Polgári neve Paulo Pereira. Régi motoros. 1971-ben született és már 13 évesen bontogatni kezdte szárnyait, a 90-es években már Portugália egyik legismertebb lemezlovasának számított. Első szerzeményét 1995-ben adta ki, ami egyből komoly nemzetközi visszhangot kapott.

Rengeteg helyen léptél már fel szerte a világon. Vannak különbség egyes országok között? Bizonyos helyi sajátosságok?

Persze, mindegyik más és más. Az elektronikus zene és a techno térhódítása évek óta megfigyelhető. Vannak helyek, ahol az emberek jobban, illetve kevésbé élik meg a zenét. A gócpontoknak ma szerintem jelenleg Németország, Franciaország és Hollandia számít. De számomra az is kihívást jelent, ha olyan embereknek zenélhetek, akik nem ásták bele magukat annyira a témába. Sokkal nehezebb munka elrabolni a szívüket.

Mikor várható az új album?

Rengeteg zenét jelentetek meg. 2012-ben adtam ki utoljára albumot. Jövőre tervezem a következőt. Tavaly sok remixet készítettem és stúdión kívüli projektek is eléggé lekötötték az időmet, viszont jövőre ünneplem a karrierem 25. évfordulóját,ez alkalmából pedig mindenképpen szeretnék egy lemezt megjelentetni.

Sok zenét különböző producerekkel kollaborálva jelentettél meg. Szereted a közös munkát?

A stúdió az én játszóterem. Szeretek más producerekkel együtt dolgozni. Fantasztikus dolog, amikor ötletelünk és megvalósítjuk azokat.

Akad olyan művész a kívánságlistádon, akivel szívesen írnál közösen zenét?

Mindig lesznek tehetséges és innovatív zenészek. Jelenleg a kedvenceim Gary Beck, Audio Injection, Clouds és Hans Bouffmyhre. Ismerem őket, ketten már remixelték is a zenémet, de abban már nem vagyok biztos, hogy lesz lehetőségünk közösen is zenét írni. Az idő majd eldönti!

Kiadód neve „Naked Lunch” (Meztelen vacsora). Van valami köze a hasonló című filmhez?

Igen. Egy jó barátom mutatta még a filmet anno a 90-es években. Nekem pedig megtetszett ez a különös cím. De ennek mélyebb jelentése is van: „Meztelen”, hiszen a kiadó egy csomó autentikus anyagot ad ki, álca nélkül. Mindenféle technot megjelentetünk előítéletek nélkül – ismert és ismeretlen művészektől egyaránt. „Vacsora” pedig azért, mert a zene a lélek tápláléka.

Mesélj egy kicsit Lisszabonról. Az emberekről, a szcénáról…

Az idő csodálatos, az emberek vendégszeretőek. Lisszabon újra fantasztikus hely, ahol élvezni lehet a technot. A 90-es években a város és az egész ország az elektronikus zene egyik mekkájának számított. Sokan csak így hívták: „A Paradise called Portugal„. Az ezredforduló környékén aztán elcsendesült minden. Ennek több oka is lehet: kisebb összetartás a DJ-k között, rossz promóter, a zenekultúránk iránti megértés hiánya, csökkenő érdeklődés a média részéről. Stagnált a szcéna, ez pedig sokunk számára annyit jelentett, hogy a fellépések száma havi néhány eseményre redukálódott. Az elmúlt években azonban azt tapasztalom, hogy a fanatikusok egy új generációja visszahozta a techno lelkét. Ezek a srácok megérdemlik, hogy a legjobbat kapják, amit csak lehet.

Mennyire népszerű Portugáliában az általad képviselt hangzás?

A techno jelenleg és globálisan nézve elég tág stílus, ez alól Portugália sem kivétel. Itt még ma is szeretik az emberek a keményebb ütemeket, a hardtechnot. Egyre többen lelkesednek az új irányzatok után is, aminek én nagyon örülök.

Portugáliában létezik egy kifejezés, amit nem igazán lehetne magyarra lefordítani. Ez pedig a “Saudade”. Elmagyaráznád nekünk mit is jelent ez pontosan?

Saudade: ez valami olyasmi, amit akkor érzel, amikor valami tényleg hiányzik. Szerelemről és nosztalgiáról szól. Akkor érzem ezt, ha az elmúlt időkre gondolok, amikor még fantasztikus volt a szcénánk. De nem akarok nosztalgiázni, szeretem élvezni a pillanat örömét, hiszen épp most írjuk a jövőt. És ez is fantasztikus dolog.

Az első lemezem:
Frankie Goes To Hollywood – Two Tribes

Az első fellépésem:
1989-ben egy sulibuli Lisszabon mellett

Titkos fegyverem:
Gary Beck – Consumed (Mark Broom Remix). Legalább 100-szor lejátszottam már…

A legnagyobb örök érvényű klasszikus:
Nehéz lenne megnevezni egyet, ugyanis annyi van… Legyen mondjuk a „Vapourspace – Gravitational Arch of 10“

A legkülönlegesebb fellépésem:
Valahol Svájcban történt. Szétszakadt a nadrágom, miközben zenéltem, nem fizettek ki, az egyik lemezemet valaki hazavitte, majd másnap visszaküldte Portugáliába egy melegítőnadrág kíséretében.

Kedvenc zeném jelenleg:
Cloudstól bármi. Ők képviselik jelenleg azt, amiről a techno szól. Nyers és eredeti.

Forrás: fazemag.de