Bevezetés gyanánt elmondanám magamról, hogy nem vagyok egy nagy külföldre járó partizó, talán ha ez volt életem harmadik vagy negyedik olyan alkalom, amikor alapvetően egy buli miatt célirányosan nekiindultam valamelyik európai országnak – általában ugyanígy Ausztria volt a célállomás, mint most. De amikor megláttam ennek a rendezvénynek a FB eventjét, azonnal tudtam – ide menni kell, és kész! Természetesen nem is bántam meg…

Szerencsére sikerült jó előre mindent megszerveznie egy kedves barátomnak, ami a szállást és a jegyeket illeti, és szombat reggel neki is vágtunk vonattal a célországnak – amúgy bécsi bulikra mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a fajta kiutazást, hiszen így senkinek nem kell a vezetésre koncentrálni, ami ugye pláne visszafelé fontos… Minden gond nélkül ki is értünk, azonban a szállás elfoglalásáig volt még pár óránk, így hát először jöttek a kötelező bécsi körök: Wiener Naschmarkt (itthon sem ártana egy ilyen minőségű piac…), wiener schnitzel, sörözés, miegymás. Majd jöhetett a szállás elfoglalása, készülődés, izgalom, alapozás – este 10 körül pedig végre indulás indulás a tett helyszínére!
A Planet TT Bank Austria Halle, ami a buli helyszínéül szolgált, a még mindig impozáns Gasometer épületben helyezkedik el, amúgy semmi extra – egy szép nagy csarnok a belső részen, sok ezer partyarccal, egy kisebb terem, egy hosszú bárpult és mosdók a külső részen. A dohányzást tiltó táblák ellenére mindenhol füstöltek bent sógorék, így mi sem voltunk restek, gyorsan felvettük a helyi szokást, ami felüdülés volt az itthon megszokott kijárkálás után – mondjuk reggel a ruháink szaga már nem annyira, szóval rendszert talán mégse csinálnék belőle… Megérkezésünkkor egy Daox nevű csóka pörgette a warm-upot, nem nagyon hallottam eddig róla, de nagyon tetszett a szettje, több zenét magam is rendszeresen játszok az elhangzottak közül, gondolkodtam is rajta, hogy na, vele szívesen tolnék egy b2b-et… Őt Phillip Straub, vagy ahogy itthon jobban ismerik, Felipe követte, tulajdonképpen korrekt felvezetés volt Mr. Oh Yes előtt, bár helyenként kissé laposabb zenékkel operált, a szett vége pedig nem igazán tartott már sehova.

hot

De aztán – kis késéssel – feltűnt egy nagy barna mackó a pultban, a közönség pedig azonnal megőrült, Ő pedig belecsapott a lecsóba. Ahogy a buli után megjegyeztem: ő a világ egyik legjobb DJ-je, és nem azért, amit játszik (bár az se rossz…), hanem AHOGY játssza. Őrületes bulit csinált, szokásához híven alapvetően tech-house és techno zenékkel, de mindig tudta fokozni a hangulatot egy-egy különösen odaillő darabbal – de hát neki ez az egyik fő erőssége, ezt jól tudjuk… A körülmények viszont sajnos nem annyira voltak megfelelőek, a kelleténél talán picit több jegyet adtak el a szervezők, aminek helyenként elég komoly heringeffektus volt az eredménye. Viszont a Funktion-One kifogástalanul duruzsolt, és a fénytechnika is magasan verte az itthon megszokott szintet. Amit még hiányoltam ilyen téren, azok az ülőhelyek voltak – jóformán sehova nem lehetett leülni a helyen, pedig néha jól esett volna egy kényelmes ülőalkalmatosság. Mr. Cox zseniális befejezést rittyentett a szettjének, pár klasszikusabb hangzású house zenével, meg is kapta a méltán kijáró vastapsot. Őt a mi Hot-X-ünk váltotta, nem lehet könnyű feladat átvenni egy ilyen befejezést, először picit fura is volt a váltás, de aztán elkapta a fonalat Hoti, és szépen befejezte, amit be kellett. Nem hallgattuk már végig őt, győzött a fáradtság, és szépen visszataxiztunk (vagyis Ubereztünk, hiszen náluk még működik ez a szolgáltatás…) a szállásra.

Végezetül megjegyezném, hogy színvonalban a buli egyáltalán nem volt erősebb, mint az itthoni top rendezvények, sőt, rá kellett jönnöm, hogy annyira nem állunk rosszul ilyen téren. Mindent összevetve pompás kis mulatságnak lehettünk részesei, és az „öreg” Carl Cox még mindig megér minden pénzt. Bízom benne, hogy hamarosan újra hallhatjuk itthon is Őt…