Nem kell, hogy minden buli olyan legyen mint egy fesztivál

A line up-ot már hónapokkal ezelőtt kihirdették. A jegyek csak úgy repkednek az early bird státuszból egyenesen a sold out szekcióba, és most végre egy repülőnyi kimerült DJ taxizik a helyszínre, mint egy kisebb hadsereg. Szombat este van és a nagy esemény is elérkezett. Ami úgy ontotta ki magából az újabb és újabb neveket Facebookon, mint a hawaii vulkán. A játékidő ugyanakkor egészen elképesztő. Dixon 1 óra és 30 percet játszik, de a fellépése éppen Seth Troxler szettjével ütközik, kerek egy órán át. Ha egy picit nem figyelsz oda máris ott találod magad, hogy lekésted a DJ-t, akiért 60 fontot fizettél. Rájössz, hogy a 22 fellépővel teletűzdelt line up nem biztos, hogy akkorát fog szólni, mint azt szeretnéd. Sőt még akár az is előfordulhat, hogy ott ragadsz a rosszabbik, teljesen fullon levő teremben és azokat a DJ-ket hallgatod majd meg, akik a pult mögött kakaskodnak egymással. Mivel egy órára lettek kifizetve, nem csoda, hogy mindenki back 2 back-ezni akar.

A backstage 20 DJ-vel és 6 órás line uppal olyan hatást kelt, mint csúcsidőben a tömegközlekedés. Sűrű cigarettafüst és külföldi DJ-k töltik meg a teret, a sarokban pedig ott találjuk a promótereket, akik izzadtan, ketamin mámorban és kissé ijedten nézik a történeseket, amelyet ők kreáltak. Koccintanak majd tudomásul veszik: „Túl sok a DJ…”

Ismerős a szitu. A promóterek általában rengeteg előadóval töltik meg a line up-ot, azt remélve, hogy így minél több vásárlót tudnak megfogni. A rajongók csak ennyi szólnak, ha kikerül a line up: „uuh” és „aah”. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés: ez nem fogja tönkretenni az éjszaka hangulatát? Nagy neveket összerakni egy órára – akik gyakran maratoni szettet játszanak és szokásuk több órán át kísérletezni -nem fair a DJ-vel, illetve a rajongókkal szemben sem. 

Erre a jelenségre pedig nem igen figyel oda senki. Főleg akkor nem amikor az a cél, hogy minél több jegyet sikerüljön eladni. Ahogy véget ér az egyik szett, már kezdődik is a másik. Zenei stílusok váltják egymást, nincs semmi íve a bulinak. az egész végül nem lesz más, mint egy nagy katyvasz.  Rengeteg olyan zene lapul a DJ-k lemezestáskájában, amelyek remekül beilleszthetők egy 4-5 órás szett közben, ugyanakkor amikor csak 1 órát zenélnek, akkor elveszik az a hangulat és érzés, amit alapvetően teremtene vagy teremteni akar. Rengetegen tudnak ezzel azonosulni mikor egy hatalmas gyárépületben állnak és átvennék az érzést, de a DJ-nek át kell adni a helyét, amivel egyúttal egy teljesen új hangzásvilág következik.

Ha összehasonlítunk egy kisebb bulit egy nagyobbal akkor azt láthatjuk, hogy az exkluzivitás sokkal jobban átjön egy kisebb bulin, mint amikor nagyobb neveket zsúfolnak be egy estére. Ez szinte lehetetlen vállalkozás, legalábbis nagyon nehéz, főleg úgy hogyha jegyeket akarunk eladni £50-ért két hónappal előre. 

Talán nem fair ezeket a nagyobb eseményeket ennyire negatívan leírni. Mindannyian egyetértünk abban, hogy megvan a maga varázsa amikor felcsendül egy sláger ezekben a hatalmas lézerekkel megvilágított termekben, és amíg ezek a nevek viszik a jegyeladásokat addig a promóterek nem fognak ezzel foglalkozni. 

De nem érzed ezt soknak vagy megterhelőnek? A kevesebb néha több, nem igaz? Korrekt lenne, ha ezek a nevek egy fesztivál hétvégéjén lennének elszórva, de egy 8 órás bulin kissé soknak érezzük. Ezeknek a nagy pénzcsináló estéknek a DJ-re kellene figyelniük és teret adni nekik, hogy kifejezhessék magukat. A legjobb bulik általában azok, amikor csak két DJ áll a porondon egész este. Ez azt is jelenti, hogy biztosan nem fogod lekésni a nagy pillanatot amikor elmész megkeresni éppen a barátaidat. Plusz nem fogsz leragadni egy teremben attól félve, hogy lemaradsz valamiről. 

Amíg a Berghain kitart a minimum 4 órás szettjei mellett, addig a Printworks egészen jó példát mutatott azzal, hogy a DJ-k minimum 2 órát játszottak, és a nagyteremben egyszerre csak 4-5 DJ foglalhatta el helyét a megszokott 7-8 helyett.

Egy DJ mindig jobban tud teljesíteni, ha tudja, hogy van ideje és senki sem megy sehova – nem pedig úgy, hogy az egyik teremben Denis Sulta B2B The Black Madonna B2B The Martinez Brothers szól, a másikban pedig Ben Klock B2B Helena Hauff B2B Nina Kraviz. Ezek az esték jobb, ha megmaradnak undergroundnak, mint amilyenek eddig is voltak, nem pedig teljesen bezsúfolva mintha csak fesztiválok lennének. Engedjük a közönséget gondolkozni. Hagyjuk a DJ-ket lélegezni.

Forrás: [Mixmag]