Rendszeresen jelentkező sorozatunk első részét olvashatjátok. Augusztus utolsó napjaitól számítva egészen karácsonyig a német fővárosba vetett a sors. Berlin e-zenében betöltött szerepe gondolom egyik olvasó számára sem szorul bemutatásra. A sorozat első részében az első napok élményeit, tapasztalatait osztanám meg, ennek még nem sok köze lesz a zenéhez, de egyrészt úgy gondolom sokan szívesen olvasnának hasonlókról, másrészt pedig mindenki számára praktikus információkkal szolgálhat, aki úgy gondolja, hogy akár csak egy hétvégére is beleveti magát az itteni életbe, vagy akár hosszabb időt is eltöltene itt.

36 fokos kánikulában indultunk neki a nagyjából 900 km-es útnak, mikor este fél 10-kor megérkeztünk, 12 fok fogadott bennünket 🙂 Lichtenberg városrészben bérelünk lakást (aminek nagyjából annyi köze van a hegyhez, mint Ferihegynek), egy 3 szobás panelt 2-en, fejenként havi 284 euroért. Ebben már benne van a rezsi is. Az albérlet egy fokkal drágább, mint itthon, bár téli hónapokban összesen egy ekkora lakásért odehaza se sokkal kevesebbet fizetnénk. A másik, ami még drágább, mint itthon, az a tömegközlekedés, a sima vonaljegy 2,6 euro, a havi bérlet 74-91 euro között mozog (azért nekünk sikerült kiügyeskednünk egy 23 euros kedvezményt :), attól függ merre akarsz utazni, ugyanis a város 3 zónára van osztva. Értelemszerűen, ha csak a belső gyűrűben mozogsz, akkor olcsóbb, mindhárom zónát csak akkor kell igénybe venned, ha a Schönefeld repülőtérre, vagy az agglomeráció településeibe utazol. Az egyik dolog, amihez a németek nagyon értenek, az a logisztika, a tömegközlekedés is zseniális, 10 metróvonal, 15 gyorsvasút (S-bahn), de a HÉV-vel ellentétben ezek a vonatok sose keresztezik az utat, így lényeében 18 metróvonalról is beszélhetünk. Ezeken biciklit is szállíthatunk. A metró késő éjjelig jár, hétvégén nonstop, ahogy a villamos is nonstop, de ő mindennap. Tehát bármikor eljuthatsz relatív rövid idő alatt bárhova, annak ellenére, hogy a város óriási területen helyezkedik el és a lakossága is kétszerese Budapestnek.

Apropó lakosság…indulásom előtt többektől is csak azt hallottam, hogy a német nők rondák és amúgy is mindenki b.zi. Nos. az első állítást cáfolnom kell, igaz azokból a típusú lányokból, akikre mi magyarok igazán büszkék lehetünk és akiket az irigyek plázapicsáknak neveznek, eddig mindössze 1 db-ot láttam, azonban igen komoly kis német lányokat látni mindenfele, persze azt is hozzá kell tennünk, hogy az itt élő – milliós – külföldi kolónia tartogatja az igazi csemegéket. Igazi multikulti város, magyar szót minden másnap hallok, rengeteg az arab, indiai, fekete, de valahogy békésebbek, mint például Bécsben. Törököket egyébként sokat látni, de mégsem annyit, mint azt először gondoltam volna. A második állítás viszont helytálló, igaz eddig félreérthetetlen szituációban eggyel sem találkoztam,  azonban ránézésre valóban nagyon sokan vannak… Ja igen, a másik sztereotípia: a németek hűvösek…az a szintű segítőkészség, ami nap, mint nap ér minket, teljesen szokatlan számomra. Saját maguktól sétálnak oda, ha látják rajtad, hogy nem vagy biztos arra, hogy merre tovább, ha valaki elhagy valakit, rohannak utána, hogy visszaadják neki az ottfelejtett holmit.

Ha már ismerkedni akarunk, törődjünk a külsőnkkel is. Potsdamban (30 km-re Berlintől, ahol amúgy drágább az élet mint a fővárosban), nem messze a munkahelyemtől akár 16 euroért szolizhatunk havonta korlátlanul. Igaz ehhez 1 éves bérletet kell váltani, amúgy 12 perc 4 euro, akárcsak itthon a legtöbb helyen. Hajvágás a lakásunk közelében 15 euro, de ma láttam egy óriásplakátot, ami 5 euroért hirdeti magát…

Lakunk, utazunk, csajozunk/pasizunk, ha nem bulizunk, akkor azért enni is kell időnként. Indulásom előtt majdnem bevásároltam itthon az alapélelmiszerekből, majd óva intettek attól, hogy meg ne tegyem, ugyanis itt nem drágább a kaja, mint otthon… Ezt nem akartam elhinni, de tényleg így van. Nem, hogy nem drágább, hanem bizonyos helyeken bizonyos élelmiszerek bizony sokkal olcsóbbak. Persze nem mindegy, hogy hol.

Bevásárlásra eddig a „Netto” lánc bizonyult a legmegfelelőbbnek, jellegzetes sárga logójával rengeteg helyen találkozhatunk. Néhány példa: kifliszerűség 0,17 euro, 1,25 literes cola 0,69 euro, fél literes ásványvíz 0,11 euro…ennyiért itthon ilyeneket hol kapunk?  Ami érdekesség, hogy a műanyag üvegekre is kell betétdíjat fizetni, a 0,11 euros vízre a dupláját, 0,25 eurot, de még, ha ki is dobjuk az üvegeket, az a 100 ft összesen sem hiszem, hogy földhöz vágna bárkit is. Mellékesen hadd jegyezzem meg, hogy a Kaisersben (igaz ez drágább, mint az itthoni boltok többsége) a 300 g-os Milka 1,59 euroba került… 🙂 Bankkártyát – még ha dombornyomott is – nem mindenhol fogadnak el, sajnos a Netto is ilyen. 1000 ft-ból már lazán be lehet rúgni, ha boltban vásárolsz, 2 üveg bort már simán tudsz ennyiért venni. Ha megéhezel, az Alexanderplatzon 1,2 euroért kapni igazi német bratwurstot, kifliben…oh ha lenne ilyen a Blahán is…teljesen rákattantam, minden nap eszem egyet 🙂 Mindenképp érdemes kipróbálni Berlin specialitását, a currywurstot is. A kebab a házuktól nem messze 1,9 euro. Kifőzdék: a munkahelyünknél levő menzán 2,6-3,5 euroért adják a főételt, az otthoni munkahelyi étteremben ennél drágább volt minden főétel… Mekiben hasonlóan, mint nálunk és Európában 1 euroba kerül csak a hamburger. Ha a napi átlag kajapénzt nézem, otthon többet költöttem erre, bár  az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt van, aki főz rám – persze az alapanyaokat attól még meg kell venni 🙂

Azért a „bezzeg Nyugaton” állítás itt sem mindig állja meg a helyét. Vannak dolgok, ami nálunk jobb és jobban megy. Ilyen például a net. Teljesen ledöbbentünk, mikor a netet intéztük, ugyanis minimum (!) 2, azaz kettő hét, mire bekötik. Mindenhol…Addig mobilnet, ami piszoklassú időnként. Telefonálni viszont fillérekbe kerül. Sim kártyát vehetsz 5 euroért (eddig 2,5-be került a Saturnba, ma lett vége éppen az akciónak), amiért 166 percet beszélhetsz, amúgy 0,9 cent egy perc minden német hálózatba, illetve bizonyos csomagokban a magyar vezetékest is ennyiért hívhatod.

Nos, így dióhéjben ennyi, remélem hasznos információkkal szolgálhattam. Akinek lehetősége van rá, rendelkezik rendszeres passzív jövedelemmel vagy nyugdíjas, mindenképpen fedezze fel a várost hosszabb időre, mert ha tudod mit hol keress, akkor nem fog többe kerülni az itteni élet, mint az otthoni.

 

A következő részben már a berlini partyélet is terítékre kerül… 🙂