A VOLT Fesztivál adta az első igazán meghatározó zenei élményeket, tíz éven keresztül a nyár legbiztosabb pontjának számított négy nap a Lővér Campingben és idén is nagy izgalommal vártam az első neveket, ahogy az mindig lenni szokott. A nevek csak jöttek, de a megszokott lelkesedés elmaradt. Ez már a Z generáció fesztiválja lenne? De mivel a VOLT-on lehetetlen magad rosszul érezni, akármilyen zenét is hallgass, ezért aztán nem volt kérdéses a lemenetel, idén azonban leredukálódott a szerdai napra.

Az eső korábban hosszú időn keresztül a fesztivál védjegyévé vált, az elmúlt években azonban a gumicsizmákat már általában papucsra és napszemüvegre cserélhették a fesztivállakók. Az időjárás ezúttal azonban nem kecsegtetett túl sok jóval az első napra (kedden azért már elég rendesen dübörögtek a programok a 0. nap apropóján). Hidegfrontra, viharra és sok csapadékra számíthattunk. Erre hangosbemondón keresztül is figyelmeztettek, rögtön ahogy beléptünk a fesztivál területére. Sajnos sikerült egy picit megcsúszni az idővel, így a korábban megszokott kora délutáni lődörgős, fűben fetrengős, kulturálódós, civilkedős, sportolós, minden szart kipróbálós, amit ingyen sörre lehetett váltani programkezdés helyett egyből belevetettük magunkat a nagyszínpad sűrűjébe, hiszen már Morcheeba zenélt. Skye Edwardst élmény nézni a pódiumon, tökéletesen ráhangolódtunk az este további részére. Viharfelhők gyülekeztek, a hőmérő higanyszála fokozatosan esett, kedves cimborámnak pedig eszébe jutott, hogy ugyan már mégis haza kellene ugrani egy pulcsiért, amit egyébként két órával korábban a tizedik kérésünkre sem volt hajlandó magával hozni. Hát jó, egy óra csak alatt megfordulunk… Amennyire húztam a számat a kényszerszünet miatt, annyira jó döntés volt elindulni, mint később kiderült. Útközben ugyanis leszakadt az ég és sikerült kereken 5 mp alatt szarráázni, a kapucni nélküli pulcsim egy pillanat alatt megadta magát. Így hát magamhoz vettem még egy pullóvert és sötétedésre sikerült is visszaérni a második menetre!

MGMT és Icona Pop sajnos kimaradt, de a Quimby 9 órás kezdésére újra betámadtuk az akkorra már sártengerré változó nagyszínpad előtti területet. Hallottam már Kiss Tibiéket élőben korábban is, de a szerdai koncert messze felülmúlta az összes eddigit! Az időjárás, a dalszövegek, a zenekar és a közönség tökéletes összhangba került egymással. Apokaliptikus állapotok uralkodtak, a helyzetet mindennél jobban kifejezte EZ a zenéjük.

Az idő rányomta a bélyegét a közönség létszámára. A foghíjas sorok leginkább a nagyszínpad programját záró Brains alatt tűnt fel igazán. Este 11-kor kevesebben voltunk, mint a kora délutáni idősávban szokás. Amit igazából meg is lehet érteni, nem mindenki készült fel erre a cudar időre, vagy éppen vágta szét magát annyira, hogy a szakadó esőben végigugráljon 3 órát. Brains remek koncertet adott, mint mindig, nem hiába számítanak személyes kedvenceknek. A We are one című zenéjükben közreműködő Kosheen énekesnője, Sian újra fellépett, így aztán egy kisebb Kosheen koncertélményben is részünk lehetett, felcsendült a Hide U és a Suicide is. A Kosheen egyébként 2002-ben már tiszteletét tette a fesztiválon. Sian erre rá is kérdezet, nos összesen kb. 3 kéz emelkedett a magasba, ennyien voltunk jelen tizenkét évvel ezelőtt. Hiába, nem ma volt, a fesztivállakók egy része akkor még csak oviba járt 🙂

Társaságunk többi tagja „elmegyünk egy sörért” kamuindokkal valószínűleg már egy órája száríthatták magukat valahol, ezért aztán én sem bánkódtam igazán, mikor véget ért a koncert. Következett a Belga fergeteges koncertje az Akvárium Színpadon (korábban Samsung Aréna). A következő helyszín az idén  Telekom Szurkolói Arénára elkeresztelt kőépület, ahol napjaink legnagyobb slágerei szóltak.  Éppen Avicii – Wake me up című zenéjére roptam, amikor sikerült belefutni szerkesztőségünk másik tagjába, adriai rovatfelelősünkkel, B-vel, így aztán együtt csápoltunk tovább, ezen a fesztivál hangulatához képest kissé talán szürreálisnak ható helyen.

Na de szerencsére sikerült időben kapcsolni, hogy kissé talán eltévedtünk. Éles váltás következett ismét, irány a csordultig megtelt OTP – Petőfi színpad és Woodkid. A francia előadó igen menő mostanság (tavaly kiadott albumát talán a Telefon Tel Aviv hangzásához lehetne hasonlítani), a formációt fúvósok és néhány dobos alkotja. A koncert elsöprő volt és monumentális erejű, zseniális vetítéssel a háttérben. Aki a párjával hallgatta őket és elég nyitottak zeneileg, azoknak valószínű ez lehetett a nap legemlékezetesebb koncertje, az én bajom csak annyi volt, hogy ismét sikerült elkavarodni, ezért részemről inkább csak magasztos bólogatás jellemezte a kora hajnali órákat.
Mindenképp meg kell említenünk a leghangulatosabb és legundergroundabb programhelyszínt, ahol elég sokszor sikerült hosszabb-rövidebb időre tábort verni, ez pedig az R33-ból is ismert, 3 kelet-német gépjárműből álló flotta, a  Robur Soundsystem. Itt általában négynegyed és tört ütemek szóltak, szinte éjjel-nappal, a srácok idén is végigturnézzák a fesztiválszezont, aki teheti, mindenképp látogassa meg őket valahol! (Bővebb infó ITT)

A hajnali órákban is bőven volt miből választani: Ed Rush és a Bladerunnaz csapata az Akvárium Színpadon, a Deadcode brigádja pedig az OTP Színpadon zenélt reggelig. Nagy nagy bánatomra, idén kimaradt az ikszelés – inkább maradtunk az utóbbi helyszínen reggelig, csak mert úgyis olyan ritkán nyílik alkalom technot hallgatni. Hotiék mindenesetre megadták az egész napos zenei kavalkád kellő levezetését. Amit viszont nagyon nehéz elfogadni, az a korai zárás. Minden program véget ér reggel 6 óra előtt. Ilyenkor persze már hét ágra sütött a nap, az előző napi ítéletidőre csak a sártenger emlékeztetett. A problémás területeket egyébként elzárták a másnapi koncertekig a közönség elöl. Feltűnő volt a szemét teljes hiánya! A takarításban önkéntesek is részt vettek, ráadásul ha igazán környezettudatosan buliztunk, még a fesztiválkártya 500 ft-os regisztrációs díját is vissza lehetett kapni. Hol van már az a régi bűz és mocsok, ami a kezdeti időket jellemezte? Ittunk egy búcsúsört zárásként, nem szívesen indultunk haza.
A VOLT még mindig a legbarátságosabb fesztivál, a legváltozatosabb zenei programokkal, amit soha nem lehet megunni!

Képek: volt.hu