Kortárssal házasított Brandenburgi versenyek a Grammy-jelölt Uri Caine és a Svéd Kamarazenekar előadásában. Myung-whun Chung, az egyik legnevesebb német lemezcéget Szöulba csábító koreai karmester a milánói Scala zenekara élén von párhuzamot Mahler és Mozart remekművei között. Az „egyszemélyes” osztrák ütőegyüttes, Martin Grubinger a virtuóz Percussive Planet Ensemble társaságában állítja csatarendbe a Carmina Burana hangjegyeit. És ha mindez nem lenne elég csábító ajánlat, az egyedi technikájú ütőhangszeres, Horváth Kornél és Lantos Zoltán hegedűművész Wu Wei kínai szájorgonistával ad koncertet a Bálnában. Az április 8-án induló 36. Budapesti Tavaszi Fesztivál több mint két héten át ad otthont a formabontó teljesítményeknek.
A jazz-zongoristaként és klasszikus mesterművek műfajforgató átdolgozójaként is egyaránt ismert amerikai Uri Caine 2015 őszén meglepő projekttel állt elő. A Svéd Kamarazenekarral közös Brandenburg-projektben az európai zene egyik mérföldkövét, Bach Brandenburgi versenyeit hat kortárs zeneszerző külön erre az alkalomra komponált zenei kommentárjaival, illetve átdolgozásaival együtt szólaltatják meg. A projekt első világturnéján Steve Mackey és Uri Caine kompozíciói alkotnak párokat a barokk mester munkájával, ez a produkció hallható április 13-án a Zeneakadémia Nagytermében.
A karizmatikus koreai dirigens, Myung-whun Chung nevével fémjelzett április 14-i koncert többek között szintén szokatlan kapcsolódásaival hívja fel a figyelmet magára. Mahler nagyszabású szimfóniát többnyire nem szokás dalszínházakhoz kötni, holott szerzőjük életében meghatározó szerepet játszottak azok a nagyhírű operaházak, ahol zeneigazgatói vagy karmesteri posztot töltött be. A milánói Scala zenekara ezúttal a mahleri repertoár egyik csúcsteljesítményét, az V. szimfóniát szólaltatja meg egy Mozart-mű társaságában: a párosítás csak első pillantásra tűnik furcsának, hiszen a g-moll szimfónia legalább annyira kiemelt helyet tudhat magáénak a dallamgéniusz művei között, amennyire népszerűvé vált a Mahler-mű, és főképp annak emlékezetes Adagietto tétele. A budapesti közönség tehát ismét Mahler-interpretátorként hallhatja az egyik legjelentősebb távol-keleti dirigenst, aki lemezfelvételre csábította a dél-koreai fővárosba az egyik legtekintélyesebb német kiadót, és akinek közel egy évtizednyi zeneigazgatósága alatt – tavalyi, váratlan lemondásáig – sokak szerint soha nem látott fejlődésen ment keresztül a Szöuli Filharmonikus Zenekar.
Ha választhatnánk, melyik pultnak van egy zenekarban a legváltozatosabb munkája, az ütőhangszeresek minden bizonnyal eséllyel pályáznának a titulusért: akár egy súlyos láncot kell beleejteni egy tálba a megfelelő hanghatásért, akár egzotikus fúvós hangszereket megszólaltatni, egy ütősnek mindig készen kell állnia a legszokatlanabb kihívásokra is. Lehetne-e találni hát formabontóbb egyéniséget a Tavaszi Fesztiválon az örökvidám ütőhangszeres virtuóznál, Martin Grubingernél, aki 2014-es koncertje előtt is valóságos hangszerekké változtatta a Müpa falait? Minden arra utal, hasonló élményben lehet részünk április 24-én is a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Az osztrák művész a nemrég Ennio Morriconéval turnézó debreceni Kodály Kórus, valamint a Percussive Planet Ensemble és a Magyar Rádió Gyermekkórusa társaságában adja elő a 20. századi zene örökzöld kórusművét, a Carmina Buranát. A műsoron a fenomenális török zongoraművész-zeneszerző, Fazil Say két évvel ezelőtt Lübeckben bemutatott új műve is helyet kap.
A legendás Trio Stendhal egykori tagja, a különleges és egyedi technikájának köszönhetően ütőhangszeresként világhírűvé vált Horváth Kornél és a hegedűs Lantos Zoltán néhány évvel ezelőtt Kölnben, a Múzeumok éjszakáján adott először koncertet a briliáns kínai szájorgona-játékossal, Wu Wei-jel. Az esemény jelentőségét talán éppen az adta: olyan művészek találkoztak, akiket sokkal jobban érdekelt a szabad alkotás határtalansága, mint a műfaji korlátok tiszteletben tartása. Találkozásukból a kínai, a magyar, az európai és az indiai zene markáns elemeiből építkező, újszerű zenei szövet jött létre – egy földrészeken átívelő világzenei produkció. Mindhárom művész markáns egyéniség, közös előadásuk – nem is beszélve a kínai szájorgonáról – igazi kuriózumnak számít, amellyel Magyarországon először a Budapesti Tavaszi Fesztivál közönsége találkozhat április 23-án a Bálnában.
]]>