A Badgirls az ország egyik, ha nem a legrégibb ma is működő és sikeres klubestje. 19 év alatt rengeteg dolgot köthetünk hozzájuk, felsorolni is nehéz lenne mi mindennel írták tele annak a bizonyos E-Zenei Kultúrának a Nagykönyvét! Éppen ezért nem is az lenne az idei interjúnk lényege, hogy a múlt dicsőségét felelevenítsük – bár tagadhatatlanul terjedelmes és veretes könyv jönne ki ebből is  – hanem inkább a jelenre és a jövőre koncentráljunk. A négy interjúalanyt ráadásul nem csak közös és saját dolgaikról faggattam, hanem ahogy belemerültünk – a srácok szókimondását ismerve komoly és magvas gondolatokat is kaptunk a szcénáról ezúttal is!

Azta’ mindenit?! Azért ez egy komoly kor, utánatok fordulnak már az utcán a srácok, az biztos…

Jaja… Érett szexi csajok lettünk☺

19 év rengeteg idő, ennyi idő alatt rengeteg mindent megéltetek. Mi az, ami változott, és ami megmaradt?

Ami megmaradt azt szerintem mind a négyünk esetén mondhatjuk – a szenvedély, az elköteleződés, ha úgy tetszik fanatizmus amivel nap mint nap járjuk az utunk – együtt, egymással… Ráadásul ezt immáron 19 éve tesszük hárman együtt, amihez a Mario is csatlakozott és egy csomó új energiát, más látásmódot adott a csapatnak. Persze ez az út soha nem egyirányú, vagy mindig felfelé ível a csúcsok csúcsára, hanem kanyargós, hegyek-völgyek vannak benne, olykor szakadékok, de pont ettől szép, és soha nem unalmas, mindig van benne új kihívás, új és felfedezni való tájak és persze emberek…

Ez egy olyan kaland, ami a mindennapi életünk része, sokszor szervező eleme és kitölti nemcsak a „munkánkat” de a gondolatainkat, szívünket, lelkünket is. Talán ma már el sem tudnánk képzelni e nélkül az életünk.

Mi az, ami változott?

James Cole: MINDEN! De ez az élet természetes része, talán a legfőbb jellemzője és tulajdonsága! A zenei világ, a szcéna egyes elemei, a stílusok, a klubok, a helyszínek, a szereplők, a közönség, a djk benne – mi mind emberek is változunk! Ezt megértve lehet járni tudatosabban ezen az úton, nem a múltba temetkezni és nosztalgiázni, de tanulni belőle. A jó és a rossz dolgok mind megváltoztatnak bennünket, rajtunk múlik milyen irányba – és hogy tanulunk-e belőle… Nyilván ebben meglesz az a mag ami mindvégig mi vagyunk, de egy életen át tart ez a változás ami a zenében is így van.
Djként mindannyian rendelkezünk egy jellemző világgal, hangulattal , ami persze az évek során más-más eszközökön, trackeken keresztül jön felszínre, de ott vagyunk benne mindvégig.

Ráadásul ez nem egysíkú és egyoldalú, hanem például nálam helyszín, időpont, közönség, vagy hangulat függő! Más egy fesztiválon főidőben, vagy egy kis klubban warm up szerepben játszani. Más pl a saját rezidenciánkon, ahol ismered a közönséged, mint egy új helyen, egy nagy, vagy kisebb klubban, az sem mindegy milyen a hang, ki és mit játszott előtted, ki lesz utánad, kik vannak éppen ott…és sorolhatnánk… Rengeteg eleme van ennek… Ez nem egy suliban megtanulható valami, hanem az évek során kialakul, mint egy hetedik érzék, egyfajta radar. Amikor belépsz – pár pillanat alatt levágod, megérzed majd mi az amit ott és akkor szeretnél majd megmutatni magadból. Ettől még persze van egy rád jellemző saját stílusod – mint egy szakácsnak- csak nem mindegy hogy előételt, főételt, vagy desszertet kíván a közönség☺

Ugyanakkor nyilvánvaló tény, hogy a mai világban van egy komoly trend, ami adott mikro-stílusok köré gyűjti és kategorizálja a djket és elődadókat…

Ehhez ti hogy viszonyultok? Miben fogalmaznátok meg egyenként azt, amit képviseltek és miben csapatként?

JC: Egyrészt megértem és tudomásul veszem, hogy ma ezt a jelenséget éljük, ugyanakkor a 22 éves dj létem lázad is valahol ellene a fentiek miatt.
Tudom, hogy üzletileg ma az a praktikus modell a világban, hogy van egy hangzás és te csak abban alkotsz például zenét. Miatta fognak majd ilyen buliba elhívni – és az adott buliban is annak „kell” csak szólnia. Ilyen brandek, hangzások világát éljük, az All Day I Dream, Afterlife, Dynamic, Music On csak azt tolja, ami az „image” része… Számomra viszont, ha egy „mikro stílusban” kéne csak zenét készíteni, vagy djzni, megunnám azt! Nem tudnék csak desszertet enni minden nap, sokkal színesebb és sokoldalúbb a house számomra, ugyanakkor nyilván egy-egy ilyen tematikus bulin abból a világból fogok meríteni, ami a sajátja. Egy Lee, egy Carola előtt megint másból, vagy egy Loco Dice után szintén, de hiszem, hogy magamat tudom adni! Szeretem azt hinni, hogy van egy rám jellemző világ, ami olyan „Janikás”, de mégis sokszínű.

Ezekben a világokban van egy közös metszet, a JÓ HOUSE amely eredendően sokszínű: a disco-ból, a funkból jön és táplálkozik, rengeteg arca van, – amiben öröm megmerítkezni és felfedezni klasszikus, vagy új dolgokat. Mindegy, hogy deep, tech, rominimal, french, carolás, tribalos, vagy epic, hívhatod bárminek, de számomra a lényege, hogy vidám és szórakoztat, és működik a tánctéren is!

Persze vannak határaim amit nem lépek át: pl. nem tolok főidős techno-t, nem is vállalok olyan idősávot vagy line upot ahova ez illene, mert hiteltelen lennék benne. Az viszont, hogy egy alapjaiban techno-s line upban felvezetek viszont olykor bejön, mert ott szárazabb, lépegetősebb cuccokat szeretek pakolni, mert nagyon komoly dub tech/techno darabok is vannak, csak itthon divat a kannibálkodás már a nyitástól. Alapvetően abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy djként sok szerepben és szereplő mellett tudom mindig kiélni ezt a fajta sokszínű, de mégis valahol egységes világot, amiért nagyon hálás vagyok. Ugyanakkor megvannak azok a határok, keretek, amire szerintem tudni kell nemet mondani! Nem vállalok olyat, amiben nem lennék hiteles, inkább mást javasolok.  Djként ez a hitvallásom, ugyanakkor producerként talán még szűkebbre érdemes venni ezt a keresztmetszetet. Ebben az elmúlt 2 évben már bejártam egy utat és sokat dumálunk erről a Marioval, akinek ebben sokkal nagyobb tapasztalata van…

Mario nálad ez hogy alakul djként és produceri szinten?

Collective Machine: Producerként igyekszem tudatosan építkezni. Amikor alkot az ember sokszor elér arra a pontra, hogy választani kell merre is vigye tovább az adott zenét. Nagyon nehéz dolog, de talán lassan elérek arra a szintre, hogy egy külön stílust azonosítanak a zenéimhez és nem szükséges a zenei paletta minden irányában megjelenéseket csinálni. Most nem arra gondolok, hogy lesz egy House/Mário genre a beatporton, hanem hogy felismerhető az, ha valamit én csinálok. Legyen az egy kicsit húzósabb vagy lazább darab ☺ Mint dj elég sokoldalúnak tartom magam. Óriási közhely, de mindig próbálom valamilyen szinten magamat adni. Akkor is, ha totál főidőben vagyok, vagy akár egy warmup-ot, akár egy live szettet készülök elő adni, vagy egy 3-4 órás szettet. Az adott körülményhez alkalmazkodva, ám mégis az én ízlésemnek megfelelően szórakoztatni.

Shabaam? Nálad a technoé a főszerep, hogy alakult ez így?

Shabaam: Mindig is központi helyen voltak nálam a dinamikusabb zenék! Az adott hangzásvilágomban mindig belecsempésztem több olyan darabot is, ami dinamikusabb és feszesebb volt. Az elmúlt 4-5 évben ez annyiban változott, hogy teljesen a techno irányába mozdult el! E szerint próbálok már egy jó ideje építkezni és csinálni, alakítani úgy a dolgaimat, hogy az folyamatosan magasabb szintre tudjam emelni. Igazából az Alliwant Music labelnél is valahol ez volt a fő ok, ami miatt a háttérbe vonultam és alapítottam saját kiadót. Tudni kell azt, hogy hosszú távon mennyire tudsz valójában ezzel azonosulni, tényleg az vagy-e amit pl a kiadón keresztül próbálsz bemutatni?! Márióval erről sokat beszéltünk annó, talán ő volt az egyik, aki erre úgy rávezetett, persze legbelül érzi ezt az ember. Ezért fura nekem például, amikor sokan azt mondják, hogy tud játszani kb. minden buliban, mondjuk warm up-ot, mert minden közönséggel megtalálja azt a kapocst, hogy az ő általa képviselt zenei világ befogadásra kerüljön. Én ebben annyira azért nem hiszek. Tény, hogy a jó dj képes eladni magát sok szituációban, és közegben, de lássuk be azért elég komoly szakadékok vannak néha a stílusok közt és bár úgy tűnhet, hogy működőképes lehet ez az állítás, mégis számomra hiteltelen. Természetesen, ha csapatként játszunk próbálok alkalmazkodni a többiekhez, de olyan nincs, hogy én játszom a legelején, mert én oda már nem vagyok való. Vagy, ha egy olyan külföldi dj mellé kapnék felkérést, akkor nyílván tudom, hogy ki az aki mellé illek, és ki az akit kár csak azért bevállalni csak, hogy több fellépése legyen az embernek. Ezeket el kell tudni engedni és tényleg azonosulni a saját magad által képviselt hangzással és csak arra fókuszálni!

Pat Duff? Te mindig is sokszínű voltál, hogy fogalmaznád meg a saját helyed mindebben?

PD: 25 év alatt sok stílus megfordult a táskában, de a dinamika mindig jelen volt! Ez most is így van, legyen az house vagy techno, ami megint reneszánszát éli. Sokan lázadnak a kialakult helyzettel kapcsolatban, de nem kell mindenkinek techno dj-nek lenni! Úgy gondolom hiánycikk jelenleg az emészthetőbb dinamikus klubzene… pont ezt a köztes stílust – „piaci rést” céloztam meg! Produceri szinten is erre törekszem, megmaradni hitelesnek mind abban, amiben hiszek és érzek-  és nem követni a jelenlegi „divatirányzatokat” még ha pénz is van benne:)!

Ha ennyire sokszínű a zenei világotok mégis hogy artikulálódik mindez egy Badgirls image-ben, klubestben, vagy kiadói szinten?

JC: Talán úgy, hogy számunkra az előadói szabadságunk, az egyéniségünk és az, hogy egy adott pillanatban mi az, ami működik, ami ott akkor képes megszületni sokkal fontosabb, mint valami image, vagy klisé, amibe bele kéne erőszakolni mindent. Ettől még persze fontos amit képviselünk, csak ezt mi adott területeken, ha úgy tetszik projektekben tesszük ilyen tudatos formában.
Talán azért, mert a Badgirls mindig is sokszínű volt/van és lesz, – sok terepen, területen alkotunk. Amikor volt saját klubunk ott fellépett a deep house-tól a techno-ig sokféle vendég előadó, mi házigazdaként pedig mindig megtaláltuk a vendég fellépőkhöz és az adott bulihoz illő hangzást és az adott szerepekre is kialakult, hogy kit melyik világ inspirál. Ha pedig mi léptünk fel, mint fő vendég valahol, akkor is meg volt és van mindig az íve a buliknak – az elején a finomabb cuccokból meglátjuk mennyire húzzuk meg – ez az ami jellemző volt mindig is ránk! Persze vannak speciális bulik, ahol egy-egy hangzásban maradunk és abban éljük ki magunk – és itt már ha úgy alakul nem veszünk részt mindannyian, csak aki tud vele azonosulni, aki hiteles benne.
A világban egyszerre van jelen e kettősség, a nagyon spéci bulik és nagyon egységes hangzás, ugyanakkor a sokszínűség is. Itthon a Truesounds pédául egy nagyon markáns hangulat mellett tette le a voksát és a jelenlegi felállásuk teljesen ezt az egy irányt viszi – ami nagyon inspiráló! Ők ezt teszik le az asztalra vállalva a kockázatot, hogy ezzel leszűkítik azt a közeget aki erre kíváncsi, ugyanakkor ki is alakítják a maguk közösségét, ami nagy dolog – és működik! E mellett viszont ott például egy Music On, aminek szintén megvan a tipikus „olasz Karcsis hangzása” és köre – ugyanakkor simán ott van egy Apollonia is náluk, sőt a Carola is tol ilyen cuccokat, és a Faraone-tól a Hectoron át a Loco Dice féle szárazabb dolgokig, vagy a klasszikus house-osabb Martinez Tesókig – mégis színes a felhozatal. Sőt! Van, hogy techno előadókat hívnak meg, mégis egyben van a „brand” ha úgy tetszik. Mi ebben élünk, azzal a szakács mentalitással, aki szereti a desszertet, elő és főételt is – és élvezi, átéli amit csinál, sok-sok fantáziával önmagát adva de nem mesterséges korlátok között. Van egy arany közép út, amin igyekszünk járni, ami inkább ösztönös, mint tudatos marketing alapú image építés… Ugyanakkor például kiadói vagy egyes rezidenciák, projektek, régiók szintjén már megvan ez a tervezett és jól felépített arculati, tartalmi és jövőkép is!

Apropó kiadó, azaz most már kiadók! Ezen a területen mindez hogyan nyilvánul meg? Melyiknek mi a koncepciója? Milyen terveitek vannak vele? Milyen újdonságok várhatók?

KIADÓ(K):

Alliwant

CM: Kezd beindulni! Mivel már mindenki kiadót csinál, ezért igencsak nehéz érvényesülni a zenei szénakazalban. Az sem jó, ha kevés megjelenés van, az sem, ha túl sok. Valahol tartani kell egy irányt, amit a kiadó képvisel, de nem szabad túl egy kaptafára megjelenéseket kihozni, hiszen akkor nem bővül az érdeklődés a kiadó iránt. Elég jó neveket sikerült szerencsére eddig kihozni. Például a Supernova duó vagy Paul C, Italobros, Alexander Aurel, Makanan, Andre Butano, Enrico Bellan stb… Igyekszünk úgy alakítani az irányt, hogy a jó zenék mellett egyre jobb neveket is bemutassunk. A következő megjelenések olyan arcokat tartogatnak mint Dilby, Tolstoi, Collective States, Vincenzo D’Amico és biztosan érkezik tőlünk is remix vagy eredeti track. Szóval zajlik a munka ezerrel, és nem titok, hogy hamarosan egy klubest is épül majd a kiadóra a fővárosban, de erről majd később… ☺

Alliwant Wax

JC: Az Alliwant Wax egy régóta dédelgetett álom… Vinyl-en is megjelenni, nem pusztán a bakelit, mint formátumért önmagában, hanem ami köréjee társul. Van egyfajta hangzás, producerek köre, egyfajta presztizs és elvárás is, ami vele jár. Ez egy külön világ és közeg – ahol ha egy adott zenei vonalon komolyat szeretnél letenni az asztalra szinte „kötelező” a vinyl, mert van olyan sznob, hogy a digitalt nem fogja úgy értékelni. Ezt a hangzást leginkább a „rominimal”, vagy „francia” vonalként aposztrofáljuk. Nyilván Németországban, vagy Angliában is éppúgy van ennek kultúrája, ami valahol a deep house minimal/dub house egy „modernebb” verziója. Az Apollonia-tól a FUSE-os csapatig, a Yoyaku-s közeg (Janeret, Varhat, YYY stv.) a Cabinet rec., D’Julz és a Bass Culture, az East End Dubs, a Politics Of Dancing, Djebali, Diego Krause, Cinthie, Ben Rau, – Unison Wax, Beste Modus, Chris Stussy, MOI / Io Mulen, Sepp, Pleasure Zone és sorolhatnám azt a rengeteg labelt, és előadót amit magába foglal és ami engem évek óta inspirál. Ennek van egy olyan metszete mondjuk Archie Hamilton cuccaiban, ami egyszerre underground, de klubos is, vagy a megújult NTFO-t is szeretem, de ott egy Mihai Popoviciu-, és nem beszéltünk a klasszikusabb house-osabb Phil Weeks/Robsoul-os cuccokról…
Ezek nem férnének bele feltétlenül az eredeti digitális Alliwant Image-be – ezért is egy új sublabel formájában szeretnénk ott alkotni. Persze ez sokkal nagyobb szűrőt is jelent, anyagilag is komoly beruházást és itt tényleg nem lehet 10/6-7es zenékkel kijönni☺ Az első megjelenésre 2 saját origi mellett egy Mike Sharon remix készült el és egy Diego Krause-t várunk még. Talán a QNQN labelhez tudnám majd hasonlítani az irányát ennek az első release-nek, olyan deep house amiben ugyan van vokál is, de ez a fenti modern értelmezésben, vinylesebb hangzással. Az egyik legkedvesebb gyerkőc, amit már nagyon várok. A jövőben itt csak olyan nevek és trackek lesznek várhatóak, amivel ezt a 10/10es release-t célozzuk, hogy felfigyeljenek ránk. Ez nyilván időbe telik, és mint vinyl nem lesz sűrű megjelenés, de annál jobban várom☺

I want It All

CM: Mivel az Alliwantra egyre több demó érkezik úgy láttuk helyesnek, ha elindítunk párhuzamosan egy úgynevezett sublabel-t ami arra hivatott, hogy teret adjunk azoknak a tehetségeknek, akik még talán nem ütik meg a profi szintet, vagy egyszerűen kicsit más irányban alkotnak, de jó az amit képviselnek, vagy jó az út amin járnak. Teljesen nyitottak vagyunk, szóval senki ne habozzon zenét küldeni nekünk! ☺ (demo@alliwantmusic.hu)

Rawflex

S: Egy ez egészen friss dolog! Tavaly novemberben startolt a kiadó, amit Deep Colors-szal közösen alapítottam. Jelenleg a harmadik megjelenésnél járunk. Azt gondolom, hogy az eddigi fogadtatása nagyon pozitív a kiadónak és megjelenéseknek egyaránt. Hála istennek nagyon sok kinti lemezlovastól kaptunk már visszajelzést, és a feedback listák is elég erősek kiadványról-kiadványra. Andre Kronert, Thomas Hoffknecht, Avgusto vagy épp [ Wex 10 ] akik eddig valamilyen formában nálunk megjelentek. Nem beszélve Egér barátunk új alteregójáról az ARKOW-ról ami nálunk jelent meg először remix formájában. De a tavasz második felére tartogatjuk még az igazi ’HOT RELEASE’-eket!

Saját produceri munkák:

CM: Én idén egy picit le vagyok lassulva a kiadványokkal magamhoz képest, de így is lesz azért pár. A Knee Deep jelenleg az a kiadó amire koncentrálok, idén már volt egy és még biztosan lesz egy megjenésem. A Stereo Productions-nél várható egy ep, nemsokára jön egy remix amit Betokonak készítettem és természetesen az Alliwanton is feltűnök majd. Ezek várhatók a nyári szezon kezdetéig.

JC:  Tavaly évi kb. 20 tracket – ami kb 10 EP-t jelent – terveztem és ezt 2018-ban nagyjából tudtam is tartani a megjelenések szintjén. De ennél jóval több track készült el, melyek egy része (12) idén jelenik majd meg márciustól: egy VA most jött ki az Alliwant-nál, nagyon várom a 2 trackes Ep-t a Deeperfectnél, 3 track-kel jön egy Kenja Rec. megjelenés ami vinylesebb hangzás, ugyancsak három a house-osabb vonalról a Supernovas srácok új labeljén a Downtown Underground-on egy EP, 2 új track Bassel Darwish kiadóján a Carolásabb szárazabb vonalon a Distance-nél jelenik majd meg áprilisban. E mellett egy új Gruuve Ep-re is van felkérésem, egy a Brise-ra is – így nagyon termékenynek ígérkezik reményeim szerint ez az év is. A fent említett Alliwant Wax-os Diego Krause és Mike Sharon remixes Ep is ehhez társul, így jópár requestre már nemet mondok, mert igyekszem a jövőben még tudatosabban kialakítani egy hangzást és a hozzá tartozó labelek köre is lassan körvonalazódik…

S: Számomra idén ez a fő piority! Miután a kiadó már él és jelenleg a harmadik iadványon is túl vagyunk, így a saját szerzői dolgokat is próbálom a lehető leghatékonyabban és legsikeresebben kivitelezni!

PD: Vállalkozásom beindítása igen sok időt felemésztett, így a hétvégi dj-zésen kívül sajna nem nagyon maradt idő produceri munkákra. Idén ez változni fog… Kezdésnek egy nagyon erős Dilby Ep-n kapott helyet a remixem, ami majd áprilisban fog megjelenni az Alliwant-nál. Ezen kívül jó pár track van készülőben!

Nemzetközi porond:

CM: Szerencsére vannak megkeresések, igyekszem kiválasztani azokat az eseményeket amikre érdemes elmenni. Idén eddig Berlinben volt szerencsém zenélni, megyek majd Albániába, Spanyolországba és emelett természetesen itthon is pörögnek a dolgok. Mindig igyekszem megtalálni a család, a produceri élet, és a dj szakma közötti összhangot.

JC: Ebben nekem most kezd kinyílni a világ. Romániába vagy Szerbiába sokszor Kecel/DTD, az itteni szomszédság miatt hívtak/nak minket, de Stuttgartba és Nürnbergbe már a saját produceri dolgok okán kértek. Május 11-én pedig Barcelonában egy régi barát segítségével (Köszi Csaba és Szilárd!) a Cafe Del Mar clubban már összefonódik minden, hiszen az egyik megjelenésem a Distance-nél egy közös collab label showcase-vel egészül majd ki.

S: Nekem ez még sajnos elég ismeretlen terep, bár pont most hétvégén volt egy nagyon komoly szlovák fellépésem, ahol majdnem 1000 ember volt egy zsolnai klubban! Kb. ez volt idén a legjobb bulim eddig, szóval bízom benne, hogy azért megnyílnak majd a kiadón keresztül a lehetőségek! Nincsenek nyílván illuzióim próbálom ebből is a lehető legtöbbet majd kihozni.

PD: Korábban elég sűrűn látogattunk keleti és déli szomszédainkhoz, idén májusban viszont összejött egy németországi fellépés is, aminek rendkívül örülök, és nagyon úgy fest, hogy lesz egy nyár végi folytatása is!

Említettétek hogy az egyes buliknak, projekteknek meg van az önálló identitása ezek hogyan néznek ki?

JC: Szegeden immár a 31. bulink jön – itt tudatosan csak a HOUSE vonalon mozgunk, az általunk szeretett hazai előadókra fókuszáltunk a kezdetben, de mára már több nemzetközi fellépőt is hívtunk. Az Alliwant label showcasek és arculat is itt ölt leginkább testet, így Nick Curly, Hector, Stefano Noferini, Vincenzo D’Amico, Alexander Aurel és Chelina Manuhutu után most a szülinapon Mihai Popoviciu is ebbe a vonalba illeszkedik. Ez a zászlóshajónk, ha úgy tetszik. Szegeden ez egy nagyon tudatos evolúció és a fenti értelemben vett sajátos zenei, arculati és image egység minden területen. A reklámtól a dekoron át a fellépőkig ebben nyilvánul meg leginkább a kiadó és a klubshow, amit reprezentálni szeretnénk a nagyvilágnak.

Nagyon komolyak a rajzos grafikák, amik ehhez társulnak. Ez egy tudatosan kialakított image?

Igen. A kiadó rajzos coverjeit egy művész barátunk kézzel készíti, így köszönnek vissza ezen bulik kreatívjaiban is. Ráadásként a budapesti Cinematinék –on való kooprodukció a The Debut-vel szintén ezt a vonalat viszi, nem véletlen ott is ez a rajzos arculat és a komoly fellépők sora, akit felvonultatunk Krikoval közösen. A nemzetközi vizekre is majd ezzel az image-vel szeretnénk menni a jövőben – ez a tervünk.

S: Az utóbbi 3-4 évben egy egész szép kis bázis épült fel Kiskőrösön! Sokan támadtak/támadnak minket, hogy persze könnyű azon a környéken építkezni, ahol nincs igazából semmi! Hát láttunk már erre példát azt gondolom nem is egyet itthon, ahol tényleg nem volt semmi és úgy sem igazán ment egy sorozat vagy klub! Most meg főleg, amikor kb. minden településen, azon belül is minden második sarkon ’techno bulikat’ szerveznek. Hatványozottan fontos, hogy egy sorozat miképpen van felépítve vagy managelve! Ez egy családias story nálunk, amit tudunk fejlesztünk folyamatosan! Februától pl VOID hangrendszer van már nálunk is, de újabb dekor is érkezik majd, illetve 1-2 apróság van még a fejünkben! Azt gondolom nálunk nincs nagy megfejtés, van egy általunk elképzelt koncepció és azt próbáljuk mostmár negyedik éve a lehető legjobban érvényesíteni ebben a régióban!

JC: Kecskeméten valahol egy arany közép úton járunk. Zeneileg a houseból indítunk és a vendégek mostanában inkább a techno előadók közül kerülnek ki. Azt tapasztaltuk, hogy kialakult egy olyan vegyes közönség, aki ha túl korán kapja meg a technot az arcába „elmenekül”, ugyanakkor egy új generációt vonz be maga a techno – akik meg nagyon lelkesek és „kívánják a dinamikát”☺ Itt sokáig azt gondoltuk meghalt az e-zenei kultúra – de azzal, hogy integráltuk és valahol egy estébe építjük be ezt a két oldalt – működik újra a dolog!

PD:  Cegléden évekig ment a Groove nevű sorozatom, amit nagyon szerettünk és vezető  volt a régióban! Idén, ha minden jól megy Nagykőrös egy vadiúj sport komplexummal gazdagodik, ahol teret kap a szórakozás is. Szóval visszük tovább ugyan azt, amit Cegléden felépítettünk!

Globálisan is nagyon előretört a techno és egyfajta divattá vált, ti ezt hogy élitek meg?

S: Ez a baj ugye, hogy erőltetett! Mert az nagyon szép, hogy kijövünk egy ’Techhno Night’ eseménnyel úgy, hogy nulla hitelesség van a hátunk mögött, ráadásul szervezői készségből szintén a nullát sem érjük el! Na jelenleg Magyarországon ez van sok helyen! Én azt gondolom, hogy ez le fog tisztulni hamarosan. Aki real face pontosan tudja, hogy ki az aki tényleg hozzáértőként szervez, hol lépnek fel a szakmailag elismert dj-k és kik azok akik mögött tényleges tartalom is van, és tesznek is valamit a sorozatukért nem pedig csak divatból szerveznek. Sok emberrel beszélek nap mint nap és azért azt tegyük tisztába, hogy bár sok szervezőt nem érdekli, hogy kik járnak a bulijukba csak ’legyenek’ elven szervez, az emberek nagy része azért képben van hál istennek, és egyre jobban figyelnek arra is, hogy kihez mennek el szórakozni!

JC: Ahogy az eddigiekből kiderült egyrészt Szegeden a Singes techno bulik mellett teljesen jó hogy a house énünk dominálhat és ezt én nagyon inspirálónak tartom. Shabi Kiskőrösön meg a technot élheti meg tisztábban – Kecskemét pedig egyfajta hibrid ebben, ahogy a Pat is kiéli magát mindkét közegben.

A KTN, három napos fesztiválunk Csongrádon ehhez a trendhez alkalmazkodik. Csütörtök és péntek tisztán techno, a szombat az, ahol house-szal indítunk, de a régió igényeinek megfelelően ott is Jay Lumen, Budai és a Mateo&Spirit zár az idén.  Az újra gondolt DJ Fesztiválok is a technora fókuszálnak REVOLUTION néven, Kiskunfélegyházán a sportcsarnokban rendeztünk ilyet, de „klub verzióban” Orosházára és Hódmezővásárhelyre is megyünk, illetve sok újdonságot tartogatunk ezen a területen.

Budapesten ahogy a Shabi a Dice-ban kizárólag techno bulikon lép fel, úgy én, vagy a Mario meg csak a house bulikon. A fővárosban a legtöbbször ezt az önálló dj identitást éljük meg: Mario az Aetherben lép fel rendszeresen, én a CinemaHallban, vagy Cinematinékon és a Secret Roomban, de ott az Akvárium is… És ősszel újabb tervek, Pat Duff pedig a prime.fm bulikon teker rendszeresebben.

A Születésnapról: Hogy ünnepeltek?

A szokásos négyünk játéka mellett egy 10 évvel ezelőtt először Magyarországra elhozott közös house kedvenc lesz a vendégünk Mihai Popoviciu személyében. Ő a deep house egy olyan top3-as alakja, aki a saját jellegzetes hangzásával egy sajátos stílust is alkotott. Anno a DTD-be mint újítót hívtuk meg 2009-ben, most pedig mint ennek a vonalnak az egyik első számú ikonjaként tér hozzánk vissza.
Extraként liveban közvetítjük majd a bulit három kamerával, a Badgirls trikók mellett úgy néz ki végre jönnek a kiegészítők is sapka, illetve táska formájában, amely kollekció itt debütál majd. A jól megszokott rajzos klubdekor, füst és konfetti ágyúk is mind a buli részei lesznek. Várunk mindenkit szeretettel!

 

Köszi srácok az interjút! Hosszú, de annál tartalmasabb volt. Sok sikert a további évekhez és boldog 19. szülinapot!

Esemény: https://www.facebook.com/events/410186906474563/