„A siker nem egy nagy áttörés, hanem rengeteg apró lépés” – Vera Logdanidi interjú

Az ukrán elektronikus zenei szcéna egyik legizgalmasabb alakja nemcsak Berlin legendás klubjaiban és a világ meghatározó fesztiváljain van jelen rendszeresen, hanem Budapesthez is szoros személyes kapcsolat fűzi. Az elmúlt években a háború, a költözés, a folyamatos utazás és a belső változások mélyen formálták művészetét és világlátását.

A május 29-i budapesti fellépése előtt készült interjúnkban a Budapesthez fűződő szoros kapcsolatáról, a kijevi underground szcéna ellenálló erejéről és a berlini klubkultúrában szerzett tapasztalatairól beszél. Emellett az alkotás személyes oldaláról is mesél, és megkérdőjelezi a DJ-karrierben bekövetkező hirtelen „nagy áttörés” mítoszát, hangsúlyozva, hogy a siker mögött valójában évek kitartó munkája, következetessége és rengeteg apró lépés áll.

Sokan talán nem tudják, de elég szoros személyes kapcsolat fűz Budapesthez – elég gyakran jársz nálunk. Elmesélnéd, hogy miért?

Ez igaz. Amikor kitört a háború, egy időre Budapestre költöztem, és körülbelül két évig ott éltem. Nagyon hálás vagyok egy közeli barátomnak, aki segített átvészelni ezt a nehéz időszakot.

Most pedig a családom egy része Budapest környékén él, és barátaim is vannak ott, szóval igen — amikor Kijevből utazom, vonattal kell elmennem a legközelebbi repülőtérre, és gyakran Budapestet választom. Néha maradok egy napot vagy többet is, csak hogy egy kicsit pihenjek. A Kijev–Budapest vonatút körülbelül 20 óra 🙂

Mi tetszett legjobban Budapestben és Magyarországon?

Először is, a helyzet és az a sztereotípia ellenére, hogy Magyarországon sokan oroszpártiak, én személy szerint ezt soha nem éreztem Budapesten. Védelmi státuszt kaptam, így biztonságban maradhattam ott. A helyi önkormányzat ráadásul körülbelül három évig ingyenessé tette a tömegközlekedést az ukránok számára, ami őszintén szólva nagyon sokat jelentett.

Imádom az itteni klímát is — Budapestet dombok veszik körül, emiatt sokkal enyhébbnek érződik az időjárás, és a telek sem olyan kemények, mint amihez hozzászoktam. Szeretem, hogy a város kompakt, szeretem az építészetét és azt is, mennyi zöld terület van.

Az egyik kedvenc programom egy forró nyári napot a Palatinus Strandon tölteni. A híres termálfürdőkhöz képest sokkal lokálisabb hangulata van.

És az is fantasztikus, hogy szó szerint csak felülsz egy vonatra, kicsit elhagyod a várost, és hirtelen elképesztő természet vesz körül. Ez is valami, ami nagyon hiányzik nekem.

Rendszeresen játszol nemzetközileg elismert techno klubokban és fesztiválokon. Mikor érezted először azt, hogy elérted azt a bizonyos nemzetközi áttörést, amiről a legtöbb DJ csak álmodik? Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki erre a szintre jusson?

Ez egy nagyon jó kérdés, mert nálam semmi sem történt hirtelen, ilyen „előtte–utána” módon. Nem volt egy konkrét pillanat, amikor azt éreztem volna, hogy „oké, most már nemzetközileg is befutottam”.

Sok éven át rengeteget dolgoztam, és még most is dolgozom. A fejlődés lépésről lépésre történt, és minden új szint inkább apró elmozdulások sorozatának érződött, mint egyetlen nagy áttörésnek.

Szerintem az emberek gyakran úgy képzelik el a sikert ebben az iparágban, mint egyetlen nagy pillanatot, pedig a valóságban inkább következetesség, türelem és rengeteg háttérmunka áll mögötte. Folyamatosan fejlődsz, bizalmat építesz, csiszolod a saját hangodat, embereket ismersz meg, utazol, jobb szetteket játszol — és egy nap arra eszmélsz, hogy csendben eljutottál olyan helyekre, amelyekről korábban csak álmodtál.

Berlin legikonikusabb klubjaiban is gyakran fellépsz (Berghain, Tresor, RSO, Else). Mit adott neked Berlin, és mi a legfontosabb dolog, amit ott megtanultál?

Mielőtt rendszeresen kezdtem volna Berlinben fellépni, sokszor hallottam emberektől, hogy „Berlin már nem a régi”, vagy hogy a zenei szcéna elveszített valamit. De minél többször játszom ott, annál inkább rájövök, hogy Berlin szó szerint bármit képes nyújtani, bármilyen ízlésnek.

És bármit is mondanak az emberek a Berghainról, ott játszani — és különböző időpontokban, különböző kontextusokban megtapasztalni azt a helyet — hihetetlenül értékes. Tényleg próbára tesz művészként: a profizmusodat, a víziódat és azt a képességedet, hogy bármilyen koncepció vagy ötlet álljon is a szetted mögött, képes legyél táncoltatni az embereket.

Berlinben játszottam már mindent — technót, house-t, ambientet, modern techno/DnB hibrideket — ráadásul teljesen eltérő idősávokban is. Emiatt őszintén úgy érzem, hogy ez a város egy új szintre emelte a profizmusomat és az önbizalmamat.

Kijevben is aktív maradtál. Milyen most ott az elektronikus zenei szcéna a háború árnyékában?

Valójában visszaköltöztem Kijevbe. Karrier szempontjából valószínűleg nem ez a legpraktikusabb döntés — biztosan könnyebb lenne Európa más részén élni és sokkal kevesebb stresszel utazni. De az itteni helyi szcéna, amely szerintem őszintén a világ egyik legerősebbje, az oka annak, hogy nem tudok más várost választani Kijev helyett.

Nagyon szeretem Kijevet, és őszintén szólva mindenki beleszeret, aki meglátogat. A háború, a légiriadók és az állandó támadások ellenére a szcéna még mindig él, és képes olyasmit adni, amit nagyon nehéz szavakkal leírni. Ezt egyszerűen át kell élni és érezni kell.

Rhythm Büro, Strichka Festival, Brave! Factory Festival, K41 és sok más projekt — őszintén ajánlom, hogy aki teheti, szervezzen utazást ezek köré.

Az egyetlen fontos dolog, hogy figyelni kell az esetleges támadásokkal kapcsolatos információkat, és ha történik valami, le kell menni egy óvóhelyre. És minden rendben lesz.

A tavaly megjelent albumod a techno széles spektrumát járja be az ambienttől a hipnotikus hangképekig. Milyen koncepció formálta ezt a megjelenést, és mi inspirálta?

Valójában egyáltalán nincs techno az albumon. Még ha az emberek többnyire ehhez a műfajhoz is kötnek a DJ-karrierem miatt, tudatosan nem akartam funkcionális klub- vagy turnélemezt készíteni. Számomra az albumformátum sokkal személyesebb és érzelmesebb dolog.

Inkább egy teljes történetként közelítettem hozzá, mint különálló trackek gyűjteményeként. Néhány szám egyfajta tisztelgés azok előtt az előadók és kompozíciók előtt, amelyek mélyen hatottak rám, és az albumon több rejtett utalás és „easter egg” is található azoknak, akik figyelmesen hallgatják.

Az album nagy része ahhoz az érzéshez kapcsolódik, amikor az ember rájön, hogy az élet egyik pillanatról a másikra örökre megváltozhat. Amikor belül nagy változásokon mész keresztül, kialakul egy furcsa feszültség a múltba való visszatekintés és annak felismerése között, hogy közben mégis tovább kell menned valami ismeretlen és bizonytalan felé.

Ezért volt számomra fontos az albumon szereplő feldolgozás is. Nekem azt szimbolizálja, hogy az élet soha nem fog teljesen visszatérni ahhoz, ami korábban volt — de a félelem ellenére az előrehaladás elkerülhetetlen.

Ha visszamehetnél az időben, mit mondanál a húszéves önmagadnak?

Haha, ez tényleg remek kérdés.

Először is azt mondanám magamnak, hogy ne halogassam az egészségemmel való törődést. Ez nagyon fontos, mert sokkal nehezebb helyrehozni azokat a dolgokat, amelyeket évekig ignoráltál. Soha nem szabad „spórolni” az egészségen — általában pár évvel később a probléma megoldásának ára minden értelemben sokkal magasabb lesz.

Azt is mondanám, hogy minél hamarabb meg kell tanulni angolul. Rengeteg ajtót nyit ki, és rengeteg korlátot megszüntet.

És talán a legfontosabb: húszévesen az ember gyakran válaszút elé kerül egy stabil, kiszámítható fizetéssel járó munka és aközött, hogy kockáztasson, új dolgokat tanuljon és tapasztalatot szerezzen. Én mindenképpen a második opciót választanám. A pénz előbb-utóbb megérkezik, és ha valami iránt igazán szenvedélyes vagy, idővel megtalálhatod a módját annak is, hogy anyagilag is eltartson.

Ugyanakkor szerintem fontos diverzifikálni a kockázatokat úgy, hogy közben ugyanabba az irányba haladj. Például ha a zene a fő utad, jó, ha több lábon állsz, és nem csak DJ-zésből áll az egész. Ha az iparág egyik része nehezebb időszakon megy keresztül, egy másik zenei skill vagy munka továbbra is kapcsolatban tarthat azzal a világgal, amit szeretsz.

Igazából ezt én magam is így csináltam, szóval lehet, hogy ez kevésbé tanács a fiatalabb önmagamnak, és inkább azoknak szól, akik most tartanak életüknek ezen a pontján.

Mely előadók hatottak rád a legjobban a pályád elején? Kik inspiráltak a leginkább?

Vera Logdanidi május 29-én a Very Small Club első nagyobb szabású buliján lesz hallható, ami a budapesti Toldi Clubban kerül megrendezésre!

Esemény: https://www.facebook.com/events/853270617797271
Jegyek: https://cooltix.hu/event/69de5149970ae5fa31f32316