Matthew Sona az elmúlt két évben látványos természetességgel nőtte ki a hazai progresszív house szcéna kereteit: kiadványai olyan platformokon jelentek meg, mint a The Soundgarden, a Mango Alley vagy a Clubsonica, miközben Hernan Cattaneo, Nick Warren, Eelke Kleijn vagy Sébastien Léger supportjai révén nemzetközi körökben is egyre gyakrabban bukkan fel a neve. Sonában az az igazán érdekes, hogy miközben hallhatóan mélyen tiszteli a progresszív house klasszikus történetmesélő hagyományát, a zenéi mégsem nosztalgikusak. Sokkal inkább annak bizonyítékai, hogy a műfajnak még mindig vannak új mondatai.

Ebben különösen fontos állomás az Electronic Groove felkérése is. Az EG az elmúlt közel két évtizedben nem egyszerű online magazinként működött, hanem afféle globális elektronikus zenei csomópontként: interjúk, premierek, kritikák és mixsorozatok révén folyamatosan dokumentálta az elektronikus zene változásait. Az EG Spotlight széria pedig kifejezetten azoknak az előadóknak ad teret, akik nem feltétlenül a legnagyobb hype körül forognak, mégis saját nyelvet beszélnek a klubkultúrán belül. A sorozat egyik legnagyobb erénye, hogy nem trendeket próbál kiszolgálni, hanem karaktereket mutat be. Matthew Sona ide tökéletesen illeszkedik. Ahogy az Electronic Groove is fogalmaz: a magyar producer „a progresszív house egyik legígéretesebb új hangja”, akinek zenéiben egyszerre van jelen a türelem, a részletgazdagság és a magabiztos építkezés.

Az egyórás mix pedig pontosan ezt a szemléletet fordítja le zenei ívvé. Már az Anhauser-féle „Airwave” nyitánya is sokat elárul: nem azonnali csúcsponttal indít, hanem atmoszférát épít. A mix első harmada fokozatosan húzza be a hallgatót ebbe a lebegő, modern progresszív közegbe. Chris Stussy „Desire”-je finoman tolja house-osabb irányba a groove-ot, Antrim „Get My Shine”-ja pedig már egyértelműen azt a dél-amerikai ihletésű, hipnotikus progresszív vonalat hozza, amely köré az egész szett szerveződik. Eli Nissan „Hedonism”-je után érkezik az egyik legerősebb pillanat: Amonita „Tranquility”-je. Amonita zenéiben mindig van valami különös melankólia, itt pedig ez a lebegő, szinte filmszerű hangulat tökéletesen találkozik Sona történetmesélő dramaturgiájával. Nem véletlenül ez a mix egyik érzelmi középpontja.

A középső szekcióban a Maze 28-féle „Stardust” és a Peter Makto-val közös „Clouds Below” már jóval direktebb klubenergiákat mozgatnak meg, de még itt sem válik öncélúvá a dinamika. Matthew Sona láthatóan nem peak-time bombák egymásra pakolásában gondolkodik, hanem átmenetekben és feszültségkezelésben. Ez különösen érződik a saját „Elektricity” érkezésénél, amely a mix egyik csúcspontja. A track egyszerre futurisztikus és érzelmes, groove-orientált, mégis van benne egy finoman epikus réteg. Nem nehéz megérteni, miért figyelt fel rá a Balance Music is. A DAVI-féle „Self ASCND” után Thom Rich „Falling for You” című trackjének Peter Makto-remixe már kifejezetten a hajnal előtti órák világát idézi, ahol a progresszív house nem pusztán tánczene, hanem hangulat- és emlékezetépítés.

A zárás pedig telitalálat. A „Chase The Sun” Khen-féle bootlegje egyszerre működik tisztelgésként és modern reinterpretációként. A Planet Funk klasszikusa ebben a formában nem nosztalgiatrükknek hat, hanem organikusan simul bele a mix narratívájába. Sona itt nagyon okosan nyúl az ismerősséghez: nem a refrén erejére épít, hanem arra az érzelmi felszabadulásra, amit egy ilyen ikonikus motívum képes kiváltani egy hosszú, fokozatosan felépített utazás végén.

„A megkeresésnek rendkívül örültem, mivel egy legendás brandről beszélünk, akik a világ minden pontján jelen vannak. Mivel az Electronic Groove nem kimondottan progressive hangzást képvisel, hanem számos előadót és műfajt szokott bemutatni, így ez egy fantasztikus lehetőség volt arra, hogy olyan térségekre és emberekhez is eljusson a zeném, akikhez amúgy nem. Ebben az egyórás mixben próbáltam bemutatni aktuális hangzásomat, így egy tömör, de színes mixre sikerült. Több saját zene is megtalálható benne, köztük az elmúlt idők legsikeresebb zenéim egyike, az Elektricity. Nagy megtiszteltetésre a Balance fogadott be, és júliusban érkezik. Emellett egy közös zenénk Peter Makto-val is helyet kapott, ami szintén hamarosan elérhető lesz” – fogalmazott Matthew Sona.

És talán pontosan ez a legfontosabb ebben a mixben: nem bizonyítani akar. Nem görcsösen „nagyot mondani”. Inkább megmutatni, hogy Matthew Sona jelenleg hol tart producerként és szelektorként. Az EG Spotlight debütálás így nem egyszerű showcase lett, hanem egy karakteres állítás arról, hogy a modern progresszív house még mindig tud történeteket mesélni. Ha pedig a Balance Selections mix után bárkiben maradt kérdés Sonával kapcsolatban, ez az egy óra újabb meggyőző válasz. A legizgalmasabb pedig talán az, hogy még mindig érezni benne azt a kreatív nyugtalanságot és kíváncsiságot, ami miatt hallgatóként továbbra is várjuk tőle a különleges, váratlan meglepetéseket — és talán éppen ez az az egyetlen apró hiányérzet, ami még ott lebeg a mixei körül. Mert technikailag és zeneileg már most is rendkívül kiforrott világot épít, de közben továbbra is várjuk azt a teljesen váratlan pillanatot, azt az igazán meghökkentő húzást, amely végképp csak rá jellemzővé teszi ezt az univerzumot.