Hosszú évek tervezése után végre testet ölt a hazai elektronikus zenei szcéna egyik legfrissebb projektje. TOBAK elárulta: régi álma válik valóra azzal, hogy saját sorozatot indít, amellyel új energiát és minőségi zenei utazást hoz a budapesti éjszakába. A projekt mögött erős bizonyítási vágy és a művészi önkifejezés igénye áll. „Szerintem minden DJ-nek álma egy saját est, ahol megmutathatja a hozzá legközelebb álló zenei irányt” – meséli TOBAK, aki izgatottan várja, hogy a közönség is részese legyen az évek alatt kiforrott koncepciónak.

A tematika letisztult, de annál ütősebb: a hangsúly a tudatosan felépített, egész estés íven van. Az események egy dinamikus warm up-pal indulnak, amit a házigazda szettje követ, majd az est sztárvendége veszi át a pultot. A csúcspontot és a stílszerű lezárást egy közös, extra b2b szett jelenti majd, feltéve az i-re a pontot. Az első felvonásra május 2-án kerül sor az Aether falai között.

A TOBAK Invites debütálásának kiemelt vendége a dán-horvát Denis Horvat lesz, aki a trendek követése helyett saját univerzumot épít. Dobos múltjából fakadó precizitásával és az analóg szintetizátorok iránti szenvedélyével vált az Afterlife és az Innervisions megkerülhetetlen alakjává. Mielőtt május 2-án újra birtokba venné a budapesti táncparkettet, stúdiótitkokról, a Vokabularium kiadó jövőjéről és a magyar közönséggel ápolt különleges kapcsolatáról mesélt nekünk

Már számos alkalommal jártál Budapesten, a hajós buliktól a sötét klubokig. Mi az a specifikus energia, amit a magyar közönségtől kapsz, és miben más ez, mint egy koppenhágai vagy berlini szett során?

Budapesttel az a helyzet, hogy a közönség tényleg teljesen átadja magát a pillanatnak. Van bennük egyfajta nyers, érzelmi energia – az emberek nem félnek kicsit elveszíteni az önkontrollt, hogy valóban átérezzék a zenét. Legyen szó hajós buliról vagy egy sötét klubról, mindig ott van az az érzés, hogy az éjszaka bárhová kifuthat. Jó értelemben véve spontánnak tűnik. Ha Koppenhágához vagy Berlinhez hasonlítom, a különbség elég egyértelmű. A koppenhágai közönség nagyon nyitott és stílusos, de eleinte kicsit tartózkodóbb – meg kell dolgoznod azért a teljes elengedésért. Berlin persze nagyon mély és hipnotikus, szuperül koncentrál a zenére, bizonyos értelemben már-már intellektuális. Budapest valahol máshol helyezkedik el – ösztönösebb, érzelmesebb, kevésbé kiszámítható. DJ-ként ez teszi számomra különlegessé.

Van olyan kedvenc ételed Budapesten, amit minden alkalommal fogyasztasz, amikor itt jársz?

Ami az ételt illeti, mindig megpróbálok egy rendes gulyást enni. Mivel horvát származású vagyok, kulturálisan ez hozzám is elég közel áll, így megvan benne az az ismerős, megnyugtató érzés. Egyszerű, de tele van ízzel – kicsit olyan, mint maga a város.

Sokszor emlegeted, hogy eredetileg dobos voltál. Hogyan befolyásolja a ritmusközpontú múltad azt, ahogyan a dallamos (melodic) elemeket és a techno sötétebb textúráit rétegzed?

Amikor egy számot építek fel, természetes módon dobosként gondolkodom. Olyan dolgokat használok, mint a pergetések, kávás ütések (rim shots), apró „szellemhangok” (ghost notes) – olyan elemek, amiket általában egy élő előadásnál hallani –, hogy emberi érzetet vigyek az egyébként analóg, elektronikus környezetbe. Még ha a hangok szintetikusak is, az elhelyezésük nem merev. Mindig van benne egy kis lüktetés, egy enyhe tökéletlenség, ami karaktert ad neki. Ez nagyban befolyásolja azt is, hogyan rétegezem a dallamos elemeket. Ahelyett, hogy csak rátennék egy padet vagy egy szintisávot, a dallamokat szinte ütőhangszerként kezelem. Interakcióba lépnek a groove-val, és együtt lélegeznek vele. Különösen a sötétebb technóban, ahol a textúrák elég nehézzé és hipnotikussá válhatnak, ez a ritmikai alap az, ami mindent mozgásban tart, és megakadályozza, hogy statikusnak tűnjön. Szóval bizonyos értelemben mindig próbálom elmosni a határt: fogni az analóg elektronikus produkció precizitását, és beoltani azzal a nyers, emberi érintéssel, amit az élő dobolás ad.

A Vokabularium nevű saját kiadódnál mi a fő szempont? Csak a saját elképzeléseidnek akarsz otthont adni, vagy tervezel új tehetségeket is felfedezni?

Számomra a Vokabularium egy nagyon személyes platform. A fő cél az volt, hogy létrehozzak egy teret, ahol kompromisszumok nélkül adhatom ki a saját zenéimet – egy helyet, ahol teljes alkotói szabadságom van, és különböző irányokat fedezhetek fel anélkül, hogy túl sokat gondolkodnék az elvárásokon. Ugyanakkor ez nem csak rólam szól. Otthont ad barátoknak és közeli alkotótársaknak is – a vízió ebben az értelemben elég organikus. Nem próbálok nagy előadói gárdát építeni vagy trendeket hajszolni, inkább szeretném szűkkörűen és tartalmasan tartani.

Sok magyar rajongó kíséri figyelemmel a pályádat a kezdetek óta. Ha a mostani, 2026-os zenei világodat nézzük, milyen energiákat hozol magaddal Budapestre? Egy dalközpontúbb, Afterlife-osabb utazásra készüljünk, vagy inkább a nyersebb, analóg szintidallamoké lesz a főszerep az éjszaka folyamán?

Most, hogy Budapestret jövök, egy közvetlenebb, groove-központú energiát hozok. Ezúttal kevésbé a nagy dallamos, dalszerű pillanatokról lesz szó, inkább a nyers house-ról és technóról. Analóg textúrákra, hipnotikus loopokra és valami fizikaibb élményre számítsatok – olyan zenére, amit először érzel, és nem egy csiszolt, érzelmi utazásra.

TOBAK Invites: Denis Horvat esemény a Facebookon
Jegyvásárlás!