Hiánypótló új sorozattal jelentkezünk az idei évtől, ahol egy csokorba próbáljuk gyűjteni az adott negyedévben megjelent, szerintünk arra érdemes e-zenei LP-ket. Mivel a Spotify prémium felhasználók számára nettó három sör/hó árért korlátlan hozzáférést biztosít a legtöbb ilyen albumhoz így ezt a platformot fogjuk használni a hanganyag prezentálásához.

Mivel szinte lehetetlen, így mi sem tudunk minden megjelenést monitorozni, ezért ha úgy gondoljátok valami mégis kimaradt, akkor egy komment formájában nyugodtan juttassátok el hozzánk! Jó hallgatózást mindenkinek!

Apparat – LP5 [Mute]

Sascha Ring-et valószínűleg senkinek nem kell bemutatni. Miután a Moderat felállással az utóbbi években többször is körbeturnézták a világot, a Modeselektor srácok és Apparat is szerettek volna visszatérni egyéni projektjeikhez. Mindkettőnek meg is van az eredménye de a srácokról majd egy kicsit később. Három Shitkatapult kiadvány és egy Ellen Alliennel közös BPitch Control co-produkció után az LP5 a londoni Mute igencsak gazdag diszkográfiáját színesíti tovább. Nem nagyon van mit hozzáfűzni, a minőség és a hangulat a megszokott, de korántsem unalmas! Kitűnő választás a borongós hétköznapokon!

Yamila – Iras Fajro [Forbidden Colours / Kompakt]

Számomra a spanyol Yamila Rios debütáló Iras Fajro albuma volt az első negyedév legnagyobb meglepetése. Erre abszolút nem készültem, véletlen kutakodás közben futottam bele, és azóta nem tudom letenni. Igazi elektronika, downtempos beütésekkel, amihez Yamila hangja pedig iszonyat jól passzol. Ja, és az On The Road című dalon Clark is közreműködött (hallatszik is)!

Ricardo Tobar – Continuidad [ESP Institute]

NA VÉGRE! Ricardo Tobar még a Border Community érában lopta be magát a szívembe (ki ne emlékezne az El Sunsetre?), de szerintem a 2013-as If I Love You óta nem igazán hallottam semmi izgalmasat tőle. A Las Vagues dal elején ugyan picit megijedtem, de szerencsére megalapozatlanul. Szerintem kb. hibátlan lett az album, mintha James Holden és a The Inheritors vonalát vinné tovább. Az biztos, hogy itt fog figyelni a lemez a polcon.

LCD Soundsystem – Electric Lady Sessions [DFA Records]

Az LCD Soundsystem zenekar 2002-ben alakult meg New Yorkban, egészen pontosan Brooklynban. Stílusuk rendkívül szerteágazó, főleg post-punkot, discot, elektronikus rockot, indie rockot játszanak. Eddig négy nagylemez köthető a kilenc fős (James Murphy, Pat Mahoney, Nancy Whang, Tyler Pope, Al Doyle, Gavin Rayna Russom, Matt Thornley és Korey Richey) csapathoz, a legelső még 2005-ben jelent meg és a formációhoz hasonlóan az LCD Soundsystem nevet kapta. A banda egyébként 2011-ben egyszer már feloszlott, ám 2015 óta újból aktív, azóta a 2017-ben megjelent American Dream után az Electric Lady Sessions a második nagylemezük.

Efdemin – New Atlantis [Ostgut Ton]

A kasseli születésű de már Berlinben élő Phillip Sollmann igazán sokoldalú előadó. Másfél évtizedes pályafutása kezdeti szakaszában főleg a deep és tech house világában érezte otthon magát, manapság azonban már a berlini Berghain falai között is egyre gyakrabban találkozhatunk vele, ugyanis a klub rezidensi csapatát erősíti. Nem meglepő, hogy az ugyancsak német, de kölni Kompakt családhoz köthető Dial után – ahol első három szerzői albuma is napvilágot látott – a New Atlantis című album már az Ostgut Ton égisze alatt jelent meg. Efdemin sokoldalúságát jelzi, hogy az album a melodikus techno, a kísérleti elektronika és az ambient ötvözete. Figyelem, aki az első percektől sötét, ipari technora számít az csalódni fog! Szakavatott füleknek viszont erősen ajánlott.

Catz N’ Dogz – Friendship [Pets Recordings]

Lengyelország legismertebb house-exportcikke egyértelműen a Grzegorz Demiañczuk és Wojciech Tarañczuk alkotta páros, akik egybként 3Channels néven is ismerősek lehetnek a tech house rajongói számára. Szczecin, a duó szülővárosa alig több mint 150 km-re fekszik Berlintől, így természetesen a két DJ-t már a kezdetektől a német főváros ikonikus techno hangzása inspirálta. Már legelső munkáik is olyan brandekhez kötődtek, mint a berlini Get Physical Music vagy Claude VonStroke kaliforniai kiadó-családja, a Mothership és a Dirtybird. Közben 2010-ben megalapították saját platformjukat, melyet Pets Recordings névre kereszteltek. 2015-ben itt jelent meg a Basic Colour Theory majd idén a Friendship is, amely összességében már a negyedik nagylemezük.

Lowtec – Light Surfing [Avenue 66]

A német Jens Kuhn munkássága már több mint két évtizedet ölel fel, munkái eleinte a frankfurti Klang Elektronik techno-label testvér-kiadójánál, a finomabb darabokra specializálódott Playhouse-nál láttak napvilágot. Zenéi főleg a deep house, a tech house, és a minimalisztikus techno jegyeit ötvözik, ez a Light Surfing albumon is hallható, amely egyébként 2002 óta az első nagylemeze.

Placid Angles – First Blue Sky [Magicwire]

A michigani John Beltran ugyan közel 30 éve aktív, a Placid Angles név alatt mindössze egyetlen albuma jelent meg, az is 1997-ben. Most 22 év után újra elővette a projektet, és milyen jól tette! Az év elején Lone oldalát pörgettem éppen, hogy valami jóságra bukkanjak, ott futottam bele, az album ugyanis az általa alapított Magicwire labelnél jelent meg. Nincs cicózás, már az első 2 másodperc után robban az album. Gyönyörű elektronika, ambient és tört vegyül a melankolikus dallamokkal. Egyszerűen imádom az egészet!

Modeselektor – Who Else [Monkeytown Records]

A történet Berlintől kb. 30 km-re, keletre kezdődött 1992-ben, ekkor találkozott először Gernot Bronsert és Sebastian Szary. 1996-tól kezdték el építgeni a Modeselektor formációt, négy évvel később, megismerkedtek Ellen Allien-nel és alá is írtak a BPitch Control-hoz. Legelső munkáik, sőt első két nagylemezük, a Hello Mom! (2005) majd a Happy Birthday! (2007) is a Fraatz kisasszony által alapított berlini techno-labelhez köthetők. A 2011-es, Monkeytown viszont már saját, ugyanerre a névre keresztelt kiadójuk diszkográfiáját gyarapítja, akárcsak az idei Who Else. Berlin és a techno-impresszió már korai munkáikon is érezhető de talán sosem volt olyan erős mint a februári, nyolc sávot tartalmazó albumon.

Weval – The Weight [Kompakt]

A Weval duót a kezdetektől követem, szerintem igazán szuper dolgokat csinálnak, és szerencsére már más is felfedezte őket. A holland Harm Coolen és Merijn Scholte Albers közös projektje itthon is több alkalommal fellépett már, jártak a Szigeten is, illetve tavaly az Ohmydeer Festivalra is meghívást kaptak. 2016-os Weval című debütáló albumuk óta erős szálak kötik őket a kölni Kompakt kiadóhoz, így nem meglepő, hogy a The Weight is itt jelent meg. Egyelőre elég vegyes érzelmeim vannak az albummal, nem teljesen erre számítottam, elég lassúnak találom, mindenesetre így is van 4-5 szám, amit rendszeresen pörgetek. A címadó mellett a Someday-t például napi szinten.

Összességében elég jól indult az év, reméljük Ti is találtatok közte kedvetekre való megjelenéseket!

Szerzők:
Freak
Farkas Márton