Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, legalábbis abból a szempontból mindenképp, hogy hazánk nappali-partykultúrája rengeteget fejlődött az utóbbi néhány évben. Van nekünk Cinematinénk, Cruisinunk és Citymatinénk egyaránt – hogy csak a legismertebb bulikat említsük. Mi viszont idén úgy döntöttünk, meglátogatjuk a nappali bulik alfáját, a Sven Väth általá megálmodott és tavaly immár a 20. születésnapját ünneplő Love Family Parkot.

A fesztivál történetéről néhány mondatban:
Amint a bevezetőben is említettem, a fesztivál 2015-ben ünnepelte 20. születésnapját, melyet – az idei bulival egyetemben – már az új helyszínen, Mainzban rendeztek meg. A fesztivált a kezdetektől, azaz 1996-tól a németországi Hessen tartományban, Frakfurttól észak-keletre, Hanau városában rendezték meg, egészen 2013-ig. Azóta a Frankfurttól dél-nyugatra található Mainz, egészen pontosan a belvárstól néhány kilóméterre fekvő Messepark a helyszín.

Az LFP népszerűsége töretlen, a rendezvényen évről évre többen vettek részt, így már Hanauban is három helyszínen váltották egymást a fellépők. Mainzban viszont már az első évben is négy, a tavalyi évben öt, idén pedig már hat színpad várta a szórakozni vágyókat, természetesen a legváltozatosabb fellépőkkel.
A nagyszínpad programját évről évre egy extended DJ szett zárta Sven Väth prezentálásában – volt itt öt, hat sőt 2014-ben egy hét órás session is a hazai pálya előnyét élvező lemezlovastól. Idén azonban meg kellett elégedjünk egy „mindössze” három órás szösszenettel, cserébe viszont kárpótolt minket a felvezető szekció: Solomun és Carl Cox vezette fel a frankfurti legendát.

A helyszín:
Mainz városa Frankfurttól kb. 45 kilóméterre dél-nyugatra fekszik, ez forgalomtól függően 45-50 perc autóút Frankfurt Am Maintól. Ezt azoknak ajánlom, akik bevállalják a kényelmes, repülővel történő utazást a világ egyik legnagyobb repülőterére. Akik jobban szeretik a kihívásokat, azok nyugodtan vállalják be autóval a Budapestről 1000 km-es utat, ami alig több mint 10 óra alatt teljesíthető is – Hanau azért közelebb volt 1 órácskával 🙂 Arra azért mindenki készüljön fel, hogy nem túl szerencsés esetben – mi is így jártunk – ez 1-2 órával hosszabbodhat az állandó útlezárások és persze a forgalom függvényében.
Jegyek:
Ár érték arányban azt kell, hogy mondjam az early-bird jegy, amely 45 EUR-ba kerül mindenképp megéri, sőz ehhez egy két napra érvényes korlátlan bérlet is jár a mainzi tömegközlekedésre. Aki erről lemaradna, annak egészen pontosan 4EUR pluszköltséget jelent a standard jegy, könnyen kiszámolható: 49 EUR. Aki pedig nagyon celebnek szeretné érezni magát és szelfizgetne a fellépőkkel az csekély 119 EUR értékben megválthatja a backstage prémium jegyet, amivel szinte mindenhova be tud majd jutni. Az online jegyértékesítő rendszer miatt az adott összegeket egyéb költségek is terhelik, de itt természetesen nem kell horror költségekre gondolni.
A fesztivál:
Mint már említettem, ez volt a 21. ilyen rendezvény és a harmadik a mainzi helyszínen. Tavaly ahogy hallottam igazi nyáridő fogadta az ide látogatókat. Közel 30 fok, felhő egy darab sem és verőfényes napsütés reggeltől sötétedésig. Nekünk sajnos nem volt ilyen szerencsénk, egész héten követtem az előrejelzést és az időjárás nagyjából úgy is alakult. Délelőtt eső és szél, maximum 19 – 20 fok, kora délutánra felszakadozik a felhőzet és a hőmérséklet 22 – 23 fokig emelkedhet. Egy szó mint száz: aki nem készül pulcsival vagy széldzsekivel az eleinte megfagy.
Érkezés délelőtt 11 óra magasságában, beengedés alapvetően zökkenőmentes, kivéve Leo kameráját amit persze rögtön kiszúrtak és kérték, hagyjuk ott a bejáratnál – hát hogyne az esernyőnk sem lett meg amit szintén lerakattak velünk … Néhány perc alatt azért sikerült elmagyarázni nekik, hogy egy magyar oldaltól érkeztünk ahova beszámolót készítünk és dokumentálni is kellene az eseményeket, mert hát ezek a mai fiatalok olvasni azt bizony nem igazán szeretnek. Tisztelet a kivételnek 🙂
A buli területén – backstaget kivéve – token rendszer működik, ami alapból gyorsabb mint a cash viszont megmondom őszintén visszasírtam a metapayt, amit itthon paypassal tudtam használni. Mondjuk lehet, hogy csak addig, amíg meg nem jelennek a tételes számlán az 1500 forintos korsó Warsteinerek 😀
Az első óra a helyszín bejárásával-feltérképezésével telt, nagyjából belőttük hol találhatóak a stagek és próbáltam fejben összerakni egy időrendi táblázatot azokból az előadókból akiket meg szeretnék hallgatni. Mondanom sem kell: a bőség zavara.

Igazából az lett a végleges program, hogy a nagyszínpadon azaz Floor 1-en kisebb-nagyobb megszakításokkal végighallgattam a Solomun, Carl Cox és Sven Väth triót, Solomun 15:00-ás kezdéséig pedig belehallgattam Amir, tINI, Chris Wood & Meat, Joseph Capriati valamint a Teenage Mutants és Gregor Tresher szettjébe.
Solomun két órás szösszenetét nem is szeretném nagyon ragozni, mert pont azt kaptam amit vártam. Nagyon igényes house zenék, itt ott vocalos betétekkel tűzdelve, eltűnő felhők, sunshine, fantasztikus, vidám légkör.
Íme egy kis ízelítő:

Solomun után aztán jött Carl Cox akit már rengetegsszer hallottam és mondanom sem kell, hog hatalmas kedvenc. Eddig azonban rögzített felvételeken sikerült csak „elkapni” őt nappali bulin, így most volt szerencsém először élőben hallani milyen is ő a délutáni napsütésben. Óriási meglepetés és nagyon kellemes csalódás volt. Annyira vidám house szettet játszott néha egy kis aciddel fűszerezve, hogy megkockáztatom ez volt a legjobb szett amit valaha élőben hallottam tőle. a B At TV élőben közvetítette a szett egy órás darabját, így azt tudom mondani mint a népmese végén: aki nem hiszi az nyugodan járjon utána, rögtön itt:

Carl Cox szettje alatt átnéztünk picit Marco Carolára és Sam Paganinire is mivel a gyönyörű napsütésest egy hirtelen jött nyári zápor zavarta meg és ezt jobbnak láttuk egy fedett sátorban átvészelni. Mivel amilyen hirtelen jött a felhő annyira hamar tovább is szállt így már mehettünk is vissza a házigazdát meghallgatni, jöhetett a három órás finálé Sven Väth prezentálásában. A tavalyi B My Lake óta nem hallottam az öreget, a Cocoon kiadványokat követtem ugyan de nem tudtam mire számíthatok tőle zeneileg. A felvezetésből ítélve én a magam részéről azt vártam, hogy halad tovább a Carl Cox által kitaposott úton. Kellemesen ugyan de csalódnom kellett, mert sokkal energikusabb, lendületesebb, dinamikusabb szettet játszott mint amit vártam tőle. Miközben persze az egész család a színpadon bulizott vele. Mióta Sven stílust váltott és kopaszra nyírt frizurával, szemüvegben leginkább egy nyugdíjazás előtt álló gépészmérnökre hasonlít zeneileg is hatalmas változáson ment keresztül. Nem szeretnék ízlésekről és stílusokról vitatkozni, mert nem látom értelmét, de egyre több, egyre okosabb és egyedibb techno és tech house zene van a szettjeiben, sőt ahogy előtte Cox ő is felpattintott néhány acid house tételt.
A teljesség igénye nélkül: Konstantin Sibold – Mutter, Daniel Stefanik – I Wonder, Margot – Er Suonone, Sven Väth – Accident In Paradise (KiNK Remix), Dimi Angélis – Rhessi, Adam Port – Sonnenfinsternis Andre Kronert – Dirty Old Man (Regal Remix)
Mióta követem a munkásságát, volt hogy jobban tetszett zeneileg, néha kevésbé de mostanában ismét nagyon tetszik, remek szelektor és persze minden zenét szokás szerint 100% vinylről játszott. Hallottam néha, hogy nem tud mixelni – te miről beszélsz ember???????????????????? – nos ajánlom figyelmetekbe a DJ mögül készült felvételeket, a lemezeket valamint azt, hogy sem élőben sem pedig a felvételeken nem vagy csak annyira minimálisan csúszik el a két zene ami szinte észre sem vehető ha nem erre figyelsz. És mégegyszer mondom, nem pendriveról meg laptop + kontroll kombinációval, hanem bakelitről. Lehet próbálkozni!
Sven Väth három órás szettje és a finálé után maradt még egy kis meglepetés annak aki bírta este 10-kor is a kiképzést. A levegő is eléggé lehűlt, nem volt több 14-15 foknál de hát mi is lehetett volna aznap fontosabb a helyieknek, mint a Németország – Olaszország EB negyeddöntő. Nos igen, a nagyszínpad kivetítőjén élőben követhettük a második félidő eseményeit:

A hosszabbítást és a büntetőrúgásokat már nem vártuk meg, mivel fociláz ide vagy oda itt már nyomokban sem éreztük az idei nyarat, egészen konkrétan kurvára fáztunk!
Összességében elmondhatom, hogy egy hihetetlenül kellemes és élményekkel teli hétvégén vagyok túl, aludtam néhányat az eseményekre és most azt mondom ezt a 10 órás utat és kicsit több mint ezer kilómétert jövőre is megéri megtenni ezért a fesztiválért. Szóval egyelőre maradunk ennyiben, és jövőre veletek ugyanitt :)]]>