Rengeteg változás ment végbe a zenében, technológiákban és a társadalomban az elmúlt 100 évben, amióta feltalálták a Theremin-t, azaz az első elektronikus hangszert.

A mostanra ikonikussá vált aetherphone kezdetben csak egy ritka műalkotásnak tűnt, de valójában a forradalom kezdete volt. Feltalálója egy orosz fizikus, Léon Theremin volt, aki 1919-ben egy fizikai laborban véletlenül fedezte fel az elektromos hangváltás folyamatát, majd ezt követően elkészítette az első működő eszközét. Ez volt az első olyan hangszer, amit pusztán gesztusokkal lehet megszólaltatni, anélkül, hogy a zenész magát a hangszert megérintené. Lényegét tekintve egy egyedi módon, rádióhullámok interferenciája által vezérelt analóg szintetizátor.
Felépítése egyszerű: két egymáshoz közeli rezgésszámra hangolt rádiófrekvenciás oszcillátor és egy antenna alkotja. Az egyik oszcillátor fix, 170 kHz-es frekvencián, a másik, amihez egy antenna csatlakozik, 168 és 170 kHz közötti, az antenna által hangolható frekvencián rezeg. A két jel interferenciája, a hallható hang frekvenciatartományába eső lebegése hozza létre az elektromos jelet, amely erősítőn keresztül jut a hangszórókhoz, zenei hangot eredményezve.

Theremin elkezdte demonstrálni találmányát szerte a világba és az elektronikus hangok létezésének híre nagyon gyorsan bekerült a köztudatba. Az elektronikus zene története ekkor kezdődött el. A Teremin-t több furcsa eszköz követte, mint a Trautonium, amin a fogólapos thereminhez hasonlóan kell játszani, azzal a különbséggel, hogy a fogólap vízszintesen fekszik, a szalagot pedig drót helyettesíti. Az Ortes Martenot, hasonló elven működik, mint a teremin, de annál a hangszer billentyűzetét meg kell érinteni a hang előállításához.

Trautonium

A digitális hangátalakítás speciálisabb módszereinek kutatása intézményes kereteket kívánt: olyan műhelyt, melyben elektroakusztikus zeneszerzők és számítógépes szakemberek együtt alakítanak ki új eszközöket. Az ilyen műhelyek egyik kiemelkedő példája a Pierre Schaeffer által 1958-ban alapított párizsi Groupe de Recherches Musicales (GRM), ahol többek között az akuzmatikus zene tanulmányozásából a későbbi pszichoakusztikai vizsgálatok alapkérdései fogalmazódtak meg. Magyarán szólva a kísérletek során magát, a hangminőség alapjait fektették le. Ezen felül a sebességmódosítások könnyebbé és differenciáltabbá tételére itt fejlesztették ki a phonogène nevű speciális magnetofont.
Ezzel egy időben Otto Luening, Vladimir Ussachevsky és Milton Babbitt megalapították a Columbia-Princeton Elektronikus Zenei Központ-ot New York-ban, ahol az RCA első, modern értelemben vett szintetizátorát tanulmányozták és fejlesztették.

A londoni BBC Radiophonic Workshop laboratóriumot azzal az ambiciózus céllal hozták létre 1958-ban, hogy bármilyen hangot képesek legyenek előállítani, amit a BBC rendel, legyen az foley vagy sci-fi. Itt készítették az akkori gyerekeknek szánt műsor, a Ki vagy, Doki? zenéit is, melyből az akkor szalagra felvett, manipulált hangok a mai napig futurisztikusnak hatnak. A sorozat elismerést kapott az elektronikus zene úttörő használatáért.
Összességében azt láthatjuk, hogy az elektronikus zene készítésének története a világ több kontinensén egymástól független kutatási munkák, fejlesztések, új technológiák által formálódott.

Miután az 1960-as években a szintetizátorok nyilvánosságra kerültek, a változás üteme felgyorsult. Don Buchla elkészítette az első moduláris rendszerű, feszültségszabályozott szintetizátorát. Tőle függetlenül Bob Moog elektromérnök is elkészült VC-elvű billentyűs szintetizátorával, akinek cége hamarosan kifejlesztette a szintetizátortörténelem legikonikusabb hangszerének számító Minimoog-ot, ami a szekrénynagyságú szintikkel ellentétben már elfért egy kézitáskába. Ezzel megnyílt az út a szintetizátor közönséges fellépéshangszerré válásához. Raymond Scott fejlesztette ki az első olyan eszközt, amely képes automatikusan létrehozni egy sor elektronikus hangot. A polifónikus szekvencer feltalálójaként emlegette magát, illetve elkezdett dolgozni az első önképző szintetizátoron, amit Electroniumnak nevezett, de élete során befejezni már nem tudta. Ennek a három mérnöknek hálával tartozunk, amiért a hang manipuláció egyre inkább beleolvadt a popkultúrába.

A forradalom után ismét forradalom következett, megjelentek a dobgépek (mint a Roland TR-808, ami nélkül nem is létezne a mai modern elektronikus zene). Ez volt az első dobgép, mely lehetővé tette a felhasználók számára a ritmusok programozását az előre beállított minták helyett. Versenytársával, a Linn LM-1-el szemben a TR-808 analóg szintézis használatával generálnak hangokat, nem pedig mintákat játszanak. Piacra kerültek a mintavevők, (az Akai eszközei azok, amik különösen hatással voltak a műfajok alakulására), a szekvenszerek, ami előre felvett (programozott) utasítások alapján irányíthatja az elektromos hangszereket egy-egy hangsor lejátszásakor. Megjelentek a digitális effektek, modelling szintetizátorok, granulár szintetizátorok, felhasználóbarát szoftverek, Ableton, Traktor, VR kontollerek.

El is érkeztünk napjainkig, amikor is azon a ponton vagyunk, hogy még mindig nem maxoltuk ki az évtizedek óta létező technológiák adta számtalan lehetőséget, nem is beszélve a legújabb fejlesztésekről.

Ebben az évben az Amsterdam Dance Event is megpróbálja ezt a századot a középpontba helyezni. Emlékeztetni szeretnének mindenkit azokra a vad, olykor kiforratlan, de remek elméletekre, amelyek létrehozták vagy népszerűsítették azokat az eszközöket, amelyek viszont kiterjesztették kollektív képzeletünket. Kicsit legyünk tisztába az elektronikus zenei történetet meghatározó nevekkel, mint Léon Theremin, Sun Ra, Walter/Wendy Carlos, Phuture, Delia Derbyshire, Ray Kurzweil, Karlheinz Stockhausen, King Tubby, Herbie Hancock, Holly Herndon, maradjunk tisztelettel az összes techno, electro és IDM hősök iránt. Az elektronikus hangzás az emberek, a szcénák és társadalmak egészét sorba köti, mint a vezetékek és áramkörök. Ez nem egy egyszerű történeti vonal: egy olyan korszakban élünk, ahol a 80-as évek futurisztikusak voltak, ahol a moduláris szintetizátorok olyan innovatívok, mint bármely digitális fejlesztés, ahol a történelem ugyanolyan fontos, mint a technológia.

Csatlakozz az ADE-hez 2019-ben, ahol kivesézzük az évszázadot befolyásoló csodálatos történelmi, elektronikai és mentális vonalakat. Megnézzük, hogy valóban mit jelent az előrehaladás, hiszen újraértékeljük az emberiség által elért legnagyobb és legfontosabb zajokat, és úgy álmodjuk meg a jövőt, ahogyan azt az elektronikus látnokok mindig is tették.

ADE:  https://www.amsterdam-dance-event.nl/