Mindig is azt hittem, minden illegál buli alapvető velejárója az elektronika/aggregátor-para, a nem várt rendőrségi vegzálás, eső elől menekülés egy réten, villámlás elől az erdőben, az elfogyóban lévő hiperolcsó bor/sör gyors pótlása, vagy épp a szuper gyors mentőhívás a rettenetesen bemindenezett archoz, akinek a szive pont előtted kezdi megadni magát. Hát bizony ez a ködös Albionban egyáltalán nem így megy manapság!

A Fabrices hétvégénken abszolút cél volt jól lemeózni a partysorozatot, ám sajnos a Glastonbury Festival miatt ezen a hétvégén nem rendeztek illegál bulit, így kénytelenek vagyunk másodkézből alámerülni egy példaértékű kezdeményezés részleteibe, amit sok profit-orientált szervező megirigyelhetne. Ehhez vendéglátómat, a Budapestről Angliába szakadt, UK Hardcore/Deathchant style DJ/producert, Gabba Voodoot, faggattam ki, akit egyből beszippantott az illegál ravek hangulata.

Mitől más egy londoni illegál buli, mint otthon?
– Oh, hát számos dologban. Itt többnyire nem open-air helyeken tartják, ami azért fura, mert ha valahol, itt Angliában kvázi egész évben lehetne. Többnyire kiürült gyártelepen, warehouse-okban, de akár éppen üresen tátongó kocsmában is volt már több buli is.

Tehát a srácok egyszerűen csak betörnek és elfoglalják a helyet?
– Kvázi igen. Ezek igazi ’squat’ (squatter = házfoglaló) partyk, de a srácok nagyon figyelnek, hogy mindent normálisan megőrizzenek. Emiatt is tűrik meg őket. Előfordul, hogy eldől a jogvita az épületekről, vagy valaki megveszi, így ilyenkor pakolni és új hely után nézni, de ha sokáig nem rendeződik egy épület sorsa, akkor akár évekig is mehet valahol a buli. Ilyenkor páran be is költöznek, és ott laknak. Ez jó a szervezőknek is, mert így valaki mindig vigyáz a hangcuccra, és nem kell mozgatni azokat.

Nehéz elképzelni, hogy valahol évekig rendeznek bulikat, mégsem tűnik fel senkinek.
– Miért? Ha nincs meghirdetve sehol, kívülről nem hallani semmit, a hely előtt pedáns tisztaság, (de egy eldobott sörösüveg se), akkor honnan tudnák, hogy itt buli van? A múltkor volt egy raktár, ami valami baptista templom mellett volt kb. 50 méterre, amikor mentünk a helyre, láttuk, hogy épp istentisztelet volt. Ott se hívták ki a yardot, mert a bulit 15 méterre se lehetett hallani.

Ha ilyen gyakran rendeznek hasonló bulikat, gondolom, kialakul egy törzsközönség.
– Abszolút. Van egy keménymag, kb. 2-300 ember, akikből, aki tud, az jön, és ápolni is kell ezeket a kapcsolatokat, mert social media híján, csak a flyereken derül ki, mi lesz legközelebb. De azért mindig vannak új arcok is.

Honnan tudsz flyert szerezni? Valami random arc osztogatja egy parkolóban, egy fix időpontban?
Nem, dehogy. Az aktuál buliban több ilyen flyert is a kezedbe nyomnak. Azon rajta van melyik Sound System fog fellépni, hány terem lesz, de az aktuál fellépő nem mindig van feltüntetve. Mondjuk a Sound System magáért beszél, pár buli után fogod vágni, ki mit játszik. A flyeren ezen kívül csak egy telószám van, ami két órával a buli kezdete előtt bekapcsolnak, de nem is kell senkinek kezelni, mert a hangpostára valaki rámondja a címet és kész.

Szóval több termes bulikat is szerveznek?
– Persze többször is. A nagyok pedig akár 3-4 termesek is lehetnek. A több termes bulikon mindig vannak koncertek is, többnyire üvöltős punk, hörgős halálmetál és hasonlóan örült zenekarokkal. A pubban például a felső szinten voltak a koncertek, alul elektronika, ráadásul az egész fölött még laktak is emberek.

De hogy éri meg ilyeneket szervezni, azért csak nem megy el minden fellépő ingyen…
– A legtöbben pedig nem kérnek pénzt. Emellett van becsületkassza is. Mindenki annyit dob, amennyit érez, de nem néznek furcsán, ha nem dobsz. Plusz mindig csinálnak bárt is srácok.

És 6 fontért adják a 3 decis Heinekent?
– Dehogy. Megveszik a Tescoban a söröket £1.75-ért, és eladják a pultban £2-ért. Ezért én se viszem a saját piám, pedig lehetne, de ha megiszok 4 sört, legalább őket is támogatom 1 fonttal és még cűgölnöm se kell a szatyrot a fél városon keresztül. A múltkor például egy kutyamenhely számára ajánlották fel a becsületkasszát. Ki is tömtük rendesen! Abszolút non-profit minden. Sőt szoktak emberek adakozni is: lehozzák a ruháikat, amiket már nem hordanak, és bárki válogathat belőlük. De ami, ennél is kúlabb, az az, ha hozol lemezeket, simán beállhatsz a pultba is.

Feltételezem ezt te sem mulasztottad el.
– Dehogy, sőt! Az a vicc, hogy a UK Hardcore és a Deathchant Style-t nem nagyon megy kint Angliában, így kicsit úgy érzem, nekem kell sokszor megmutatni sokaknak mi is ez. Pedig ez mégiscsak onnan jön.

Akkor főleg keményebb vonalas 4/4 a nyerő?
– Ezeken a bulikon minden van. A minimal technotól a Breakcore-ig. Volt olyan, hogy a hivatalos Therapy Sessions elmaradt, és a headliner egy illegálon játszott. Ami a legszebb, hogy szinte mindenki analógba nyomja, a DJk lemezről pörgetnek, de sokan hozzák a kütyüket, és vasról baszatják. Nagyon más a hangulata.

Gondolom többnyire nyitott közeg verbuválódik össze egy-egy ilyen bulira.
– Abszolút. Az angolok alapból nagyon közvetlenek a bulikban, de itt talán még nyitottabbak az emberek. Simán lemehetsz tökegyedül, és garantált, hogy perceken belül úgy fogsz beszélgetni emberekkel, mintha a legjobb barátok lennétek.

Na jó, az eki őshazájában ez azért nem nagy wasistdas…
– Hát a vicc az, hogy voltam már nem egy illegálban, ahol a hely illetve a squat maga anti-drog policyval csinálta. Ha látják, hogy ott csinálod nyíltan, szólnak, hogy nem kéne. Úgy vannak vele, hogy ha durva cuccot viszel oda, azzal veszélyezteted magadat, az eseményt, meg az egész mozgalmat. Mert ez nem a széthullásról szól…