Néhány év alatt egyértelművé vált, hogy a SopronFest nem a klasszikus magyar fesztiválok receptjét szeretné újraírni. Sokkal inkább egy olyan városi eseményként működik, ahol a koncertek csak egy részét jelentik az élménynek. Idén ez talán még látványosabban sikerült, mint korábban.

A 2026-os kiadás már azzal is új fejezetet nyitott, hogy nyár elejére költözött, miközben a bemelegítő programok ismét napokkal a koncertes hétvége előtt életre keltették Sopront. Kávézók, udvarok, galériák, podcast-beszélgetések, gasztronómiai események és kisebb koncertek tették valóban fesztivállá az egész várost, nem csak a Lővérek kempingjét. A szervezők 80 helyszínen mintegy 300 programmal készültek, ami jól mutatja, hogy a SopronFest ma már jóval több három napnyi koncertnél.

A hétvége zenei kínálata sem okozott csalódást. A legnagyobb várakozás természetesen a The Prodigy visszatérését övezte, amely hosszú évek után ismét magyar fesztiválszínpadra állt. Emellett Azahriah, Beton.Hofi, Dzsúdló, Halott Pénz, Bagossy Brothers Company, Kispál és a Borz, Parno Graszt, valamint számos hazai kedvenc gondoskodott arról, hogy generációtól függetlenül mindenki találjon magának programot.

Ami nekem különösen tetszett, hogy a Lővérek továbbra is az egyik legkellemesebb fesztiválhelyszín az országban. Árnyas, zöld, levegős, és még nagyobb tömeg esetén sem éreztem azt a nyomasztó zsúfoltságot, ami sok más rendezvényen már szinte alapértelmezett. Könnyű volt közlekedni a helyszínek között, a város közelsége pedig rengeteget hozzáadott az élményhez.

A SopronFest zenei iránya egyre inkább a szélesebb közönség felé nyit, így a rétegzenei produkciók valamivel kisebb hangsúlyt kapnak, mint korábban. Ugyanakkor ezt nem feltétlenül tartom negatívumnak, mert éppen ettől lett igazán sokszínű a program: nem sok hazai fesztivál van, ahol ugyanazon a napon elektronikus zene, alternatív rock, pop, hiphop és világzene is megfér egymás mellett.

Elektronikus zenei szemmel nézve idén sem a SopronFest volt a legerősebb hazai fesztivál, viszont a kisebb helyszíneken és az afterprogramokon azért bőven lehetett érdekes dolgokba belefutni. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a kemping több pontján is szólt a zene, a DJ-programok és a közösségi terek pedig jól ellensúlyozták a nagyszínpadak inkább mainstream irányát.

A SopronFest talán legnagyobb erőssége továbbra is az identitása. Nem akarja lemásolni a Balaton-parti óriásfesztiválokat, és nem akar minden műfajban a legnagyobb lenni. Ehelyett egy olyan eseményt épít, ahol Sopron maga is főszereplővé válik. A történelmi belváros, a helyi vendéglátóhelyek, a kulturális programok és az erdei koncerthelyszín együtt olyan karaktert adnak a rendezvénynek, amelyből ma már kevés akad Magyarországon.

A 2026-os SopronFest összességében azt mutatta meg, hogy a fesztivál sikerének kulcsa nem kizárólag a headlinerekben rejlik. Sokkal inkább abban, hogy néhány napra valóban képes egy egész várost közös kulturális térré alakítani. Ha ezt az irányt tovább tudják vinni, akkor a SopronFest hosszú távon is stabil helyet foglalhat el a hazai fesztiválnaptár egyik legkülönlegesebb eseményeként.

Képek: Rockstar Photographers