Ott hagytam abba az előző beszámolót, hogy reggel 6-kor indultunk vissza Nógrádból Budapestre. Harmadik egymást követő nap a harmadik fesztiválra készültünk. A hosszú hétvége csütörtökön indult Dunaújvárosban a Rockmaratonon, majd pénteken folytatódott a Bánkitón, hogy aztán feltegyük az i-re a pontot Velencén, az EFOTT-on.

Mivel elég szar idő volt, ezért a strandolást elengedtük, úgyhogy frissen és üdén, kipihenve indultunk neki az utolsó etapnak. Mint már említettem, Rockmaraton után elromlott a telóm, nem töltött, ekkor már 48 órája be sem tudtam kapcsolni. Előrelátó voltam, ezért a többieknek elküldtem indulás előtt még itthonról a jegyeket e-mailben. Gondoltam én… A helyszínen aztán kiderült, hogy a számlát sikerült elküldenem és nem a QR-kódokat tartalmazó mailt. Sebaj, bejelentkezem egy másik telefonról. Igen ám, de az meg megerősítő kódot küldött az én számomra, ami ugyebár ki van kapcsolva. Patthelyzet klasszikus esete, amit a kasszások nem is tudtak, vagy nem is akartak felfogni, de abban biztosak voltak, hogy QR kód nélkül nem jutunk be. Végül egy harmadik kollégájuk segített ki, aki belépett a céges laptopon a postafiókomba. Siker!

„Kurva gyorsan vegyünk egy sört!” címszó alatt muszáj volt inni az izgalmakra, úgyhogy egy perc múlva már az EFOTT házi női strandröplabda bajnokságának döntőit néztük hűs nedűt kortyolgatva. Az eredményre mondjuk nem emlékszünk, nem azt figyeltük 🙂 Vicces volt. hogy párhuzamosan zajlott a fiúk versenye is, ami bár sokkal magasabb színvonalú játékot hozott, de a kutyát nem érdekelte. Gyorsan végigjártuk az off music helyszíneket, közben sikerült becápázni egy rakat – a VOLT Fesztiválon már bizonyított – dobozos Desperados sört ingyen, úgyhogy nyugodtan megindulhattunk a nagyszínpad felé, mert elegendő pia utánpótlással rendelkeztünk.

Ez már a fesztivál harmadik napja volt, az országban talán egyedülálló módon itt a vasárnap a negyedik, zárónap. Szombaton egyébként a Belga – Tankcsapda – Scooter hármas érdekelt minket legjobban. Miattuk jöttünk. Ráadásul egymás után léptek fel, úgyhogy fél 9 és hajnali 1 között egy pillanatig sem unatkoztunk. Mondjuk egy fesztiválon amúgy sem lehet unatkozni, nekem még soha nem sikerült, pedig ha tehetem, már kora délután ki szoktam jönni és eszembe nem jut zárás előtt hazaindulni, akármi is legyen a program.

Amúgy egy korsó sör – ha jól emlékszem – 590 Ft-ba került, viszont ezért idén is 6 deci járt. Rockmaratonon és Bánkitón is saját feliratos repohárban adták a piát, az EFOTT közönsége még nem annyira környezettudatos. Itt még nincs repohár, volt helyette viszont szemét mindenhol, ami az eddigi fesztiválokon tapasztaltakhoz képest nagyon szomorú látványt festett.

EFOTT-on az a jó, hogy szinte az összes zenei programhelyszínt egy jó nagy kupacba sűrítik. Bőven át tudsz érni azonnal egyik helyről a másikra. Persze ha távolabb állsz a színpadtól, akkor nyilván egyszerre több helyről fogod hallani a zenét. Margaret Island-on kezdtünk, akit Majka követett a nagyszínpadon, Nagyjából fél órája hallgathattuk, amikor egyszer csak leesett a tantusz, hogy amúgy már rég megy a Belga! Még szerencse, hogy csak a szomszédos Rauch Arénában, úgyhogy nagyjából egy perc alatt sikerült át is érni. Elég szépen megtelt a sátor. Az egyik szemközti helyszínen ugyanebben az időben Krúbi zenélt.  Belga és Krúbi tavaly együtt jártak turnézni, elég szerencsétlen dolog egy időbe rakni őket, viszont külön-külön is óriási volt rájuk az érdeklődés így is.

Belga után az idén 30 éves szülinapját ünneplő Tankcsapda következett a nagyszínpadon. Lukács Laciékban soha nem csalódtam. Lehet a rock zenét nem szeretni, de az vitathatatlan, hogy a TCS az elmúlt 30 év legnagyobb hatású magyar zenekara. Egy emberként énekelte az egyébként igen csak vegyes összetételű társaságunk és a közönség is a dalokat.

Következett a Scooter, akik legutóbb pontosan egy menstruációs ciklus előtt jártak utoljára Magyarországon. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ők a német Tankcsapda. Már olyan értelemben, hogy a közönség itt is egy emberként énekelte a zenéket. HP Baxxter-ékben szintén soha nem lehet csalódni. Az energetikus, ugyanakkor persze igen csak hatásvadász hangokból és szövegekből álló fellépésüket maximum az ronthatja el, ha szarul van belőve a hang. Ez esetben ilyenről nem volt szó, így egy igen masszív órát kaptunk az elmúlt 25 év legnagyobb slágereiből. Sajnos a Scooter általában nem nagyon szokott többet játszani egy óránál, 60 perc alatt viszont egy pillanatnyi megállás sincsen! A közönség egy része viszont igen csalódott volt amiatt, hogy ilyen hamar leléptek és sokan adtak hangot nemtetszésüknek sűrű füttyszó és kurvaanyázások kíséretében. Mi azt kaptuk, amit vártuk! Egy hónapon belül másodszor 🙂

Ők zárták a nagyszínpadot, következhetett az éjszakai etap! A Soproni Dómban Dévényi Tibi bácsi zenélt. Tavaly is imádtuk, most is! Ő a retro királya, aki tökéletesen érzi és tudja, hogy hol a helye, nagy csibész az öreg. Dobálgatta a pöttyös lasztikat és a műsorideje alatt végigvezetett bennünket az elmúlt 40 év legnagyobb slágerein. Közben pedig végig szórakoztatott bennünket kedves kis sztorikkal. Zárásként természetesen most is – ahogy mindig – az „Én a lemezlovas” című örök klasszikus pörgött.

Ezután a Mercedes Aréna következett, ahol Gianluca Vacchi pakolta a lemezeket. Azért ez így elég nagy túlzás. Ő az a hipster nagypapa, aki annak köszönheti ismeretségét, hogy nem szégyelli megmutatni azt, hogy mennyire menő és gazdag. Borzasztó zenéket játszott, a pulton ugrált, pont ahogyan azt el tudnátok képzelni. Furcsa perverzióm van, imádom azokat a produkciókat, amitől értelmes emberek fejvesztve menekülnek. De ez most nekem se jött át. Inkább átmentünk Necc Partyra reggelig (azért a Barátok közt filmzenéje mindig nagyot üt hajnalban), közben néha még Andro és Cashtag produkciójába is belehallgattunk.

Illetve volt egy egész jó kis helyszín, Cognizant Dock volt a neve. Itt egész tűrhető techno szólt. Legalábbis a többi színpadhoz képest. A vájt fülűeknek ez is kevés lett volna, nekünk mégis jól esett hallgatni ezeket az ütemeket a többi hulladék között 🙂

Reggel 6 magasságában indultunk haza. A fesztivál bejárata és a vasútállomás között folyamatosan közlekedett a transzferjárat még ilyenkor is. Ezt nagyon jól megszervezték idén is! Erre egyébként 400 ft-ba kerül egy jegy menetirányonként.

Az EFOTT egyetemi rendezvény. Minden évben más-más felsőoktatású intézmény szervezi. Nagyjából gondolom mindenki képben lehet az egyetemi bulik színvonalával. Ez a fesztivál pedig pont olyan, csak nagyban. Viszont sehogy nem fér meg a fejemben, miért nincsen igény egy picikét minőségibb produkcióra. 120 ezren vettek részt az eseményen összesen, igazán beleférhetne egy kis népnevelés. Ettől függetlenül azt kaptuk, amit vártuk. Jövünk jövőre is!

Fotók: EFOTT FB