséggel való közvetlen, személyes kapcsolat fenntartása.”

Összességében tehát bátran állítható, hogy az underground nem csupán stílus, hanem egyfajta filozófia, amelyben a hitelesség, a kreatív autonómia és a közönséggel való intim, közvetlen kapcsolat az elsődleges értékek, és ez a szemlélet adja a mozgalom időtálló erejét és folyamatos megújulási képességét a változó zenei világban.

Ha szeretnél még többet megtudni a hazai és nemzetközi elektronikus zenei életről, akkor csatlakozz a a Szakkor by Primate.hu Facebook csoportunkhoz és kövess minket Instán és a TikTok-on is!