Három fesztivált terveztem múlt hétre. Rockmaraton, EFOTT és Bánkitó. Hosszas matekozás után végül arra jutottam, hogy Dunaújvárosban kezdem a hosszú hétvégét. Ez azért tűnt ideálisnak, mert a Rockmaraton programjának már hajnali 2-kor vége, így jó esetben már hajnalban ágyban lehet és kipihenten indulhatok neki a következő etapnak.

Mindenki azt hitte, hogy csak hülyéskedek. Mégis mi a francot keresnék egy színtiszta rockfesztiválon, bármiféle különös indok nélkül, ráadásul egyedül? Végülis teljesen igazuk volt. Magam sem tudom megmagyarázni az okát. Egyszerűen kíváncsi voltam egy tőlem teljesen idegen terepre.

Délután 1-kor indultam a Déli pályaudvarról.  Fekete „Magyarország” pólót húztam, ezt éreztem a leginkább „rock” kompatibilisnek. A hatás nem is maradt el. Leült mellém a vonaton egy hosszú hajú srác, akinek szimpatikus volt a pólóm. Természetesen ő is a Rockmaratonra jött, majd újabb két srác ült le mellénk, így már négyen robogtunk a cél felé. Közben előkerültek az italok, egyre jobb hangulatban telt az út újdonsült barátaim társaságában. JBL-en keresztül Moby Dick-et hallgattunk, na meg Titkolt Ellenállást. Nekik egy pillanatig nem fordult meg a fejükben, hogy én nem vagyok rocker, én meg élveztem a szitut, dehogy akartam elmondani nekik. Semmi kedvem nem lett volna attól a pillanattól kezdve azt hallgatni, hogy a tuc-tuc miért nem zene. A fél vonat a fesztiválra érkezett, ennek ellenére igen csak meglepődtem, amikor az állomás előtt 1 db taxi várakozott. Nagyjából 100 ember kívánta leinteni, számomra igen csak fura volt, hogy erre nem készültek fel a taxisok, Ugyanis a fesztivál nincs közel az állomástól. Borravalóval együtt 1800 ft-ért vitt minket el a taxis. A borravalót pedig főleg azért kapta, mert mi ketten végig dumáltuk az utat a régi idők dunaújvárosi focijáról.

Délután 3 környékén érkeztem meg a fesztivál területére. Direkt bele se olvastam a programfüzetbe. Egy olyan fesztivált szerettem volna, ahol semmi nem befolyásolja a döntéseimet. Éppen ott akarok lenni, ahol tetszik. Bőven volt idő a fesztivál területének feltérképezésére. Picit a FEZEN-re emlékeztet. Egyrészt a zenei vonal, másrészt a fesztiválozók kinézete, harmad részt pedig a két nagyszínpad miatt. Sajnálom a rockereket. Elvettek tőlük egy csomó fesztivált. Gondoljunk akár csak a Sziget és a VOLT esetére. Néhány külföldi headlinert leszámítva lényegében nullára redukálódott ezeken az eseményeken a rockzene. Már csak a FEZEN és a Rockmaraton maradt nekik, néhány kisebb megmozdulást leszámítva.

A megérkezésem pillanatában még nem volt nagy mozgolódás, a nagyszínpados koncertek délután 5-kor kezdődtek. Két kisebb sátorban viszont már ment a buli.  Hétágra sütött a nap, az viszont rögtön feltűnt, hogy a Rockmaraton közönsége nem hord napszemüveget. Életkor alapján teljesen vegyes közönség jött össze, a tiniktől egészen az 50+-os korosztályig. Rengeteg Rockfater gyűlt össze. Itt csak készpénzzel lehetett fizetni, viszont volt direkt erre az alkalomra készült repohár. Sok derűs pillanatot okozott számomra a vendéglátó egységek feltérképezése. Ugyanis amiről előző nap poénkodtunk, az kiderült, hogy mind valós dolog. Nézzük a sörkínálatot: Arany Ászok és Kőbányai. Nem akartam elhinni. Külön ártábla készült a VBK-nak, mármint a vörösboros kólának. Amúgy az Arany Ászok nem is olyan szar sör. Eddig utáltam. De most egészen megszerettem.

Közben összeakadtam a vonaton megismert új barátaimmal. Rögtön behívtak egy kör pálinkába. Délután 5-re járt az idő, ők pedig képesek voltak egy 52%-os rettenetből kérni. Ami egyébként 1300 ft-ba került. Meg is lett az eredménye, az egyik srác rögtön közeli barátságba került az egyik szemetes zsákkal. Szegény mindent kihányt, amit csak lehetett.

Én viszont lassan megéheztem, úgyhogy leváltam a srácoktól és végignéztem a kajás pultokat. Bárcsak minden fesztiválon ilyen olcsón lehetne kajálni! A kolbicében 1000 ft-ért ettem, kb olyan áron mérták a kaját, mint a sima budapesti üzletekben. A sima lángos 500 ft, de a vegánok sem maradtak éhesek. Én később azt is választottam. Leves meg valami fogalmam sincs micsoda főétel összesen 1000 ft-ért. Itt tényleg nem lehet arra fogni, hogy drága a kaja. Mondjuk a vegánok azt ígérték nekem, hogy „még nagyon sokáig nyitva leszünk”, ami az én szótáramban legalább hajnali 2-t jelent. Hát éjfélkor már rég bezártak.

A szervezők nagyon jól összerakták a fesztivált. A vendéglátásra nem lehetett panasz ás az Offrock Faluban is több alkalommal jártam. Itt felépítettel ehy középkori falut, lovagi bemutatókat tartottak, kvízjátékokat sőt egy különleges szemövegen keresztül abba is bepillantást nyerhettek a fesztiválozók, hogyan látnák a világot drog befolyáltsága alatt.

Kaja után strandolással töltöttem az időt, a Rockmaraton ugyanis festői környezetben, a Szalki-szigeten található. Lassan beindultak az esti koncertek is. A Hammerworld színpadon külföldi, a Barba Negra Nagyszínpadon pedig hazai bandák léptek fel, mint pédául a Junkies, Zorall, Kalapács, vagy éppen az Ossian. Főleg az utóbbi két koncert tetszett, az „Acélszív” című zene sehogy nem akart kimenni a fejemből. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ennek a zenének komoly jelentősége lesz másnap Bánkitón is.

Hajnali 2-kor nem állt le a buli, kezdődött az afterparty ment ugyanis az egyik sátorban. Sajnos sokáig nem tudtam élvezni, fél 4-kor már indultam is tovább Budapestre.

Összességében pont olyan volt a fesztivál, amire számítottam, infrastruktúra alapján talán még felül is múlta a várakozásaimat. Az arcok pedig kedvesek és barátságosak voltak mind. Aki szeretne kimozdulni a komfortzónájából, annak nagyon ajánlani tudom!

(Bocs, ha összecsaptam, sikerült kirakni a vázlatot és amin egész reggel dolgoztam eltűnt, nekem pedig már rég úton kellene lennem Debrecenbe a Campus Fesztre)